Kevin Hearne - Hammered (The Iron Druid Chronicles 3.)

Egy kissé szokatlan lesz, ami most itt következik. Úgy döntöttem nyilvánosságra hozom levelezésem egy darabját Atticus O'Sulivannel, akivel talán soha többé nem írunk egymásnak. A kétségbeesett tehetetlenség, és a düh indikálja tettemet, mert egyszerűen valamit tennem kell, nem ülhetek a babárjaimon, miközben véres rágom a körmömet, találnom kell valamit, amivel kieresztem a gőzt, különben beleörülök az aggodalomba. Remélem Atticus megbocsájt nekem ezért.

Kevin Hearne - Hexed (The Iron Druid Chronicles 2.)

“I’ll put my first arrow through his head; you go for the heart,” I whispered back. “Then just keep shootin’ until he fuckin’ dies.”
“Wow, you learn all that strategy from the U.S. Army men?” I grunted in amusement. “No, I learned it from Attila the Hun, who lived an’ died without ever knowin’ you were here.”

Hű, már jó három hete befejeztem a könyvet, csak éppen annyira bele vagyok borulva ebbe a sorozatba, hogy inkább olvasom, mint írnék róla. Hmm, ez egészen jó cégér, nem? Amúgy nálam fontos,hogy gyorsan írjak egy könyvről, mert valahogy hamar elfelejtem, kihussannak a fejemből a részletek, és csak egy "könyvaura" marad, egy ilyen színes, vagy éppen színtelen érzelem felhő, amit a történet generált bennem, és ezt egy idő után igen nehéz szavakba önteni. Na már most, az ilyen helyzetek elkerülése végett, van nekem egy cuki kis piros noteszem, amibe mindenféle bolondságot jegyzetelek. Felütöttem a füzetet a Hexed-nél, hogy felfrissítsem az aranyhal memóriámat, és fel kellett horkantanom magamban (igen nőiesen!):

Kevin Hearne - Hounded (The Iron Druid Chronicles 1.)

"I have been around long enough to discount most superstitions for what they are: I was around when many of them began to take root, after all. But one superstition to which I happen to subscribe is that bad juju comes in threes. The saying in my time was, “Storm clouds are thrice cursed,” but I can’t talk like that and expect people to believe I’m a twenty-one-year-old American. I have to say things like, “Shit happens, man.”"

 Előre szólok, hogy egyrészt ritka kincsre leltem, másrészt visszavonhatatlanul és teljesen szerelembe estem a sorozattal, a főszereplővel, sőt még a kutyájával is!

Atticus O'Sullivan druida, a legutolsó a fajtájából, aki túlélt 21 évszázadot, és még ma is a Föld lankáit óvja. Szerencsétlenségére élete folyamatos bujkálásból és menekülésből áll mióta - alig 300 évesen - magára haragított egy istent, Aenghus Óg-t [engusz ó], aki nem csak Atticus fejét követeli, de Fragarach-t [fregara] is, a mágikus kardot, mely bármilyen páncélon úgy hasít keresztül mintha papírzsepi lenne, és nem csak ez az egyetlen előnyös tulajdonsága.
Eljött az idő, amikor Atticus eldobja a nyúlcipőt, helyette felveszi a kesztyűt, mert szereti az életét Arizonában, és épp itt az ideje, hogy megküzdjön Aenghus Óg-val.