Brian W. Aldiss - Szuperállam

A könyvet, amiről most írok még Titti zsákmányolta nekem a könyvhéten (jó, de nem volt időm olvasni aztán meg lassan haladtam) egy kisebb időfalattal ezelőtt. 

Amikor a kezembe kaparintottam rögtön tetszett, mert jó a borító. Aztán meg az írótól eddig nem olvastam semmit, azt viszont nagy betűkkel hirdetik, hogy Hugo és Nebula díjas, mellesleg a Science Fiction writers of America 2000-ben Grand Masterré választotta. A fülszöveg legalábbis érdekes. ÉS! Van Aldiss fényezés Bankstől szépen odafirkantva a borító aljára. Azért ez nekem többet ér mint egy Hugo vagy egy Nebula. Királyság, gondoltam magamban. Azért kinyitva látom, hogy nagyméretű betűknél csak a sorközök nagyobbak, de hát ez még nem akkora bűn.

 Tehát, nagy elánnal belevetettem magam az olvasásba az egyik este és az első 50 oldal után a sötétben tanácstalanul pislogva próbáltam értelemmé formázni - kevés sikerrel - mindazt, amit eddig olvastam.
Kvázi majdnem az összes lényeges szereplőt megismerhettem kutyafuttában, elbeszélő üzemmódban.

Charles Maclean - Paranoia

Minimális spoiler veszély

 Van ez a tipikus fickó, akinek mindene megvan: jó állás, meghitt otthon szerető feleséggel. Martin Gregory mintapolgár, aki boldogságban éli szürke kis életét egészen addig, amíg egy szombat reggel lemészárolja saját két kutyáját, és becsomagolja a véres cafatkákat egy  dísz dobozba mint szülinapi ajándék Annának, a feleségének.

Ez a kis szösszenet a 20. oldal táján történik meg, bevallom lányosan, a konkrétan odavágó bekezdéseket nem bírtam elolvasni, és félre kellett tennem a könyvet egy hétre, hogy folytatni tudjam egyáltalán. Nekem 6 éves korom óta kutyáim vannak, némelyiket úgy szerettem mint a saját testvéremet, több könnyet hullajtottam már kutyákért mint emberekért (ide képzeljetek még random 20 oldalnyi anekdotát és ömlengést négylábú barátaim nagyszerűségéről). Szóval innentől kezdve Martin Gregory csak KK azaz köcsög kutyagyilkos, és ez nagyban befolyásolta a hozzáállásomat a könyvhöz.

Robert J. Sawyer - Világtalan - WWW 1.

Újabb sci-fi regény került a könyves palettámra, Sawyer nevét már korábban ismertem a Flashforward okán, igaz, hogy nem a könyvet olvastam, hanem a sorozatba néztem bele. Amíg olvasás terén ritkábban fellelhető nálam a tudományos fantasztikum, addig ha filmről vagy sorozatról van szó, akkor jöhet dögivel.
 

A Világtalan eseményei több, látszólag teljesen összefüggéstelen szálból épülnek fel. Kedvencem a 15 éves Caitlin Decteré, aki egy ritka rendellenesség miatt születése óta vak, nem régen költözött a szüleivel Waterlooba, Kanadába Texasból. Ez az első alkalom számára, amikor rendes iskolába jár, és bizony sok nehézséggel kell megküzdenie, de ügyesen boldogul. Nagy sorsközösséget nem tudtam vállalni vele, na nem azért mert vak, hanem mert matekzseni:) 

Újból felcsillan előtte a remény, egy tokiói tudós  kifejlesztett egy olyan implantátumot, ami visszaadhatja a látását, ám nem úgy sikerült a beültetés, ahogy képzelték, a való világ helyett Caitlin a webteret kezdte el látni. Ám ez épp elég érdekes volt, a kísérlet ezáltal nem fulladt kudarcba, így Kuroda professzor Decteréknél vendégeskedik, hogy tovább vizsgálja a kapcsolatot a lány, az implant és a web között.

Szergej Lukjanyenko - Új Őrség

Szergej Lukjanyenko orosz sztáríró hazánkban is népszerű Őrség sorozatának megjelent a legújabb kötete, Új Őrség címmel. Kissé zavar van az erőben azzal kapcsolatban, hogy hányadik is ez a könyv, számolhatjuk úgy, hogy ez a hatodik a sorban, ha belevesszük a Vlagyimir Vasziljev által írt Káosz Őrséget (5.), valamint a Nappali Őrséget (2.), amit ketten hoztak össze Lukjanyenkoval.

2010-ben olvastam a sorozatot, akkor még nem blogoltam,ezért pár dolgot először el kell magyaráznom, mielőtt jól megkritizálom az Új Őrséget, különben nem értitek majd a fennforgást.Valamennyi spoiler elkerülhetetlen az első 5 könyvre nézve.

Újdonságok a Galaktika Kiadónál

A legnagyobb újdonság, hogy a Galaktikások nyitnak a bloggerek felé egy jövőbeli gyümölcsöző együttműködés reményében. Ennek megalapozásaként szerveztek egy találkozót, amire engem is meghívtak (köszi!) sok más bloggerrel egyetemben. 

Nagyon jó hangulatú forralt bor mellett beszélgetős délután kerekedett ki a dologból, kíváncsiak voltak ránk,mennyire olvasunk sci-fi-t, fantasy-t, mi alapján és hol választjuk ki az olvasmányainkat, milyen szerintünk egy szemet gyönyörködtető csajos borító. Cserében elmesélték, hogy miért nem működik itthon az e-könyv piac (erről lehet írok később közgazdász szemmel, mert egészen megdöbbentő), és úgy általában a magyar piac elég sajátos törvényeiről. Bemutatták karácsonyi újdonságaikat, amelyeket láthattok is lentebb, és kiderült pár jóság a jövő évi megjelenéseket illetően is (Mikor lesz már 2013???).
Jah, és csak úgy mondom, hogy a Galaktikások a Daubnerből rendelik a pogácsát....