Elég sok könyvet olvastam már idén, többnyire klassz, szórakoztató regényeket, mégsem éreztem egyszer sem a késztetést írásra, vagy bármilyen kikívánkozó gondolatot azon túl, hogy "jó volt, kérem a következőt".
Aztán jött a Seraphina. Az első 150 oldal írd és mondd két hétig tartott. Minden nap a kezembe vettem, kínok között elszenvedtem 10 oldalt, majd miután leesett a fejem a megpróbáltatásoktól, odébb raktam. Egyszerűen halálra untatott. Nem a világ, az rendben volt, hanem a főszereplő! Egyáltalán semmi izgalmas nem volt a fejében, vagy csak rosszul adta elő magát, nem tudom igazán.
Aztán, ahogy a mesében is lenni szokott, a hős a hosszú és viszontagságos út során elhullajtott verejtékért és könnyekért megkapja a jutalmát. Itt a hős én vagyok, a jutalmam pedig egy bájos és izgalmas cselszövésben gazdag, kalandos történet.
Aztán, ahogy a mesében is lenni szokott, a hős a hosszú és viszontagságos út során elhullajtott verejtékért és könnyekért megkapja a jutalmát. Itt a hős én vagyok, a jutalmam pedig egy bájos és izgalmas cselszövésben gazdag, kalandos történet.
