Richelle Mead - The Fiery Heart (Bloodlines #4.)

Basszus, basszus!Majdnem elfelejtettem írni erről a könyvről, pedig a legkedvencebb ya sorozatom.

Sydney Sage egy alkimista, aki Palm Spirngs-ben együtt dolgozik egy kis csapat moroi-jal és dhampirral, annak érdekében, hogy sikeresen elbújtassák rosszakarói elől Jill-t, a moroi hercegnőt.
Mivel a Fiery Heart a negyedik rész a sorozatban, így már jó régóta rejtőznek Amberwood-ban, a társaság remekül összekovácsolódott, szinte kis családot alkotnak, éppen ezért okoz gondot, amikor Sydney húga is megjelenik, mint társ alkimista segítő.

Zoe még teljesen az alkimista agymosás alatt áll, tart mindentől ami kicsit is vámpír és mágikus, makacsul ragaszkodik rendjük szabályaihoz. És ez baj, nem is kicsi. Hiszen végre Sydney és Adrian együt járnak, halál szerelmesek és vállalják, erre jön ez a kis pukkancs alkimista csaj, és sunnyogni kell a kertek alatt. Váááá!

Gaura Ágnes - Lidércnyomás (Borbíró Borbála #3.)

A 2013-as olvasásaim Borbíró Bori szendvicsben teltek, ugyanis a Vámpírok múzsája a legelső volt, míg az új megjelenés, a Lidércnyomás legutolsó, egészen pontosan december 31-én fejeztem be.

Bori az Egyesült Államokba utazik, egy megjátszott esküvőre, ám valójában egy sorozatgyilkost keres, aki alakváltókat gyilkolászik. És hogy mi köze van ehhez vörös vámpírológusunknak? A fogyatkozó vérfarkasok pont Eric Bowman alakváltó fivéreihez tartoznak, így a vámpír-DNS-kutató tudós kérésére segít felgöngyölíteni az ügyet Bori. Nincs egyedül, elmaradhatatlan mellőle Attila, a cowboy csizmás táltos, és nem mellesleg Bori főnöke, nagyon nem mellesleg éppen hulla szerelmes a lányba egy vámpír múzsa harapás miatt. Máskor sem könnyű elviselni a csókát, de most szétcincálja Bori idegeit a Shakespeare szonettekkel, meg szomorú hős szerelmes tekintetével, valamint időről időre gejzírszerűen kitörő szerelmi vallomásaival.

Karen Chance - Holdvadász - Cassie Palmer #5.

Olyan vagyok mint a láncdohányosok, de az én szipkám a könyvek. Éppen csak befejezem az egyiket, már nyúlok is a másikért, felcsapom a fedelét, és belemerülök az új élménybe. Évek óta ezt csinálom, és piszok ritkán fordul elő lánc-szakadás. Az olyan, amikor annyira "kiszenvedek" a könyvtől, hogy még képtelenség kiszakadnom a történetből, mert folytatni akarom, és nem elengedni. Ez történt a Holdvadásszal is, és most nekem rossz, sajnáljatok.

Cassienek is rossz, de eszembe sem jut megsajnálni, mert Pritkin hajtja ki belőle a felgyorsított Pythia képző keretein belül a szart is, és ez már eleve egy jutalom, még ha ő nem is így látja mindig.
Elég nagy a sietség, mert a kis jövőbelátónk hivatalos beiktatása alig két hétre van, és addig el kellene jutni egy olyan szintre, hogy mind a mágusok, mind a vámpírok komolyan vegyék Cassiet, de legalábbis ne legyen egy marha nagy lebőgés a ceremóniából ország-világ előtt.
Persze nem lenne a Holdvadász Karen Chance könyv, ha mindössze ennyi problémával kellene megküzdeni.
Valami megszállja Cassie-t, és a saját fürdőkádjába próbálja meg belefojtani, hajszál híján sikerül is, közben pedig sokadjára ripityomra törik a Dante egyik lakosztályát, mert a jó szokásokat érdemes megtartani:) Casanova persze más véleményen lenne, de nem adunk kapzsi és törtétő vámpírok szavára.

Ettől sokkal fontosabb, hogy felfogjátok, mit is írtam le fentebb. Megszállták Cassiet. A Pythiát. Akinek pont az egyik egyedi képessége mások megszállása, ilyen módon a saját fegyverét ellene fordítani nem kis mutatvány. De ki lehet az? Cassie biztos benne, hogy nem szellem, Pritkin azt mondja, nem démon, és ő már csak tudja, de akkor micsoda és kicsoda? Ilyen nagy ereje még az erdők népének lehet, de ők nem tudnak testetlen formában támadni, vagy mégis?

Richelle Mead - The Indigo Spell - Bloodlines 3.

 Végre megjelent a Bloodlines széria harmadik része, amit jobban vártam mint a Karácsonyt. Kevés fiatal felnőtteknek szóló urban fantasy tud így levenni a lábamról, ezért is nagy bánatom, hogy olybá tűnik, itthon beszüntették a sorozat kiadását az első rész után. Nem igazán értem a koncepciót, hiszen idő közben a kiadó megjelentette az írónő egy másik urban fantasy sorozatának két részét is, ami szint úgy jó, de szubjektív véleményem alapján meg sem közelíti a Bloodlines-t vagy a Vámpírakadémiát.

Elég sok helyen azt láttam az első két rész kapcsán (főként külföldi oldalakon), hogy annyira nincsenek oda az emberek Sydney-ért, leginkább azért, mert ő nem Rose. Sosem osztoztam ezen a nézeten, még kéjes sóhaj sem volt a Bloodlines, de nekem már akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, miszerint remek lenne többet megtudni az Alkimista lányról.

Richelle Mead - The Golden Lily - Blondlines 2

 Nagyon rendetlen vagyok, mert még 2012 elején, rögtön a megjelenést követően olvastam a The Golden Lily-t, és azóta árválkodott itt egy piszkozat, mert lustaság fél egészség, na.  Ám most újból Adrian ködön keresztül látom a világot, mivel pár napja olvastam el a harmadik részt is, és hát bűű meg báá. Arról pedig hogyan áradozhatnék nektek, ha a másodikat kihagyom??

A helyszín továbbra is a napfényes California, Palm Spirngs, Amberwood középiskola, ahol Sydney az Alkímista, és bébiszitteltjei olvadoznak a nagy hőségben. A korábbi izgalmak után kissé lenyugodtak a kedélyek, a vámpírvérrel kereskedő Keith-t elvitték "re-education"-re ami egyfajta javító intézet a félresiklott alkimistáknak. Elég necces hely, szerintem a kis alkimista palántákat gyerekkoruk óta ezzel riogatják, olyan mintára, mint "elvisz a Kókó, ha kilopkodod a mogyorót a spájzból kislányom!" Maradjunk annyiban, hogy Keith megérdemelte amit kapott.

Gaura Ágnes - Átkozott Balszerencse

Pár héttel ezelőtt durván kezdődött a napom. Eleve elaludtam, 6:00 helyett 6:20-kor keltem, sietnem kellett. Persze a kapkodás hibákat szül, olyan amatőröket is, mint szembebökni magam egy ártatlannak tűnő de annál vérmesebb szempillaspirállal, aminek romjait háromszor annyi idő letakarítani a képemről, mint amúgy normál esetben felkelni. Miután éppen csak túléltem a reggeli piperézős kivakarodást, kapkodva öltözni kezdtem, ilyenkor aztán hót ziher, hogy se összetartozó pár zoknit nem találok, vagy ha mégis, az tuti lyukas!Ritkán tapasztalt nehézségek árán sikerült összekészülnöm, az ember már az ajtóban toporog, és sürget, hogy induljunk már el végre. 7:15-re beérek a melóhelyre, ahol azonnal konstratálom, hogy sikerült a mobilomat otthon felejteni. Sebaj, majd keresnek e-mailen, vagy a kollégákon keresztül, ezzel a lendülettel elmentem beszerezni az első jól megérdemelt kávémat, majd mint aki jól végezte a dolgát beültem a helyemre, amikor is észleltem,hogy nem csak a sminkem szar, a zoknim felemás, nincs mobilom, de a síípszó (copyright Gretty) laptopomat is otthon felejtettem, ami nélkül akár be sem mentem volna dolgozni mert minek....

Balszerencsés reggel? Igen, rá lehet mondani...

Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája

Ha egy mondattal kellene jellemezni a könyvet, akkor azt mondanám, hogy végre egy regény, amitől szegény Anne Rice nem forogna a sírjában (persze semmiképp sem forogna, mert él és virul), na de értitek a lényeget.

Gaura Ágnes könyvében a vámpíroknak semmi köze a mostanában oly népszerű szentimentális emberbarát muffmágnesekhez, amiért nem tudok eléggé hálás lenni.

Főhősnőnk a borzasztóan alliteráló nevű Borbíró Borbála, foglalkozása szerint Vámpírológus, amivel abszolút monopol helyzetben van a munkaerő piacon, mivel ez egy nem létező szakma. Így hát nem kis gondot okoz, amikor megszűnik a munkahelye, az MTA Vámpírkutató Intézete, mert egy vérszívókkal által irányított báb párt kerül kormányra, akiknek nem áll érdekében a vámpír DNS kutatás fejlődése (mily meglepő). Bori nemzetközi szaktekintély, így különösebben nem aggódik maga miatt, számos külföldi ajánlata van, ám gyorsan megtalálja egy hazai állás, ami nem kevés veszéllyel fenyeget, na meg egy idegesítő főnökkel is.

Kvázi titkos ügynökként be kell épülnie az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse miért hanyagolják az ország irányítását, talán az apokalipszis következik??? (nem)

Richelle Mead - Bloodlines - Vérvonalak

„Kicsit sok lett a járulékos kár, amíg te a világ ellen harcoltál. Nyilvánvalóan én egy áldozat voltam. De mi a helyzet Jillel? Mi történik vele most, hogy otthagytad őt a nemes kutyáknak? És Eddie?Gondoltál már rá egyáltalán?És hol van az Alkímistád?”

A fenti sorok Adriantől származnak, a nagy szakítós jelenetből Rose-zal még a Végső áldozatból. Kapóra jött nekem ez a remek kis idézet, mert tulajdonképpen ennek a kritikának a tárgya a Bloodlines – a Vámpír Akadémia spin-off-ja- és ebben a kötetben Adrian minden feltett kérdésére megkapjuk a választ.

Jeaniene Frost – Sírig hű szerelmed Cat&Bones 4.

 A friss magyar megjelenésen felbuzdulva „rámjött” a Night Huntress olvashatnék, így nekikezdtem az elejétől magyarul, ha már itt porosodtak a kötetek a polcomon érintetlenül már majdnem egy éve.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyiben fog változni az olvasás élmény, illetve a véleményem ahhoz képest, amikor eredetiben olvastam. Kellemesen csalódtam, klassz lett a magyar fordítás, pedig sok szlenget használ az írónő, ráadásul röpködnek a poénok, amit elég nehéz visszaadni magyarban, de itt jelentem sikerült.

Karen Chance - Átölel az éjszaka

Remélem mindenki számára triviális, és feleslegesen mondom, hogy fennáll a spoiler veszély, mivel ez a regény a Cassandra Palmer sorozat harmadik része.

A történet ugyan abban a felfokozott tempóban folytatódik, ahol abbamaradt az előző rész. Pritkin, az Ezüst Körből kiugrott mágus és a Pythiává avanzsált Cassie föld alatti alagutakban kutatnak a Codex után, közben természetesen megakarják ölni őket, mivel többen is keresik a könyvet, ki-ki más indokból.