A történet ugyan abban a felfokozott tempóban folytatódik, ahol abbamaradt az előző rész. Pritkin, az Ezüst Körből kiugrott mágus és a Pythiává avanzsált Cassie föld alatti alagutakban kutatnak a Codex után, közben természetesen megakarják ölni őket, mivel többen is keresik a könyvet, ki-ki más indokból.
Lényegét tekintve, az egész sztori ennyiből áll. Keresik a nagybetűs Codexet, és próbálnak életben maradni, nem valami bonyolult, ugye? Ez az ősöreg Merlin tollából származó nagyhatalmú varázskönyv tartalmazza annak a geis-nek az ellenvarázslatát, amely Mirceát és Cassie-t köti össze. Elég trükkös ez a geis dolog, mert az előző részben sikerült a főhősnőnek véletlenül megdupláznia az igézetet a mester vámpíron, aminek következtében 100 éven keresztül volt ideje a geisnek őrületbe kergetni Mirceát, aki szépen lassan annyira bedilizik ettől, hogy a Konzul fontolgatja végső kiiktatását.
Az első 150 oldalon nagyon szenvedtem, kifejezetten untatott a hajsza, csörtetés, menekülés, sebesülés, hahh! Már az előző részekkel is ez volt a problémán. Azután egyszer csak elkezdett beindulni a történet is, kiderülnek meglepő dolgok Pritkin származásával kapcsolatban, Mircea is mesél magáról, és érdekes flikk- flakkokat eszelnek ki az időben. Volt egy cuki kis ruhatervezős shoppingolós jelenet Francoise-zal - a boszorkánnyal -, ami kifejezetten tetszett valamiért, ezen kívül végig funny volt ahogy Pritkin és Cassie cseszegteti egymást (néha szóban néha másképp).
Élnék a gyanúperrel, hogy az írónőnek férfi testszőrzet fétise van, gyakran kitér rá, hogy a mágusnak milyen bársonyos dús és szőke, valamint a vámpírnak milyen fekete selymes és szamárvezetős. Kíváncsi lennék Ms. Chance melyiket preferálja, csajos bulikon mindig feljön ez a téma, én oda jutottam, hogy mindig az a kedvenc, ami éppen elérhető! Visszatérve a könyvhöz, talán majd a következő két részből (Curse the Dawn , Hunt the Moon) kiderül, hogy melyik fazon a nyerő Cassie-nél (bár én még mindig Thomas-ra szavazok). A borító szerintem kifejezetten jellegtelen, olyan mintha félbehagyták volna. Elég sokszor nyiffogok azon, hogy miért nem lehet megtartani a könyv eredeti borítóját, mert az mennyivel szebb, mint a magyar változat, itt sajnos fordított a helyzet, mert megtartották, ami nagy kár volt. A kötés minősége is hagy kívánni valót maga után, hiába vigyáztam rá, nem tártam szélesre, mégis végig betört a gerince. Mindent összevetve rosszul indult ez a rész (és különben sem nagy kedvencem a sorozat), de volt olyan izgalmas/érdekes a továbbiakban, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra.
0 megjegyzés:
Post a Comment