Három perce fejeztem be a könyvet, illékony képek villannak fel lelki szemeim előtt, még Derest kiáltó páncélos lovag vagyok, még látom, ahogy a Ifjú Farkas végigvágtat a zúzmara lepte zöld dombokon, csatába vezetve lobogóit…
Harmincnyolc (38!) hosszú napig olvastam ezt a könyvet, nem csak azért, mert terjedelmét tekintve kitesz 3 másikat, hanem mert a borús, nyomasztó, lassan hömpölygő történet nem engedte, hogy gyorsabban haladjak. A kis olvasásadagok előnye, hogy volt időm rágódni a történeten, megemészteni, szeretni, nem szeretni, minden 30-50 oldalra aludni egyet, és álmodni a rideg, de annál vonzóbb északról.
