John Scalzi - Zoë története (Vének Háborúja 4.)

Nem szoktam fülszöveget olvasni, különösen igaz ez egy sorozatom x-edik részére. Ezért hát igen nagy meglepetés ért, amikor kiderült, hogy a Zoe története az Utolsó Gyarmat történéseit dolgozza fel még egyszer egy tinilány szemszögéből (na jó, a meglepetés lehet, hogy enyhe kifejezés, inkább közelített a dolog a "basszamegbasszameg" állásponthoz).
Azt gondoltam, hogy ez nem fog működni, egyrészt unalmas lesz, mert senki sem olyan jó, hogy duplázzon egy sztorin, másrészt milyen fogalma lehet John Scalzi, 44 éves sci-fi gurunak, egy 15 éves lány életéről? Erősen gyanús nekem a fickó, mert megcsinálta, hitelesen hozta Zoet, ráadásul E/1-ben. 

Az a helyzet, hogy a a Vének Háborúja katarzisa után, bár olvastam a Szellemhadtestet és az Utolsó Gyarmatot is, nem igazán akaródzott írni róluk, pedig mindkettő iszonyú jó könyv, csak nem annyira, mint John Perry zöldben dús karrierje a Gyarmati Véderőnél.

Brent Weeks - A Fekete Prizma (A Fényhozó #1)

Fénymágusnak lenni szívás (még annál is nagyobb, amikor 80 percet autózol egy moziért, ahol közlik, hogy se a 6-os, de a 8-as Thort nem vetítik technikai okok miatt, úgyhogy  mennyé' haza).

Ha fénymágusnak születsz, akkor bizony nem leszel hosszú életű. Megkötöd a Paktumot a Chromériával, kitanulod a színedet vagy színeidet, majd rövidke életed alatt szolgálod Orholamot és a Hét Szatrapia egyikét, aztán amikor kimerítetted a mágikus aksidat, átszakad a szemed szivárványhártyája, bedilizel, és ennyi. Kaput, konyec, finító.

Nincs még egy ilyen regény, ahol a mágia használatért ekkora árat kell fizetni, ha jobban belegondolok, szívszorítóan drámai az egész, és mégis, akkor éltél csak igazán ebben a világban, ha színmágus voltál.
Először kicsit mesélek a rendszerről, mert nagyon izgalmas. Hét szín létezik, sorban az infravörös, a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék és az ultraibolya.

Karen Chance - Holdvadász - Cassie Palmer #5.

Olyan vagyok mint a láncdohányosok, de az én szipkám a könyvek. Éppen csak befejezem az egyiket, már nyúlok is a másikért, felcsapom a fedelét, és belemerülök az új élménybe. Évek óta ezt csinálom, és piszok ritkán fordul elő lánc-szakadás. Az olyan, amikor annyira "kiszenvedek" a könyvtől, hogy még képtelenség kiszakadnom a történetből, mert folytatni akarom, és nem elengedni. Ez történt a Holdvadásszal is, és most nekem rossz, sajnáljatok.

Cassienek is rossz, de eszembe sem jut megsajnálni, mert Pritkin hajtja ki belőle a felgyorsított Pythia képző keretein belül a szart is, és ez már eleve egy jutalom, még ha ő nem is így látja mindig.
Elég nagy a sietség, mert a kis jövőbelátónk hivatalos beiktatása alig két hétre van, és addig el kellene jutni egy olyan szintre, hogy mind a mágusok, mind a vámpírok komolyan vegyék Cassiet, de legalábbis ne legyen egy marha nagy lebőgés a ceremóniából ország-világ előtt.
Persze nem lenne a Holdvadász Karen Chance könyv, ha mindössze ennyi problémával kellene megküzdeni.
Valami megszállja Cassie-t, és a saját fürdőkádjába próbálja meg belefojtani, hajszál híján sikerül is, közben pedig sokadjára ripityomra törik a Dante egyik lakosztályát, mert a jó szokásokat érdemes megtartani:) Casanova persze más véleményen lenne, de nem adunk kapzsi és törtétő vámpírok szavára.

Ettől sokkal fontosabb, hogy felfogjátok, mit is írtam le fentebb. Megszállták Cassiet. A Pythiát. Akinek pont az egyik egyedi képessége mások megszállása, ilyen módon a saját fegyverét ellene fordítani nem kis mutatvány. De ki lehet az? Cassie biztos benne, hogy nem szellem, Pritkin azt mondja, nem démon, és ő már csak tudja, de akkor micsoda és kicsoda? Ilyen nagy ereje még az erdők népének lehet, de ők nem tudnak testetlen formában támadni, vagy mégis?

Kevin Hearne - Hounded (The Iron Druid Chronicles 1.)

"I have been around long enough to discount most superstitions for what they are: I was around when many of them began to take root, after all. But one superstition to which I happen to subscribe is that bad juju comes in threes. The saying in my time was, “Storm clouds are thrice cursed,” but I can’t talk like that and expect people to believe I’m a twenty-one-year-old American. I have to say things like, “Shit happens, man.”"

 Előre szólok, hogy egyrészt ritka kincsre leltem, másrészt visszavonhatatlanul és teljesen szerelembe estem a sorozattal, a főszereplővel, sőt még a kutyájával is!

Atticus O'Sullivan druida, a legutolsó a fajtájából, aki túlélt 21 évszázadot, és még ma is a Föld lankáit óvja. Szerencsétlenségére élete folyamatos bujkálásból és menekülésből áll mióta - alig 300 évesen - magára haragított egy istent, Aenghus Óg-t [engusz ó], aki nem csak Atticus fejét követeli, de Fragarach-t [fregara] is, a mágikus kardot, mely bármilyen páncélon úgy hasít keresztül mintha papírzsepi lenne, és nem csak ez az egyetlen előnyös tulajdonsága.
Eljött az idő, amikor Atticus eldobja a nyúlcipőt, helyette felveszi a kesztyűt, mert szereti az életét Arizonában, és épp itt az ideje, hogy megküzdjön Aenghus Óg-val.

Richelle Mead - The Indigo Spell - Bloodlines 3.

 Végre megjelent a Bloodlines széria harmadik része, amit jobban vártam mint a Karácsonyt. Kevés fiatal felnőtteknek szóló urban fantasy tud így levenni a lábamról, ezért is nagy bánatom, hogy olybá tűnik, itthon beszüntették a sorozat kiadását az első rész után. Nem igazán értem a koncepciót, hiszen idő közben a kiadó megjelentette az írónő egy másik urban fantasy sorozatának két részét is, ami szint úgy jó, de szubjektív véleményem alapján meg sem közelíti a Bloodlines-t vagy a Vámpírakadémiát.

Elég sok helyen azt láttam az első két rész kapcsán (főként külföldi oldalakon), hogy annyira nincsenek oda az emberek Sydney-ért, leginkább azért, mert ő nem Rose. Sosem osztoztam ezen a nézeten, még kéjes sóhaj sem volt a Bloodlines, de nekem már akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, miszerint remek lenne többet megtudni az Alkimista lányról.

Patrick Rothfuss - A szél neve

Ízlelgetem magamban már majdnem két hete, hogy mit is kellene írnom erről a könyvről, hogy visszaadjak valamennyit a nagyszerűségéből, de akármennyire is erőltetem magam, attól tartok ebbe beletörött a bicskám. 

Nincs meg a tehetségem hozzá,hogy fele olyan jól megírjam a véleményem, mint amit ez a történet minimálisan megérdemel, így álljanak itt gondolataim egyszerű kivetülései, saját magamnak, hogy ha kell, emlékezhessek....

Maggie Stiefvater - A Hollófiúk

Maggie Stiefvater neve már rég nem ismeretlen nekünk, sokan kedveljük a melankolikus hangulatáról híres Mercy Falls Farkasai sorozatot, így valamilyen szinten garantált volt számomra, hogy a Hollófiúk nem zsákba macska, ám azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy messze messze jobb mint a Shiver....
Öveket becsatolni, rajongós ömlengős poszt következik!

Henrietta kisvárosában él Blue, látó/jósnő anyjával és barátnőivel. Érdekes egy háztartás az övék, ahol két pitesütés között üzlet szerűen kártyát vetnek. Félreértés ne essék, nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik, ők valóban belelátnak a jövő fonalába, ám csak általánosságokat állapítanak meg az egyénre nézve. Blue nem rendelkezik olyan abszolút képességgel mint a többi nő, ő felerősíti az energiákat.

Szergej Lukjanyenko - Új Őrség

Szergej Lukjanyenko orosz sztáríró hazánkban is népszerű Őrség sorozatának megjelent a legújabb kötete, Új Őrség címmel. Kissé zavar van az erőben azzal kapcsolatban, hogy hányadik is ez a könyv, számolhatjuk úgy, hogy ez a hatodik a sorban, ha belevesszük a Vlagyimir Vasziljev által írt Káosz Őrséget (5.), valamint a Nappali Őrséget (2.), amit ketten hoztak össze Lukjanyenkoval.

2010-ben olvastam a sorozatot, akkor még nem blogoltam,ezért pár dolgot először el kell magyaráznom, mielőtt jól megkritizálom az Új Őrséget, különben nem értitek majd a fennforgást.Valamennyi spoiler elkerülhetetlen az első 5 könyvre nézve.

John Scalzi - Vének Háborúja

Kezdjük onnan, hogy én szeretem a sci-fi-t, de nem nagyon, vagy csak ritkán olvasom a műfajt. Hogy miért azt ne kérdezzétek, elég, ha én gondolkodom el magamban rajta. Tehát sajnos nincs nagy összehasonlítási alapom, így kevés empirikus élménnyel a hátam mögött mondom, hogy ez egy MOCSOK JÓ KÖNYV VOLT! Najó, inkább kikiabálom. 

Szóval lelkendezős, ujjongós, rajongós poszt következik, aki nem bírja, ne olvassa tovább.

Brent Weeks - Beyond the Shadows - Az árnyakon túl - (Éjangyal Trilógia 3.)

Lehetetlen küldetés úgy írnom a könyvről, hogy az első két részből ne derüljenek ki nagy titkok, így vigyázzatok, spoiler veszély! Uff, én szóltam!

Az árnyékvilág peremént úgy fejezetem be, hogy basszzuuuus, ilyen nincs! Durzo él!!! É.L.!!

Így nem tudtam végül megvárni a magyar megjelenést, belekezdtem angolul.

A harmadik rész ugyan onnan veszi fel a fonalat, ahonnan a második letette, az események talán még jobban felpörögnek, mint ezelőtt.