John Scalzi - Zoë története (Vének Háborúja 4.)

Nem szoktam fülszöveget olvasni, különösen igaz ez egy sorozatom x-edik részére. Ezért hát igen nagy meglepetés ért, amikor kiderült, hogy a Zoe története az Utolsó Gyarmat történéseit dolgozza fel még egyszer egy tinilány szemszögéből (na jó, a meglepetés lehet, hogy enyhe kifejezés, inkább közelített a dolog a "basszamegbasszameg" állásponthoz).
Azt gondoltam, hogy ez nem fog működni, egyrészt unalmas lesz, mert senki sem olyan jó, hogy duplázzon egy sztorin, másrészt milyen fogalma lehet John Scalzi, 44 éves sci-fi gurunak, egy 15 éves lány életéről? Erősen gyanús nekem a fickó, mert megcsinálta, hitelesen hozta Zoet, ráadásul E/1-ben. 

Az a helyzet, hogy a a Vének Háborúja katarzisa után, bár olvastam a Szellemhadtestet és az Utolsó Gyarmatot is, nem igazán akaródzott írni róluk, pedig mindkettő iszonyú jó könyv, csak nem annyira, mint John Perry zöldben dús karrierje a Gyarmati Véderőnél.

James S.A. Corey – Leviatán ébredése

James S.A. Corey – Leviatán ébredése

Helló népek, itt a Holdvadász hónap, örüljünk mert én meg hoztam egy kis Leviathánt. 

A szóban forgó könyvet Daniel Abraham és Ty Franck írópáros szerezte és egy nagyon érdekes koncepciót követ abból a szempontból, hogy a saját naprendszerünkben játszódik. Az emberek meghódították a világűrt, kolonizálták a Marsot és egyéb törpebolygókat, holdakat és aszteroidákat. Az alap felállásban három nagyobb frakciót kapunk, a Földet, a Marsot és a kissé informális Külső bolygók szövetségét amely gyakorlatilag a kolonizált aszteroidák és az aszteroida övön kívül eső un. külső bolygók kolonizált holdjainak a lakosai. Non reprezentatív és nem is szándékolt közvélemény kutatásom a közvetlen környezetemben azt eredményezte egy nagyadag elképedésen kívül, hogy néhány pajtimnak halvány elképzelése sincs a saját(!) Naprendszerünkről. Ezért akinek homályos, hogy hol van a belső aszteroida öv az erre a linkre kattintva legalább a bevezetőt olvassa el. Aki a tudás birtokában van, ugorjon. 

Miért nem szeretik a lányok a Sci-fit?

Kép innen

Remélem, most sokan felhördültetek, mert hogy igen is, szeretitek a sci-fit. Nem az olyanokat, mint az Obszidián, mert az nem olyan rendes science fiction, mint amit Asimov, Iain M. Banks, Stanislav Lem, Arthur C. Clarke vagy Philip K. Dick írt, hogy csak néhányat említsek a nagyok közül.

Jennifer L. Armentrout -Onyx (Lux 2)

 "I could always give you a teaser. You bookish people love teasers, don't you?" 

Totál mellétrafálás a párocska a borítón,
nem így néznek ki a srácok...

Az Onyx rögtön ott folytatódik, ahol az Obszidián befejeződött. Amikor Daemon meggyógyította Katyt, akkor valamiféleképpen összekapcsolódtak ők ketten, két félből vált egy egész. Nem véletlen, hogy a Luxeneknek tilos embereket gyógyítani, kitagadhatják emiatt a vének a közösségből a hős gyógyítót, ami probléma, de közel sem akkora, mintha a DOD (Department of Defense - Védelmi Minisztérium) szerez tudomást az esetről. Tehát Katy és Daemon saját jól felfogott érdekükben titokban tartják ami kettőjük között történt. Az már más kérdés, hogy Daemon elkezd erősen nyomulni Katy-re, aki simán elhajtja őt, mint ló a legyet, ami óóóriási önuralomról ad tanúbizonyságot, ugyanis az Obszidiánban megismert bunkó Daemon is ellenállhatatlan, de amikor meg akar szerezni valakit, és megtesz érte mindent, hát hűű meg báá, én egészen hamar beadnám a derekamat, az biztos. Katy-vel ebben egyáltalán nem hasonlítunk, neki fixa ideája, hogy csak az új keletű kapocs miatt vonzódik hozzá Daemon, és nem tudja elfelejteni miként viselkedett vele korábban hónapokig.
 

Jennifer L. Armentrout - Obszidián [Luxen 1.]

Nem igazán én vagyok a Young Adoult könyvek első számú célközönsége, de időről időre bepróbálkozom, legjobb belátásom ellenére, és néha - mint most is - egészen meglepő eredménnyel.

Először is, kifejezetten durcás haragot tápláltam e könyv iránt - amit nem érdemelt meg - csupán amiatt hogy kiadták a könyvhétre, a Hounded-et meg nem. Ne is kérdezzétek, ilyen az emberi természet, az enyém meg főleg. Kell egy bűnbak, mindig meg kell találni a hibást, de ha nem sikerül, akkor is ki kell vetíteni valakire/valamire a frusztrációt. Aztán Nima elolvasta, én pedig megjegyeztem, hogy ha olyanom lesz, bizony nekem kell. (Ennyit arról, hogy rühellem a "hogyan került a kezembe" felvezetőket. Vannak nemszeretem dolgok, amiket attól még csinálok).

Brian W. Aldiss - Szuperállam

A könyvet, amiről most írok még Titti zsákmányolta nekem a könyvhéten (jó, de nem volt időm olvasni aztán meg lassan haladtam) egy kisebb időfalattal ezelőtt. 

Amikor a kezembe kaparintottam rögtön tetszett, mert jó a borító. Aztán meg az írótól eddig nem olvastam semmit, azt viszont nagy betűkkel hirdetik, hogy Hugo és Nebula díjas, mellesleg a Science Fiction writers of America 2000-ben Grand Masterré választotta. A fülszöveg legalábbis érdekes. ÉS! Van Aldiss fényezés Bankstől szépen odafirkantva a borító aljára. Azért ez nekem többet ér mint egy Hugo vagy egy Nebula. Királyság, gondoltam magamban. Azért kinyitva látom, hogy nagyméretű betűknél csak a sorközök nagyobbak, de hát ez még nem akkora bűn.

 Tehát, nagy elánnal belevetettem magam az olvasásba az egyik este és az első 50 oldal után a sötétben tanácstalanul pislogva próbáltam értelemmé formázni - kevés sikerrel - mindazt, amit eddig olvastam.
Kvázi majdnem az összes lényeges szereplőt megismerhettem kutyafuttában, elbeszélő üzemmódban.

Iain M. Banks – Anyag

Ez sem egy új könyv már, viszont a sci-fi vonalat erősíti. Már egy jó ideje olvastam és Titti nyaggatott is, hogy írjak már róla valamit, de nem volt kedvem. Szögezzük le, hogy bírom Banks szórakoztató űroperáit, de az Anyag sajnos nem a kifejezetten jó Kultúra regények közé tartozik. Vajon azért van ez mert egy sokadik ilyen regényben az olvasó már nem esik hasra attól ami az első kettőben forradalmian újként hatott vagy az Anyag egy jó Banks regényhez képest tényleg laposabb egy kicsit? Remélem a fogalmazásból világos, hogy az Anyag nem egy rossz sci-fi csak a Bankstől megszokottnál kicsit gyengébb… szerintem.

Itt hívom fel a figyelmet, hogy a post spoilert és nyomokban mogyorót is tartalmaz!

Robert J. Sawyer - Világtalan - WWW 1.

Újabb sci-fi regény került a könyves palettámra, Sawyer nevét már korábban ismertem a Flashforward okán, igaz, hogy nem a könyvet olvastam, hanem a sorozatba néztem bele. Amíg olvasás terén ritkábban fellelhető nálam a tudományos fantasztikum, addig ha filmről vagy sorozatról van szó, akkor jöhet dögivel.
 

A Világtalan eseményei több, látszólag teljesen összefüggéstelen szálból épülnek fel. Kedvencem a 15 éves Caitlin Decteré, aki egy ritka rendellenesség miatt születése óta vak, nem régen költözött a szüleivel Waterlooba, Kanadába Texasból. Ez az első alkalom számára, amikor rendes iskolába jár, és bizony sok nehézséggel kell megküzdenie, de ügyesen boldogul. Nagy sorsközösséget nem tudtam vállalni vele, na nem azért mert vak, hanem mert matekzseni:) 

Újból felcsillan előtte a remény, egy tokiói tudós  kifejlesztett egy olyan implantátumot, ami visszaadhatja a látását, ám nem úgy sikerült a beültetés, ahogy képzelték, a való világ helyett Caitlin a webteret kezdte el látni. Ám ez épp elég érdekes volt, a kísérlet ezáltal nem fulladt kudarcba, így Kuroda professzor Decteréknél vendégeskedik, hogy tovább vizsgálja a kapcsolatot a lány, az implant és a web között.

Iain M. Banks - Fegyver a kézben

Tehát, fiuk és lányok mivel a főbérlő bloggazda szemkocsányai igen ritkán vetődnek értékelhető Science Fiction, ne adj isten cyberpunk iromány lapjaira ezért most engedjétek meg, hogy a könyvben szereplő  világról szöszögjek nektek egy kicsit.

A Kultúra

Egyszerűen kifejezve nem más, mint humanoid és nem humanoid biológiai egyedek, valamint érző gépek (elmék és drónok) kvázi anarchikus, utópisztikus társadalma. Méghozzá egy olyan társadalom, ahol az erőforrások és a nyersanyagok korlátlanul rendelkezésre állnak, a fizikai korlátok gyakorlatilag nem léteznek (betegségek vagy halál), mindenki egyenlő és saját vágyait szabadon valósíthatja meg mindaddig, amíg másokat ezzel nem korlátoz. A koncepció – számunkra – könnyedén érthető a biológiai egyedekre, az elmékre és drónokra azonban kicsit nehézkesen. Természetesen a hogyanra és a miértekre a választ megkapjuk a Kultúra könyvekből így legyen elég annyi, hogy minden gépiesített munkát igyekeznek tudat nélküli gépekkel elvégeztetni. A drónok és az elmék sincsenek kihasználva, a biológiai egyedekkel teljesen egyenrangúak.

Lissa Price - Testbérlők

Törjön le a kezem ha még egyszer hirtelen felindulásból YA könyvet vásárolok!Pedig tesóm mondta, hogy eresszem el, nem kell ez nekem, de én csak szorítottam és szorítottam, mintha Michael Flamel megalkotta bölcsek köve lenne... Mint kiderült, nem rejtőzik a lapok között az örök élet titka, de futó szórakozás sem.

Dísztópia féle világba csöppenünk, egy év telt el a nagy spóraháború után, aminek következtében a középkorú lakosság elpusztult az USA-ban, mivel ez a korosztály nem kapott védőoltást a fertőző spórák ellen. Ismeretlen okból csak a fiatalokat és az öregeket tették védetté, a szépkorúak, ahogy illendően nevezik őket, akár 200 évesek is lehetnek, a fejlett az orvostudomány csodája.

Főszereplőnk Callie, egy olyan 16 éves lány, aki törvényes képviselő nélkül maradt,öccsével együtt az utcán túlél és bujkál a rend őrei elől, mert nincs annál rosszabb, mint intézetbe kerülni, ami egyenlő a rabszolgasorssal.

John Scalzi - Vének Háborúja

Kezdjük onnan, hogy én szeretem a sci-fi-t, de nem nagyon, vagy csak ritkán olvasom a műfajt. Hogy miért azt ne kérdezzétek, elég, ha én gondolkodom el magamban rajta. Tehát sajnos nincs nagy összehasonlítási alapom, így kevés empirikus élménnyel a hátam mögött mondom, hogy ez egy MOCSOK JÓ KÖNYV VOLT! Najó, inkább kikiabálom. 

Szóval lelkendezős, ujjongós, rajongós poszt következik, aki nem bírja, ne olvassa tovább.