Richelle Mead - The Fiery Heart (Bloodlines #4.)

Basszus, basszus!Majdnem elfelejtettem írni erről a könyvről, pedig a legkedvencebb ya sorozatom.

Sydney Sage egy alkimista, aki Palm Spirngs-ben együtt dolgozik egy kis csapat moroi-jal és dhampirral, annak érdekében, hogy sikeresen elbújtassák rosszakarói elől Jill-t, a moroi hercegnőt.
Mivel a Fiery Heart a negyedik rész a sorozatban, így már jó régóta rejtőznek Amberwood-ban, a társaság remekül összekovácsolódott, szinte kis családot alkotnak, éppen ezért okoz gondot, amikor Sydney húga is megjelenik, mint társ alkimista segítő.

Zoe még teljesen az alkimista agymosás alatt áll, tart mindentől ami kicsit is vámpír és mágikus, makacsul ragaszkodik rendjük szabályaihoz. És ez baj, nem is kicsi. Hiszen végre Sydney és Adrian együt járnak, halál szerelmesek és vállalják, erre jön ez a kis pukkancs alkimista csaj, és sunnyogni kell a kertek alatt. Váááá!

Gaura Ágnes - Lidércnyomás (Borbíró Borbála #3.)

A 2013-as olvasásaim Borbíró Bori szendvicsben teltek, ugyanis a Vámpírok múzsája a legelső volt, míg az új megjelenés, a Lidércnyomás legutolsó, egészen pontosan december 31-én fejeztem be.

Bori az Egyesült Államokba utazik, egy megjátszott esküvőre, ám valójában egy sorozatgyilkost keres, aki alakváltókat gyilkolászik. És hogy mi köze van ehhez vörös vámpírológusunknak? A fogyatkozó vérfarkasok pont Eric Bowman alakváltó fivéreihez tartoznak, így a vámpír-DNS-kutató tudós kérésére segít felgöngyölíteni az ügyet Bori. Nincs egyedül, elmaradhatatlan mellőle Attila, a cowboy csizmás táltos, és nem mellesleg Bori főnöke, nagyon nem mellesleg éppen hulla szerelmes a lányba egy vámpír múzsa harapás miatt. Máskor sem könnyű elviselni a csókát, de most szétcincálja Bori idegeit a Shakespeare szonettekkel, meg szomorú hős szerelmes tekintetével, valamint időről időre gejzírszerűen kitörő szerelmi vallomásaival.

Maggie Stiefvater - Álomrablók (Hollófiúk #2.)

Éjfélkor befejeztem a könyvet, és nem bírtam aludni éjszaka. Felriadtam, egy kellemetlen, veszekedős álomból, és hiába próbáltam visszaaludni, végig azt a nyomasztó jelenetet láttam, képtelen voltam szabadulni tőle.
Szerencsére nálam évente kétszer fordul elő hasonló eset, ám Ronan és Gansey folyamatosan alvás gondokkal küszködik. Nem túl nagy meglepetés, hogy előbbi srác van nagyobb bajban, az ő álmai különlegesek, különlegesen veszélyesek...
Ugye emlékszünk, hogy az első rész ezzel a furcsa mondattal ért véget:

 "Azt hiszem most már elárulhatom - szólalt meg. - Száműztem Láncfűrészt az álmaimból."

Karen Chance - Holdvadász - Cassie Palmer #5.

Olyan vagyok mint a láncdohányosok, de az én szipkám a könyvek. Éppen csak befejezem az egyiket, már nyúlok is a másikért, felcsapom a fedelét, és belemerülök az új élménybe. Évek óta ezt csinálom, és piszok ritkán fordul elő lánc-szakadás. Az olyan, amikor annyira "kiszenvedek" a könyvtől, hogy még képtelenség kiszakadnom a történetből, mert folytatni akarom, és nem elengedni. Ez történt a Holdvadásszal is, és most nekem rossz, sajnáljatok.

Cassienek is rossz, de eszembe sem jut megsajnálni, mert Pritkin hajtja ki belőle a felgyorsított Pythia képző keretein belül a szart is, és ez már eleve egy jutalom, még ha ő nem is így látja mindig.
Elég nagy a sietség, mert a kis jövőbelátónk hivatalos beiktatása alig két hétre van, és addig el kellene jutni egy olyan szintre, hogy mind a mágusok, mind a vámpírok komolyan vegyék Cassiet, de legalábbis ne legyen egy marha nagy lebőgés a ceremóniából ország-világ előtt.
Persze nem lenne a Holdvadász Karen Chance könyv, ha mindössze ennyi problémával kellene megküzdeni.
Valami megszállja Cassie-t, és a saját fürdőkádjába próbálja meg belefojtani, hajszál híján sikerül is, közben pedig sokadjára ripityomra törik a Dante egyik lakosztályát, mert a jó szokásokat érdemes megtartani:) Casanova persze más véleményen lenne, de nem adunk kapzsi és törtétő vámpírok szavára.

Ettől sokkal fontosabb, hogy felfogjátok, mit is írtam le fentebb. Megszállták Cassiet. A Pythiát. Akinek pont az egyik egyedi képessége mások megszállása, ilyen módon a saját fegyverét ellene fordítani nem kis mutatvány. De ki lehet az? Cassie biztos benne, hogy nem szellem, Pritkin azt mondja, nem démon, és ő már csak tudja, de akkor micsoda és kicsoda? Ilyen nagy ereje még az erdők népének lehet, de ők nem tudnak testetlen formában támadni, vagy mégis?

Kevin Hearne - Hammered (The Iron Druid Chronicles 3.)

Egy kissé szokatlan lesz, ami most itt következik. Úgy döntöttem nyilvánosságra hozom levelezésem egy darabját Atticus O'Sulivannel, akivel talán soha többé nem írunk egymásnak. A kétségbeesett tehetetlenség, és a düh indikálja tettemet, mert egyszerűen valamit tennem kell, nem ülhetek a babárjaimon, miközben véres rágom a körmömet, találnom kell valamit, amivel kieresztem a gőzt, különben beleörülök az aggodalomba. Remélem Atticus megbocsájt nekem ezért.

Kevin Hearne - Hexed (The Iron Druid Chronicles 2.)

“I’ll put my first arrow through his head; you go for the heart,” I whispered back. “Then just keep shootin’ until he fuckin’ dies.”
“Wow, you learn all that strategy from the U.S. Army men?” I grunted in amusement. “No, I learned it from Attila the Hun, who lived an’ died without ever knowin’ you were here.”

Hű, már jó három hete befejeztem a könyvet, csak éppen annyira bele vagyok borulva ebbe a sorozatba, hogy inkább olvasom, mint írnék róla. Hmm, ez egészen jó cégér, nem? Amúgy nálam fontos,hogy gyorsan írjak egy könyvről, mert valahogy hamar elfelejtem, kihussannak a fejemből a részletek, és csak egy "könyvaura" marad, egy ilyen színes, vagy éppen színtelen érzelem felhő, amit a történet generált bennem, és ezt egy idő után igen nehéz szavakba önteni. Na már most, az ilyen helyzetek elkerülése végett, van nekem egy cuki kis piros noteszem, amibe mindenféle bolondságot jegyzetelek. Felütöttem a füzetet a Hexed-nél, hogy felfrissítsem az aranyhal memóriámat, és fel kellett horkantanom magamban (igen nőiesen!):

Kevin Hearne - Hounded (The Iron Druid Chronicles 1.)

"I have been around long enough to discount most superstitions for what they are: I was around when many of them began to take root, after all. But one superstition to which I happen to subscribe is that bad juju comes in threes. The saying in my time was, “Storm clouds are thrice cursed,” but I can’t talk like that and expect people to believe I’m a twenty-one-year-old American. I have to say things like, “Shit happens, man.”"

 Előre szólok, hogy egyrészt ritka kincsre leltem, másrészt visszavonhatatlanul és teljesen szerelembe estem a sorozattal, a főszereplővel, sőt még a kutyájával is!

Atticus O'Sullivan druida, a legutolsó a fajtájából, aki túlélt 21 évszázadot, és még ma is a Föld lankáit óvja. Szerencsétlenségére élete folyamatos bujkálásból és menekülésből áll mióta - alig 300 évesen - magára haragított egy istent, Aenghus Óg-t [engusz ó], aki nem csak Atticus fejét követeli, de Fragarach-t [fregara] is, a mágikus kardot, mely bármilyen páncélon úgy hasít keresztül mintha papírzsepi lenne, és nem csak ez az egyetlen előnyös tulajdonsága.
Eljött az idő, amikor Atticus eldobja a nyúlcipőt, helyette felveszi a kesztyűt, mert szereti az életét Arizonában, és épp itt az ideje, hogy megküzdjön Aenghus Óg-val.

Samantha Young - Dublin Street

 Ritkán olvasok kicsit romantikus, sokat szexelős ponyvát, de ha mégis, akkor mindig csak felbosszantom magam az idióta szereplők még idiótább motivációin,mondva csinált, elrugaszkodott problémáin. Aztán láttam, hogy Nima olvasta a Dublin Street-et, és igen tetszett neki. Mivel az első fokú szűrés megvolt, így bepróbáltam a könyvet.

 A sztori lényege röviden, hogy az amerikai Joss angol földre menekül múltja elől, itt jár egyetemre, majd miután lediplomázott új albérletet és lakótársat keres, akit meg is talál Ellie személyében. Így kerül Joss a Dublin Street-re, álmai lakásába, ahol tervei szerint folytatja biztonságos kis életét begubózva, vastag falakkal körülbástyázva önmagát. Hát persze, ahogy azt ő pont eltervezte....
Egy szuper funny taxis jelenettel nyit a könyv, ahol Joss osztozni kényszerül a fuvaron egy ismeretlen ám überszexi skót gazdag alfa hímmel, aki leplezetlenül stíröli őt, ám a csajszit sem kell félteni, mert legszívesebben a teste egyből rávetné magát az idegenre, az esze meg vitatkozik, mondván, nem ribanckodunk,lábakat zárva tarts! Teljesen kizökkenti az amcsi lányt lelki nyugalmából ez a kis epizód, de kiűzi a gondolatai közül, mivel úgysem látja többet a fickót. Haha! Egészen addig nem, amíg az új lakásban össze nem futnak egy szál muffban totál véletlenül.... Kiderül, hogy a taxis ficko Braden, Ellie bátyja, aki imádja a húgát, és sokat van nála.

Richelle Mead - The Indigo Spell - Bloodlines 3.

 Végre megjelent a Bloodlines széria harmadik része, amit jobban vártam mint a Karácsonyt. Kevés fiatal felnőtteknek szóló urban fantasy tud így levenni a lábamról, ezért is nagy bánatom, hogy olybá tűnik, itthon beszüntették a sorozat kiadását az első rész után. Nem igazán értem a koncepciót, hiszen idő közben a kiadó megjelentette az írónő egy másik urban fantasy sorozatának két részét is, ami szint úgy jó, de szubjektív véleményem alapján meg sem közelíti a Bloodlines-t vagy a Vámpírakadémiát.

Elég sok helyen azt láttam az első két rész kapcsán (főként külföldi oldalakon), hogy annyira nincsenek oda az emberek Sydney-ért, leginkább azért, mert ő nem Rose. Sosem osztoztam ezen a nézeten, még kéjes sóhaj sem volt a Bloodlines, de nekem már akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, miszerint remek lenne többet megtudni az Alkimista lányról.

Richelle Mead - The Golden Lily - Blondlines 2

 Nagyon rendetlen vagyok, mert még 2012 elején, rögtön a megjelenést követően olvastam a The Golden Lily-t, és azóta árválkodott itt egy piszkozat, mert lustaság fél egészség, na.  Ám most újból Adrian ködön keresztül látom a világot, mivel pár napja olvastam el a harmadik részt is, és hát bűű meg báá. Arról pedig hogyan áradozhatnék nektek, ha a másodikat kihagyom??

A helyszín továbbra is a napfényes California, Palm Spirngs, Amberwood középiskola, ahol Sydney az Alkímista, és bébiszitteltjei olvadoznak a nagy hőségben. A korábbi izgalmak után kissé lenyugodtak a kedélyek, a vámpírvérrel kereskedő Keith-t elvitték "re-education"-re ami egyfajta javító intézet a félresiklott alkimistáknak. Elég necces hely, szerintem a kis alkimista palántákat gyerekkoruk óta ezzel riogatják, olyan mintára, mint "elvisz a Kókó, ha kilopkodod a mogyorót a spájzból kislányom!" Maradjunk annyiban, hogy Keith megérdemelte amit kapott.

Gaura Ágnes - Átkozott Balszerencse

Pár héttel ezelőtt durván kezdődött a napom. Eleve elaludtam, 6:00 helyett 6:20-kor keltem, sietnem kellett. Persze a kapkodás hibákat szül, olyan amatőröket is, mint szembebökni magam egy ártatlannak tűnő de annál vérmesebb szempillaspirállal, aminek romjait háromszor annyi idő letakarítani a képemről, mint amúgy normál esetben felkelni. Miután éppen csak túléltem a reggeli piperézős kivakarodást, kapkodva öltözni kezdtem, ilyenkor aztán hót ziher, hogy se összetartozó pár zoknit nem találok, vagy ha mégis, az tuti lyukas!Ritkán tapasztalt nehézségek árán sikerült összekészülnöm, az ember már az ajtóban toporog, és sürget, hogy induljunk már el végre. 7:15-re beérek a melóhelyre, ahol azonnal konstratálom, hogy sikerült a mobilomat otthon felejteni. Sebaj, majd keresnek e-mailen, vagy a kollégákon keresztül, ezzel a lendülettel elmentem beszerezni az első jól megérdemelt kávémat, majd mint aki jól végezte a dolgát beültem a helyemre, amikor is észleltem,hogy nem csak a sminkem szar, a zoknim felemás, nincs mobilom, de a síípszó (copyright Gretty) laptopomat is otthon felejtettem, ami nélkül akár be sem mentem volna dolgozni mert minek....

Balszerencsés reggel? Igen, rá lehet mondani...

Laurell K. Hamilton - Elnyel a sötétség (Merry Gentry 7.)

 A blogról ugyan nem lehet leszűrni, de igen sok könyvet olvastam már Laurell K. Hamiltontól, szeretem Anita Blake-et, ám még jobban csípem a tündéres könyveit.
Panaszkodós poszt következik, ami valójában ajánló, csak nem úgy néz ki.

Mit is lehet mondani egy sorozat hetedik részéről? Leginkább azt, hogy illene már véget vetni neki...
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem Merryt és az ő furcsa szeretőit, kezd egy kicsit túl hosszúra nyúlni ez a rétestészta. 

Igazából még mindig ugyan arról van szó, mint az első részben is, a cél, hogy a hercegnőnek gyerekei szülessenek, és elfoglalhassa az Unseelie trónt, hogy újra virágzásnak induljon a Fey. Oké, hogy már közelebb van a sikerhez, ikrekkel terhes, de olyan nagy történés nincs. Merryt mindenki vagy megdugni akarja, vagy megölni, esetleg mindkettőt. Mivel az előbbit már kis millióan megtették, ebben a kötetben megint a megölésen van a hangsúly, közben ezerrel ébredezik a Faerie, élednek a rég elvesztett hatalmak, az Istennő minden menthetetlennek tűnő helyzetből kihúzza Merry-t, így egy idő után nehéz izgulni, mert tudjuk, hogy úgyse hal meg senki, aki fontos a történet szempontjából.

Maggie Stiefvater - A Hollófiúk

Maggie Stiefvater neve már rég nem ismeretlen nekünk, sokan kedveljük a melankolikus hangulatáról híres Mercy Falls Farkasai sorozatot, így valamilyen szinten garantált volt számomra, hogy a Hollófiúk nem zsákba macska, ám azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy messze messze jobb mint a Shiver....
Öveket becsatolni, rajongós ömlengős poszt következik!

Henrietta kisvárosában él Blue, látó/jósnő anyjával és barátnőivel. Érdekes egy háztartás az övék, ahol két pitesütés között üzlet szerűen kártyát vetnek. Félreértés ne essék, nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik, ők valóban belelátnak a jövő fonalába, ám csak általánosságokat állapítanak meg az egyénre nézve. Blue nem rendelkezik olyan abszolút képességgel mint a többi nő, ő felerősíti az energiákat.

Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája

Ha egy mondattal kellene jellemezni a könyvet, akkor azt mondanám, hogy végre egy regény, amitől szegény Anne Rice nem forogna a sírjában (persze semmiképp sem forogna, mert él és virul), na de értitek a lényeget.

Gaura Ágnes könyvében a vámpíroknak semmi köze a mostanában oly népszerű szentimentális emberbarát muffmágnesekhez, amiért nem tudok eléggé hálás lenni.

Főhősnőnk a borzasztóan alliteráló nevű Borbíró Borbála, foglalkozása szerint Vámpírológus, amivel abszolút monopol helyzetben van a munkaerő piacon, mivel ez egy nem létező szakma. Így hát nem kis gondot okoz, amikor megszűnik a munkahelye, az MTA Vámpírkutató Intézete, mert egy vérszívókkal által irányított báb párt kerül kormányra, akiknek nem áll érdekében a vámpír DNS kutatás fejlődése (mily meglepő). Bori nemzetközi szaktekintély, így különösebben nem aggódik maga miatt, számos külföldi ajánlata van, ám gyorsan megtalálja egy hazai állás, ami nem kevés veszéllyel fenyeget, na meg egy idegesítő főnökkel is.

Kvázi titkos ügynökként be kell épülnie az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse miért hanyagolják az ország irányítását, talán az apokalipszis következik??? (nem)

Szergej Lukjanyenko - Új Őrség

Szergej Lukjanyenko orosz sztáríró hazánkban is népszerű Őrség sorozatának megjelent a legújabb kötete, Új Őrség címmel. Kissé zavar van az erőben azzal kapcsolatban, hogy hányadik is ez a könyv, számolhatjuk úgy, hogy ez a hatodik a sorban, ha belevesszük a Vlagyimir Vasziljev által írt Káosz Őrséget (5.), valamint a Nappali Őrséget (2.), amit ketten hoztak össze Lukjanyenkoval.

2010-ben olvastam a sorozatot, akkor még nem blogoltam,ezért pár dolgot először el kell magyaráznom, mielőtt jól megkritizálom az Új Őrséget, különben nem értitek majd a fennforgást.Valamennyi spoiler elkerülhetetlen az első 5 könyvre nézve.

Richelle Mead - A szukkubusz Dala - Georgina Kincaid 1.

Sok könyvről azért nincs kedvem leírni a véleményemet, mert nincs elég belőle. Mármint véleményből. Valamilyen botor okból kifolyólag, él a fejemben egy megadott mennyiség, szavak, betűk, sorok, bekezdések, mely mennyiség alatt nem poszt a poszt. Ma reggel megbeszéltem a főnökkel a tükörben, hogy ez hülyeség, tessék írni rövid véleményt, ha az esik jól.

Az első gyors-véleményezett könyv a Szukkubusz Dala. Az írónő nagy kedvencem, elég sok mindent olvastam már tőle, imádom a stílusát, ám eddig csak a YA-ihoz volt szerencsém, ez az első öregedő felnőtteknek szánt könyve ami a kezembe került.

Seattle esős utcái a helyszín, ahol démonok, vámpírok, kisördögök foglalkozás szerűen kárhoztatják el az emberi lelkeket, megüthetik a bokájukat, ha nem szolgálják rendesen a gonoszt, a napi penzumot be kell tartani.

Karen Marie Moning - Iced - Megnyílik az ég [Dani O'Malley krónikák 1.]

 Itthon éppen csak sikerült felocsúdni a Shadowfever kézhezvételéből, eredetiben máris végre megjelent a sorozat spin-off-ja, amely ugyan úgy a Fever világában játszódik, ám ezúttal nem Mac&Barrons a mi nyerő párosunk, hanem Dani&Ryodan. 

"What does somebody like you want? More power? More toys? More sex?"
"All of the above. All the time."
"Greedy bugger."- Dani&Ryodan

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Unjátok már a Fever sorozatos bejegyzéseket? Nem csodálnám ha igen,pedig sajnos alant egy újabb ilyen következik. Mit tegyek?Pont most kellett nekem is újraolvasni.... (de legalább nem kampányolok Barronsért, pedig megtehetném, muhahaha)

Ez egy spoileres poszt lesz a sorozat első 4 részére tekintve, mert ez az én nagy kedvencem, és nincs kedvem körülírni, meg sejtetősen pampacsolni, és mert nem tudnék kedvem szerint véleményt nyilvánítani spoilerek nélkül. Uff, én szóltam!

Karen Marie Moning - Hajnalra Várva (Tündérkrónikák 3.) - rajongós csapongás

Mióta kiderült, hogy a Corleonis Kiadó a polcokra varázsolja a Tündérkrónikák negyedik részét a Könyvhétre, azóta Magyarország könyves közösségének fele újból Barrons lázban ég (a másik fele volt olyan szerencsétlen, hogy nem találkozott még ezzel a sorozattal, vagy férfi).
Szóval hirtelen erős késztetést éreztem elmerülni újból Mac kifacsart világában, gondoltam jól kibekkelem ezzel a másfél hetet a negyedik rész megjelenéséig. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, 2 nap alatt abszolváltam, ami nálam mostanában nagyon meglepő, mert képes vagyok 4-5 hétig is olvasni egy könyvet. Kezdtem már azt hinni, hogy velem van a baj, de nem. Csak egy ilyen qvajó sztori kell, és máris visszatér az Olvastár énem.
Képes vagyok úgy olvasni, mintha még nem tudnám  mi fog történni, sikerül e megerősíteni az emberek és tündérek világát elválasztó falat. Hihetetlen! Pedig én már jó ideje tudom micsoda Barrons (bebebe:PP úgysem találnád ki soha!), hogy végződik az egész sztori, mégis teljesen felvillanyozott az egész újból. :)

Lauren Beukes - Zoo City

Figyelitek a térképet? Ez itt kérem a Dél-Afrikai Köztársaság és Johannesburg. Szerintem nem sokan jártunk arrafelé, sőt megkockáztatom, nem is olvastunk túl sokan róla. Nekem annyi sejlik fel, hogy a világban a bűnözési ráta ebben a metropolisban a legmagasabb, valamint iszonyú a drágaság. Nem rég debütált kis könyves világunkban egy új kiadó - az Ad Astra - és prezentálta nekünk a Zoo City-t, ami pont itt játszódik. Éljen a változatosság!