Diphallic Dude - My life with Two Penises

Nem mintha tervezném, hogy visszatérjek az aktív blogoláshoz, ám vannak olyan napok, amikor meggondolatlan ígéreteket teszek, amiket később pofátlanság lenne nem teljesíteni, főleg, ha kifejezetten felhívják eme kis apróságra a drága figyelmemet.

Figyelem, botrányosan szabad-szájú poszt következik!Vigyázat!Felnőtt tartalom!

Történt egyszer, hogy elszörföztem a reddit.com-ra, ez egy olyan oldal, ahol az éppen  legnépszerűbb netes tartalmakra lehet szavazni, ezen belül létezik egy AMA" ask me anything" kategória, aminek 2014 végén ez a srác, DDD, volt a koronázatlan királya. 

Megvan mindenkinek a Dirty Dancingből az a jelent, amikor a szállodalánc-tulaj mitugrász unokája - Neil - henceg Baby-nek a hódításaival, és akkor elhangzik ez a kérdés, hogy "De mije van neki, ami másoknak nincs?" A válasz: "két szállodája". Kac-kac-kukac.
Szóval ha feltennéd a kérdést ennek a srácnak, és őszintén válaszolna, akkor az ilyesmi lenne: 

"két farkam".

Samantha Young - Dublin Street

 Ritkán olvasok kicsit romantikus, sokat szexelős ponyvát, de ha mégis, akkor mindig csak felbosszantom magam az idióta szereplők még idiótább motivációin,mondva csinált, elrugaszkodott problémáin. Aztán láttam, hogy Nima olvasta a Dublin Street-et, és igen tetszett neki. Mivel az első fokú szűrés megvolt, így bepróbáltam a könyvet.

 A sztori lényege röviden, hogy az amerikai Joss angol földre menekül múltja elől, itt jár egyetemre, majd miután lediplomázott új albérletet és lakótársat keres, akit meg is talál Ellie személyében. Így kerül Joss a Dublin Street-re, álmai lakásába, ahol tervei szerint folytatja biztonságos kis életét begubózva, vastag falakkal körülbástyázva önmagát. Hát persze, ahogy azt ő pont eltervezte....
Egy szuper funny taxis jelenettel nyit a könyv, ahol Joss osztozni kényszerül a fuvaron egy ismeretlen ám überszexi skót gazdag alfa hímmel, aki leplezetlenül stíröli őt, ám a csajszit sem kell félteni, mert legszívesebben a teste egyből rávetné magát az idegenre, az esze meg vitatkozik, mondván, nem ribanckodunk,lábakat zárva tarts! Teljesen kizökkenti az amcsi lányt lelki nyugalmából ez a kis epizód, de kiűzi a gondolatai közül, mivel úgysem látja többet a fickót. Haha! Egészen addig nem, amíg az új lakásban össze nem futnak egy szál muffban totál véletlenül.... Kiderül, hogy a taxis ficko Braden, Ellie bátyja, aki imádja a húgát, és sokat van nála.

Laurell K. Hamilton - Elnyel a sötétség (Merry Gentry 7.)

 A blogról ugyan nem lehet leszűrni, de igen sok könyvet olvastam már Laurell K. Hamiltontól, szeretem Anita Blake-et, ám még jobban csípem a tündéres könyveit.
Panaszkodós poszt következik, ami valójában ajánló, csak nem úgy néz ki.

Mit is lehet mondani egy sorozat hetedik részéről? Leginkább azt, hogy illene már véget vetni neki...
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem Merryt és az ő furcsa szeretőit, kezd egy kicsit túl hosszúra nyúlni ez a rétestészta. 

Igazából még mindig ugyan arról van szó, mint az első részben is, a cél, hogy a hercegnőnek gyerekei szülessenek, és elfoglalhassa az Unseelie trónt, hogy újra virágzásnak induljon a Fey. Oké, hogy már közelebb van a sikerhez, ikrekkel terhes, de olyan nagy történés nincs. Merryt mindenki vagy megdugni akarja, vagy megölni, esetleg mindkettőt. Mivel az előbbit már kis millióan megtették, ebben a kötetben megint a megölésen van a hangsúly, közben ezerrel ébredezik a Faerie, élednek a rég elvesztett hatalmak, az Istennő minden menthetetlennek tűnő helyzetből kihúzza Merry-t, így egy idő után nehéz izgulni, mert tudjuk, hogy úgyse hal meg senki, aki fontos a történet szempontjából.

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Unjátok már a Fever sorozatos bejegyzéseket? Nem csodálnám ha igen,pedig sajnos alant egy újabb ilyen következik. Mit tegyek?Pont most kellett nekem is újraolvasni.... (de legalább nem kampányolok Barronsért, pedig megtehetném, muhahaha)

Ez egy spoileres poszt lesz a sorozat első 4 részére tekintve, mert ez az én nagy kedvencem, és nincs kedvem körülírni, meg sejtetősen pampacsolni, és mert nem tudnék kedvem szerint véleményt nyilvánítani spoilerek nélkül. Uff, én szóltam!

Sherillyn Kenyon – Álomszerető

Előre jön egy kis magyarázkodás, mert érzem ám a ciki faktort: Katamanó már régóta mondogatja, hogy Kenyon-t kell olvasni, mert jó, aztán Nima pont erről a könyvről írt egy írtó vicces posztot, ami meghozta a kedvemet, utána pedig a Líra adta meg a kegyelemdöfést, amikor az első 4 részt a Sötét Vadász sorozatból 1996 Ft-ért rendelkezésemre bocsájtotta.

A héten nagyban olvastam az Angeology-t, azaz csak olvastam volna, de a fáradt agyam esténként sikított az áltudományos leírásoktól, így félre tettem, és gyorsan lekaptam a komódról az Álomszeretőt „ide nekem a pornót!” jelszószóval:)

Innentől kezdve bizonyos részekben genyó leszek a könyvhöz, és magához a műfajhoz is, így aki nagy para románc rajongó, és nem érzi az effajta könyvekben a Mickey Mouse faktort, most ne olvasson tovább. Spoiler is lehet, uff én szóltam! (itt kellene akkor abbahagynom, mert a kutya sem olvassa majd tovább, de mivel ez egy csúnya esős vasárnap délután, nincs jobb dolgom, a szavad vélemény-nyilvánításnál:) )