Richelle Mead - The Golden Lily - Blondlines 2

 Nagyon rendetlen vagyok, mert még 2012 elején, rögtön a megjelenést követően olvastam a The Golden Lily-t, és azóta árválkodott itt egy piszkozat, mert lustaság fél egészség, na.  Ám most újból Adrian ködön keresztül látom a világot, mivel pár napja olvastam el a harmadik részt is, és hát bűű meg báá. Arról pedig hogyan áradozhatnék nektek, ha a másodikat kihagyom??

A helyszín továbbra is a napfényes California, Palm Spirngs, Amberwood középiskola, ahol Sydney az Alkímista, és bébiszitteltjei olvadoznak a nagy hőségben. A korábbi izgalmak után kissé lenyugodtak a kedélyek, a vámpírvérrel kereskedő Keith-t elvitték "re-education"-re ami egyfajta javító intézet a félresiklott alkimistáknak. Elég necces hely, szerintem a kis alkimista palántákat gyerekkoruk óta ezzel riogatják, olyan mintára, mint "elvisz a Kókó, ha kilopkodod a mogyorót a spájzból kislányom!" Maradjunk annyiban, hogy Keith megérdemelte amit kapott.

Robert J. Sawyer - Világtalan - WWW 1.

Újabb sci-fi regény került a könyves palettámra, Sawyer nevét már korábban ismertem a Flashforward okán, igaz, hogy nem a könyvet olvastam, hanem a sorozatba néztem bele. Amíg olvasás terén ritkábban fellelhető nálam a tudományos fantasztikum, addig ha filmről vagy sorozatról van szó, akkor jöhet dögivel.
 

A Világtalan eseményei több, látszólag teljesen összefüggéstelen szálból épülnek fel. Kedvencem a 15 éves Caitlin Decteré, aki egy ritka rendellenesség miatt születése óta vak, nem régen költözött a szüleivel Waterlooba, Kanadába Texasból. Ez az első alkalom számára, amikor rendes iskolába jár, és bizony sok nehézséggel kell megküzdenie, de ügyesen boldogul. Nagy sorsközösséget nem tudtam vállalni vele, na nem azért mert vak, hanem mert matekzseni:) 

Újból felcsillan előtte a remény, egy tokiói tudós  kifejlesztett egy olyan implantátumot, ami visszaadhatja a látását, ám nem úgy sikerült a beültetés, ahogy képzelték, a való világ helyett Caitlin a webteret kezdte el látni. Ám ez épp elég érdekes volt, a kísérlet ezáltal nem fulladt kudarcba, így Kuroda professzor Decteréknél vendégeskedik, hogy tovább vizsgálja a kapcsolatot a lány, az implant és a web között.

Iain M. Banks - Fegyver a kézben

Tehát, fiuk és lányok mivel a főbérlő bloggazda szemkocsányai igen ritkán vetődnek értékelhető Science Fiction, ne adj isten cyberpunk iromány lapjaira ezért most engedjétek meg, hogy a könyvben szereplő  világról szöszögjek nektek egy kicsit.

A Kultúra

Egyszerűen kifejezve nem más, mint humanoid és nem humanoid biológiai egyedek, valamint érző gépek (elmék és drónok) kvázi anarchikus, utópisztikus társadalma. Méghozzá egy olyan társadalom, ahol az erőforrások és a nyersanyagok korlátlanul rendelkezésre állnak, a fizikai korlátok gyakorlatilag nem léteznek (betegségek vagy halál), mindenki egyenlő és saját vágyait szabadon valósíthatja meg mindaddig, amíg másokat ezzel nem korlátoz. A koncepció – számunkra – könnyedén érthető a biológiai egyedekre, az elmékre és drónokra azonban kicsit nehézkesen. Természetesen a hogyanra és a miértekre a választ megkapjuk a Kultúra könyvekből így legyen elég annyi, hogy minden gépiesített munkát igyekeznek tudat nélküli gépekkel elvégeztetni. A drónok és az elmék sincsenek kihasználva, a biológiai egyedekkel teljesen egyenrangúak.

Szergej Lukjanyenko - Új Őrség

Szergej Lukjanyenko orosz sztáríró hazánkban is népszerű Őrség sorozatának megjelent a legújabb kötete, Új Őrség címmel. Kissé zavar van az erőben azzal kapcsolatban, hogy hányadik is ez a könyv, számolhatjuk úgy, hogy ez a hatodik a sorban, ha belevesszük a Vlagyimir Vasziljev által írt Káosz Őrséget (5.), valamint a Nappali Őrséget (2.), amit ketten hoztak össze Lukjanyenkoval.

2010-ben olvastam a sorozatot, akkor még nem blogoltam,ezért pár dolgot először el kell magyaráznom, mielőtt jól megkritizálom az Új Őrséget, különben nem értitek majd a fennforgást.Valamennyi spoiler elkerülhetetlen az első 5 könyvre nézve.

Lissa Price - Testbérlők

Törjön le a kezem ha még egyszer hirtelen felindulásból YA könyvet vásárolok!Pedig tesóm mondta, hogy eresszem el, nem kell ez nekem, de én csak szorítottam és szorítottam, mintha Michael Flamel megalkotta bölcsek köve lenne... Mint kiderült, nem rejtőzik a lapok között az örök élet titka, de futó szórakozás sem.

Dísztópia féle világba csöppenünk, egy év telt el a nagy spóraháború után, aminek következtében a középkorú lakosság elpusztult az USA-ban, mivel ez a korosztály nem kapott védőoltást a fertőző spórák ellen. Ismeretlen okból csak a fiatalokat és az öregeket tették védetté, a szépkorúak, ahogy illendően nevezik őket, akár 200 évesek is lehetnek, a fejlett az orvostudomány csodája.

Főszereplőnk Callie, egy olyan 16 éves lány, aki törvényes képviselő nélkül maradt,öccsével együtt az utcán túlél és bujkál a rend őrei elől, mert nincs annál rosszabb, mint intézetbe kerülni, ami egyenlő a rabszolgasorssal.

Richelle Mead - A szukkubusz Dala - Georgina Kincaid 1.

Sok könyvről azért nincs kedvem leírni a véleményemet, mert nincs elég belőle. Mármint véleményből. Valamilyen botor okból kifolyólag, él a fejemben egy megadott mennyiség, szavak, betűk, sorok, bekezdések, mely mennyiség alatt nem poszt a poszt. Ma reggel megbeszéltem a főnökkel a tükörben, hogy ez hülyeség, tessék írni rövid véleményt, ha az esik jól.

Az első gyors-véleményezett könyv a Szukkubusz Dala. Az írónő nagy kedvencem, elég sok mindent olvastam már tőle, imádom a stílusát, ám eddig csak a YA-ihoz volt szerencsém, ez az első öregedő felnőtteknek szánt könyve ami a kezembe került.

Seattle esős utcái a helyszín, ahol démonok, vámpírok, kisördögök foglalkozás szerűen kárhoztatják el az emberi lelkeket, megüthetik a bokájukat, ha nem szolgálják rendesen a gonoszt, a napi penzumot be kell tartani.

Karem Marie Moning - Beyond the Highland Mist - Highlander series 1

Annyira belelkesültem az Iced-on, hogy elkezdtem olvasni Moning Highlander sorozatát. Tudtam, hogy ez egy romantikus-erotikus regény, ahol a MacKeltarokat ismerhetjük meg behatóbban. Az első részben nincs semmiféle MacKeltar, a főszereplő Sidheach James Lyon Douglas, Dalkeith Grófja, akit különben mindenki "The Hawke"-nak szólít. 

A regény iskolapéldája annak a fajta romantikus történetnek, ahol a fickó nemes, erős, földöntúlian jóképű, rettenthetetlen, ám egészen életében elkerülte a szerelem, addig amíg meg nem látja A NŐT, aki viszont ilyen olyan mondvacsinált okok miatt rá se bagózik főhősünkre.

Itt konkrétan hozzácsaptak a leveshez még egy kis Fae-fűszert (de nem a Fever-ből megismert buja zöldellőt frissen, hanem valami olcsó szárított kínait), csipetnyi időutazást, szerep csere-berét, ostoba bosszút, de ennyi. A lényeg a farkamra-foglak-tűzni!-de-nem!de-igen-ha-mondom!de-nem! játék, a körítés meg iszonyú banális, bugyuta, béna.

John Scalzi - Vének Háborúja

Kezdjük onnan, hogy én szeretem a sci-fi-t, de nem nagyon, vagy csak ritkán olvasom a műfajt. Hogy miért azt ne kérdezzétek, elég, ha én gondolkodom el magamban rajta. Tehát sajnos nincs nagy összehasonlítási alapom, így kevés empirikus élménnyel a hátam mögött mondom, hogy ez egy MOCSOK JÓ KÖNYV VOLT! Najó, inkább kikiabálom. 

Szóval lelkendezős, ujjongós, rajongós poszt következik, aki nem bírja, ne olvassa tovább.

Mark Lawrence - Tövisek Hercege

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, melyik a kedvenc könyves műfajom, akkor nem csak azt vágnám rá csípőből, hogy fantasy, hanem heroikus-monumentális fantasy. A Tövisek Hercege pont ilyennek ígérkezett, így egyértelmű badarság lett volna kihagyni.

A történet vérben ázva indul, amikor is kis "ártatlan" főhősünk - Honorous Jorg Ancrath - végignézi, ahogy lemészárolják édesanyját - a királynét - és öccsét Renar gróf katonái. Jorg éppen csak megússza élve a támadást, sérülései elsősorban egy makacs bokor méregtüskéitől származnak, nem kardoktól. Apja, Ancrath királya mit sem törődik fiával, meg sem látogatja, ez ugye nem vetít előre fényes apa-fia kapcsolatot. A 9 éves herceg felépül, bosszút forral, majd egy csokorra való gyilkos banditával elszökik, hogy beteljesítse küldetését.

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Unjátok már a Fever sorozatos bejegyzéseket? Nem csodálnám ha igen,pedig sajnos alant egy újabb ilyen következik. Mit tegyek?Pont most kellett nekem is újraolvasni.... (de legalább nem kampányolok Barronsért, pedig megtehetném, muhahaha)

Ez egy spoileres poszt lesz a sorozat első 4 részére tekintve, mert ez az én nagy kedvencem, és nincs kedvem körülírni, meg sejtetősen pampacsolni, és mert nem tudnék kedvem szerint véleményt nyilvánítani spoilerek nélkül. Uff, én szóltam!

Karen Marie Moning - Hajnalra Várva (Tündérkrónikák 3.) - rajongós csapongás

Mióta kiderült, hogy a Corleonis Kiadó a polcokra varázsolja a Tündérkrónikák negyedik részét a Könyvhétre, azóta Magyarország könyves közösségének fele újból Barrons lázban ég (a másik fele volt olyan szerencsétlen, hogy nem találkozott még ezzel a sorozattal, vagy férfi).
Szóval hirtelen erős késztetést éreztem elmerülni újból Mac kifacsart világában, gondoltam jól kibekkelem ezzel a másfél hetet a negyedik rész megjelenéséig. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, 2 nap alatt abszolváltam, ami nálam mostanában nagyon meglepő, mert képes vagyok 4-5 hétig is olvasni egy könyvet. Kezdtem már azt hinni, hogy velem van a baj, de nem. Csak egy ilyen qvajó sztori kell, és máris visszatér az Olvastár énem.
Képes vagyok úgy olvasni, mintha még nem tudnám  mi fog történni, sikerül e megerősíteni az emberek és tündérek világát elválasztó falat. Hihetetlen! Pedig én már jó ideje tudom micsoda Barrons (bebebe:PP úgysem találnád ki soha!), hogy végződik az egész sztori, mégis teljesen felvillanyozott az egész újból. :)

Lauren Beukes - Zoo City

Figyelitek a térképet? Ez itt kérem a Dél-Afrikai Köztársaság és Johannesburg. Szerintem nem sokan jártunk arrafelé, sőt megkockáztatom, nem is olvastunk túl sokan róla. Nekem annyi sejlik fel, hogy a világban a bűnözési ráta ebben a metropolisban a legmagasabb, valamint iszonyú a drágaság. Nem rég debütált kis könyves világunkban egy új kiadó - az Ad Astra - és prezentálta nekünk a Zoo City-t, ami pont itt játszódik. Éljen a változatosság!

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Igazából nincs értelme tovább halogatnom a posztírást a Tizenharmadik boszorkányról, mert ha eddig nem csapott meg az ihlet, ha nem jöttek a magvas gondolatok, akkor ezután sem valószínű, hogy megtörténik a csoda. Persze a csodának inkább olvasás közben kellett volna megtörténnie, legalábbis nagyon azt vártam, hogy teljesen el leszek varázsolva, és egy "all time favorite" regénnyel kerültem szembe, de nem.

Nah, kezdjük talán mégiscsak az elején. Vadásztam már erre a könyvre egy ideje, de sokáig nem jött össze, közben ódákat zengtek a blogok és a molyok Alice Hoffman-ról úgy általában, s még inkább erről a regényéről. Aztán történt 2011 Karácsonykor, hogy az Éjangyal trilógia utolsó részéből kettőt is kaptam, ami masszív cserealap, és sikerült bezsákolnom érte a boszikat és nem mellékesen az Éjszakai Őrséget. Szóval hirtelen adott volt a lehetőség az olvasásra, bele is fogtam január elején, és egészen Február 25-éig kitartott a dolog. Már eleve gyanús, hogy 2 hónapig olvastam, nemde?

Me and Mr. Cullen

Nem felejtettem el a blogot, megvagyok még én is, távolmaradásom oka, hogy annyira lefoglalnak egyéb dolgok, hogy keveset olvasok, így nincs miről beszámolni. Jó dolgok történnek velem, most benne vagyok valami nagyban, ami nekem, mint egyénnek hatalmas horderejű. Mint ilyen, elég sok kitartást igényel, amibe néha becsúsznak hullámvölgyek.
Két hete pont volt egy ilyen qva nagy mélypontom, alig vártam hogy hazaérjek, bőgjek egyet. Éreztem, hogy rajtam csak egy tea és a Twilight első mozi segíthet plédbe vackolva a sarkokban. Igen, ez van, szeretem ezt a filmet, nem gondoltátok volna rólam ugye? Ráadásul nem csak a filmeket szeretem, de a könyvek is a kedvenceim. Nah, ha most kijött a szemetek mint a csigának, félrenyeltétek a brióst, az rendben van. Belátom, hogy ez egy több mint gyanús fordulat velem kapcsolatban, a végén még az is kiderülhet rólam, hogy tele van a polcom Románákkal...

Maggie Stiefvater - Forever - Örökké

A Forever a Mercy Falls farkasai trilógia befejező kötete, amit sokan nagyon vártunk, köztük én is.

Valahol kiemelkedő ez a sorozat, mert meglehetősen elüt a stílusa a legtöbb YA fantasy-tól, biztos ez az oka a nagy rajongótáborának is.

Én ugyan nem vagyok hardcore fan, de szeretem ezeket a regényeket, érzem mitől különleges.

Na nézzük meg mi történik a harmadik részben:

Simone Elekes - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Ezt a könyvet már a magyar megjelenés előtt, angolul is sokan olvasták, így én is belebotlottam, kissé felületesen futottam át rajta, mivel mindeddig azt hittem, Simon Elekes írta, aki valami messzire szakadt hazánk fia. Aztán most jól megnéztem, hogy inkább egy nőnemű Simone Elkelesről van szó aki max annyira magyar mint én chicago-i. Szóval érdekesen indult a történet, de az biztos, hogy  fénysebességgel hasított, mert tegnap este 11-kor kezdtem olvasni, és alig hagytam ma délelőttre valamit.

Mielőtt még tapsikolásba kezdenének azok,  akik eddig remélték, hogy majd ez előhozza belőlem a nagy romantise rajongót, sajnos megint csalódást kell okoznom valamennyire, de előbb gyorsan egy kis kötelező infó a sztoriról: