John Scalzi - Vének Háborúja

Kezdjük onnan, hogy én szeretem a sci-fi-t, de nem nagyon, vagy csak ritkán olvasom a műfajt. Hogy miért azt ne kérdezzétek, elég, ha én gondolkodom el magamban rajta. Tehát sajnos nincs nagy összehasonlítási alapom, így kevés empirikus élménnyel a hátam mögött mondom, hogy ez egy MOCSOK JÓ KÖNYV VOLT! Najó, inkább kikiabálom. 

Szóval lelkendezős, ujjongós, rajongós poszt következik, aki nem bírja, ne olvassa tovább.

Az emberek pár szár éve megkezdték az Univerzum gyarmatosítását, ami ugyan természetétől fogva végtelen, ám a lakható bolygók száma igen kicsi, ezért nagy a verseny az intelligens lények között a jobb helyekért. A gyarmatosítás kulcsfontosságú az emberiség túlélése szempontjából, ennyire egyszerű a képlet. Ha nem maradunk versenyben akkor más fajok bekerítenek és felzabálnak bennünket (ezt veheted akár szó szerint, akár képletesen is). Az Univerzumban nagyon kevés faj köt szövetséget egymással, ez mindig is így volt, így a Gyarmati Véderőnek sincs sok barátja.

A GYV izolálta a Földet, alacsonyabb fejlettségi szinten tartja azt a saját érdekében, az egyetlen módja annak, hogy az emberek kijussanak a gyarmatokra és telepesekké váljanak, ha 75 éves korukban önkéntes GYV katonának jelentkeznek, és lehúznak 2 évet a frontvonalban (a szerződés kisbetűs részét azért erősen javasolt átolvasni...). Ugye világos, hogy az űrben a csatákat és a háborút nem remegő kezű habókos trottyokkal lehet megnyerni, valamiképpen jobb formába kell hogy hozzák az újoncok testét.

“Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.”

Ezzel a mondattal kezdi a regényt John Perry, aki sok társával együtt indul neki az ismeretlennek, új élete első két hetében örök barátságot köt pár ujjlonccal (Vén Trottyok Klubbja), akiknek a sorsát röviden végigkövethetjük.

Három hónapos kemény kiképzés után bedobják a közlegényeket a mély vízbe, a szolgálat első 2 évében mindenki lövész, ami azt jelenti, hogy marhára megszívták, övék a frontvonal eleje.

Vén Trottyok 1.0

Vén Trottyok 2.0

De ne szaladjunk ennyire előre. Perry el sem tudta képzelni mire vállalkozik, a GYV technikai fejlettségi szintje is teljesen elkápráztatja elösször. Felmerülhet a kérdés, hogy miért vesződik a GYV öregemberekkel, miért nem csinál egyszerűen fiatal katonákat, ha úgy tetszik biorobotokat. A válasz a leélt élet bölcsességében rejlik, egy emberöltőnyi tapasztalat és érzelmi intelligencia nem állítható elő könnyedén, nem úgy egy ütős, felturbózott test. Nagyon jól írja le Scalzi, miként hat az emberre, ha egy kvázi haldokló testből átkerül egy erőtől duzzadóba, ami jobb formában van mint az Olimpiai bajnokoké.

Rengeteget tudnék még írni a történtekről, rám annyira újszerűen és frissítőleg hatott a sztori, hogy nem lenne szívem elvenni a felfedezés örömét másoktól.

A könyv legnagyobb hibája, hogy hamar véget ér. Csupán 250 oldal. Na most, ami a hátránya, az az előnye is, mert igazából gyönyörű iskolapéldája, hogy nincs szükség túlírt 500-800 oldalas regényekre, lehet kiemelkedőt alkotni kisebb terjedelemben is, úgy, hogy a rövidség ne hagyjon hiányérzetet maga után.

Gyanítom, hogy ez a sci-fi rendkívül jó arra, hogy megszerettesse a műfajt a kezdőkkel, de csemege a fanoknak is (Ezt családon belül le fogjuk tesztelni, elolvastatom az emberemmel, aki  csak és kizárólag sci-fit olvas és néz, majd beszámolok az eredményekről). 

MP-35
"Ez az én puskám. Sok ilyen van, de ez az enyém. A puskám a legjobb barátom. Az életem. Tudnom kell irányítani, ahogy az életemet. A puskám nélkülem nem ér semmit. A puskám nélkül én nem érek semmit. Jól kell lőnöm vele. Egyenesen az ellenségre lőnöm, aki meg akar ölni. Le kell lőnöm, mielőtt ő lő le engem. És így is fogok tenni"

Lúdbőröztem a szarkasztikus humortól a könyvben (ez az instant jele nálam a kedvenc státusznak), nagyon bírtam Perry stílusát, igazán könnyű szeretni őt.

Teljesen bele tudtam ülni a történetbe, mint egy kényelmes karosszékbe, amiben a világért sem aludtam volna el, csak feszülten figyeltem és izgultam, mégis mintha a legjobb helyet találtam volna meg a világon. A tempó végig feszes, a próza lényegre törő, pont annyit foglalkozik az idegen fajokkal, bolygókkal, technikai vívmányok leírásával amitől kristály tisztán érthető a lényeg, ám nem válik fárasztóvá és túlírttá a magyarázat.

Jane Sagan

Lány létemre mindig is szerettem a harcokat, háborús leírásokat, kifejezetten ötletes és élvezetes a VH-ban ez is. Mintha John Scalzi csakis nekem írta volna a könyvet, valahonnan tudta, hogy igazán kilóra megvenni a karakterekkel lehet. Nem csak Perry, de Ruiz, a kiképzőtiszt is marha nagy arc, és ott van még Jane, Alan, epizód szereplő katonatársak,sőt a sok éve halott feleség, Kathy is. Ráadásul John Perry elég átlagos katona, nincs semmilyen különleges képessége, nem sokban (vagy szokatlanul kiugróan) emelkedik ki a társai körül, így tényleg reális képet kapunk arról, hogy milyen kemény az első pár év a Gyarmati Véderőknél, mennyire egymásra vannak utalva, milyen belső mozgatórúgóval rendelkeznek, hogy képesek elviselni a folyamatos harcokat és veszteséget.

Ügyesen felépített a dráma is a könyvben, bár leheletnyi, mégis hatásos. Hozzávetőlegesen 5 helyen morzsoltam el könnycseppeket, akár félmondatok következtében.Valószínűleg azért történhetett ez, mert - bár ez hülyén fog hangzani - de sikerült Perry-nek közel furakodnia hozzám, teljesen jól át tudtam érezni a helyzetét. Ez is hűen mutatja, milyen jól megírt könyvről van szó, nem hiába jelölték Hugo díjra, legjobb regény kategóriában.

Nem tudtam különben hogy ez egy sorozat, de végig imádkoztam érte. Mivel a The ghost brigades csak egy év múlva jelenik majd meg, lehet megpróbálkozom az angol változattal, csak kicsit tartok a "technoblabla" részektől, mi lesz ha nem értem?

Most mindenesetre fellángolt bennem a sci-fi utáni vágy, így lekaptam a polcról egy Iain M. Banks könyvet, bele is kezdek mindjárt...

Nektek pedig ha már csömörötök van a mindenféle fantasy-tól, pararománctól, érzelgős drámától és valami abszolút gigamega jó újdonságra vágytok, olvassátok el a Vének Háborúját. Aki csalódna (kizárt!!) annak vigasz sütit sütök:)))

 5*/5