Éjfélkor befejeztem a könyvet, és nem bírtam aludni éjszaka. Felriadtam, egy kellemetlen, veszekedős álomból, és hiába próbáltam visszaaludni, végig azt a nyomasztó jelenetet láttam, képtelen voltam szabadulni tőle. Szerencsére nálam évente kétszer fordul elő hasonló eset, ám Ronan és Gansey folyamatosan alvás gondokkal küszködik. Nem túl nagy meglepetés, hogy előbbi srác van nagyobb bajban, az ő álmai különlegesek, különlegesen veszélyesek...
Ugye emlékszünk, hogy az első rész ezzel a furcsa mondattal ért véget:
"Azt hiszem most már elárulhatom - szólalt meg. - Száműztem Láncfűrészt az álmaimból."










