Charles Maclean - Paranoia

Minimális spoiler veszély

 Van ez a tipikus fickó, akinek mindene megvan: jó állás, meghitt otthon szerető feleséggel. Martin Gregory mintapolgár, aki boldogságban éli szürke kis életét egészen addig, amíg egy szombat reggel lemészárolja saját két kutyáját, és becsomagolja a véres cafatkákat egy  dísz dobozba mint szülinapi ajándék Annának, a feleségének.

Ez a kis szösszenet a 20. oldal táján történik meg, bevallom lányosan, a konkrétan odavágó bekezdéseket nem bírtam elolvasni, és félre kellett tennem a könyvet egy hétre, hogy folytatni tudjam egyáltalán. Nekem 6 éves korom óta kutyáim vannak, némelyiket úgy szerettem mint a saját testvéremet, több könnyet hullajtottam már kutyákért mint emberekért (ide képzeljetek még random 20 oldalnyi anekdotát és ömlengést négylábú barátaim nagyszerűségéről). Szóval innentől kezdve Martin Gregory csak KK azaz köcsög kutyagyilkos, és ez nagyban befolyásolta a hozzáállásomat a könyvhöz.

Karem Marie Moning - Beyond the Highland Mist - Highlander series 1

Annyira belelkesültem az Iced-on, hogy elkezdtem olvasni Moning Highlander sorozatát. Tudtam, hogy ez egy romantikus-erotikus regény, ahol a MacKeltarokat ismerhetjük meg behatóbban. Az első részben nincs semmiféle MacKeltar, a főszereplő Sidheach James Lyon Douglas, Dalkeith Grófja, akit különben mindenki "The Hawke"-nak szólít. 

A regény iskolapéldája annak a fajta romantikus történetnek, ahol a fickó nemes, erős, földöntúlian jóképű, rettenthetetlen, ám egészen életében elkerülte a szerelem, addig amíg meg nem látja A NŐT, aki viszont ilyen olyan mondvacsinált okok miatt rá se bagózik főhősünkre.

Itt konkrétan hozzácsaptak a leveshez még egy kis Fae-fűszert (de nem a Fever-ből megismert buja zöldellőt frissen, hanem valami olcsó szárított kínait), csipetnyi időutazást, szerep csere-berét, ostoba bosszút, de ennyi. A lényeg a farkamra-foglak-tűzni!-de-nem!de-igen-ha-mondom!de-nem! játék, a körítés meg iszonyú banális, bugyuta, béna.

Danielle Trussoni - Angelology- Az átok

Hát igen, ez már megint egy impulzusvásárlás volt, megláttam a borítón a vakítóan fehér angyalszárnyakat, és egyből tettem is a kosárba. Hogy tört volna le a nyavalyás kattintós ujjam…

Anti ajánló következik.

A középpontban egy ősrégi titkos társaság áll. Ha titkos és ha társaság, akkor lennie kell egy régóta dédelgetett célnak, és egy szinte elpusztíthatatlan ellenségnek is.  Emberek küzdenek gonosz természetfeletti lények ellen, és hát persze, hogy kell még egy nagyhatalmú tárgy is, ami valamelyik oldalra billentheti a mérleg nyelvét, csak meg kell találni.

Ez a könyv leegyszerűsített sztorija, ami szintén ráillene még pár ezer regényre.

Kicsit konkrétabban:

Sherillyn Kenyon – Álomszerető

Előre jön egy kis magyarázkodás, mert érzem ám a ciki faktort: Katamanó már régóta mondogatja, hogy Kenyon-t kell olvasni, mert jó, aztán Nima pont erről a könyvről írt egy írtó vicces posztot, ami meghozta a kedvemet, utána pedig a Líra adta meg a kegyelemdöfést, amikor az első 4 részt a Sötét Vadász sorozatból 1996 Ft-ért rendelkezésemre bocsájtotta.

A héten nagyban olvastam az Angeology-t, azaz csak olvastam volna, de a fáradt agyam esténként sikított az áltudományos leírásoktól, így félre tettem, és gyorsan lekaptam a komódról az Álomszeretőt „ide nekem a pornót!” jelszószóval:)

Innentől kezdve bizonyos részekben genyó leszek a könyvhöz, és magához a műfajhoz is, így aki nagy para románc rajongó, és nem érzi az effajta könyvekben a Mickey Mouse faktort, most ne olvasson tovább. Spoiler is lehet, uff én szóltam! (itt kellene akkor abbahagynom, mert a kutya sem olvassa majd tovább, de mivel ez egy csúnya esős vasárnap délután, nincs jobb dolgom, a szavad vélemény-nyilvánításnál:) )