Maggie Stiefvater - Álomrablók (Hollófiúk #2.)

Éjfélkor befejeztem a könyvet, és nem bírtam aludni éjszaka. Felriadtam, egy kellemetlen, veszekedős álomból, és hiába próbáltam visszaaludni, végig azt a nyomasztó jelenetet láttam, képtelen voltam szabadulni tőle.
Szerencsére nálam évente kétszer fordul elő hasonló eset, ám Ronan és Gansey folyamatosan alvás gondokkal küszködik. Nem túl nagy meglepetés, hogy előbbi srác van nagyobb bajban, az ő álmai különlegesek, különlegesen veszélyesek...
Ugye emlékszünk, hogy az első rész ezzel a furcsa mondattal ért véget:

 "Azt hiszem most már elárulhatom - szólalt meg. - Száműztem Láncfűrészt az álmaimból."

Kevin Hearne - Hexed (The Iron Druid Chronicles 2.)

“I’ll put my first arrow through his head; you go for the heart,” I whispered back. “Then just keep shootin’ until he fuckin’ dies.”
“Wow, you learn all that strategy from the U.S. Army men?” I grunted in amusement. “No, I learned it from Attila the Hun, who lived an’ died without ever knowin’ you were here.”

Hű, már jó három hete befejeztem a könyvet, csak éppen annyira bele vagyok borulva ebbe a sorozatba, hogy inkább olvasom, mint írnék róla. Hmm, ez egészen jó cégér, nem? Amúgy nálam fontos,hogy gyorsan írjak egy könyvről, mert valahogy hamar elfelejtem, kihussannak a fejemből a részletek, és csak egy "könyvaura" marad, egy ilyen színes, vagy éppen színtelen érzelem felhő, amit a történet generált bennem, és ezt egy idő után igen nehéz szavakba önteni. Na már most, az ilyen helyzetek elkerülése végett, van nekem egy cuki kis piros noteszem, amibe mindenféle bolondságot jegyzetelek. Felütöttem a füzetet a Hexed-nél, hogy felfrissítsem az aranyhal memóriámat, és fel kellett horkantanom magamban (igen nőiesen!):

Mark Lawrence - Tövisek Királya [bizarr fixációm egy tizenévesről...]

 Az van, hogy régóta nem írtam, pedig sok könyvet olvastam, jókat, sőt, igazán jókat, de egyik sem váltott ki belőlem közléskényszert, egyik hatására sem akartam az éterbe kiáltani a véleményem, leírni magamnak, hogy megmaradjon, és emlékezzek a hatásra amit kiváltott belőlem. Kissé untam a saját rizsámat, mert nehezen akarózott kijönni.

Na, de majd most!Ezer jobb dolgom lenne, de nem hagynak nyugodni a gondolataim,mind egy kiskorú egyén körül forognak,  rázzák a rácsot dühödten, mint a majmok a cirkuszban, ki akarnak szabadulni. Meg kell szabadulnom a majmoktól, mielőtt túlzottan elszaporodnának...

Már korábban is mutattam irreális affekciót fiktív karakterek iránt, ki ne alélna el Jerrico Barronstól, vagy Mr. Ivashkovtól, csak hogy pár ismert figurát említsek, de ezeket a reakciókat mind normálisnak találom, értelmesen meg lehet magyarázni, hogy mi a vonzó bennük.

Karen Marie Moning - Iced - Megnyílik az ég [Dani O'Malley krónikák 1.]

 Itthon éppen csak sikerült felocsúdni a Shadowfever kézhezvételéből, eredetiben máris végre megjelent a sorozat spin-off-ja, amely ugyan úgy a Fever világában játszódik, ám ezúttal nem Mac&Barrons a mi nyerő párosunk, hanem Dani&Ryodan. 

"What does somebody like you want? More power? More toys? More sex?"
"All of the above. All the time."
"Greedy bugger."- Dani&Ryodan

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Unjátok már a Fever sorozatos bejegyzéseket? Nem csodálnám ha igen,pedig sajnos alant egy újabb ilyen következik. Mit tegyek?Pont most kellett nekem is újraolvasni.... (de legalább nem kampányolok Barronsért, pedig megtehetném, muhahaha)

Ez egy spoileres poszt lesz a sorozat első 4 részére tekintve, mert ez az én nagy kedvencem, és nincs kedvem körülírni, meg sejtetősen pampacsolni, és mert nem tudnék kedvem szerint véleményt nyilvánítani spoilerek nélkül. Uff, én szóltam!

Karen Marie Moning - Hajnalra Várva (Tündérkrónikák 3.) - rajongós csapongás

Mióta kiderült, hogy a Corleonis Kiadó a polcokra varázsolja a Tündérkrónikák negyedik részét a Könyvhétre, azóta Magyarország könyves közösségének fele újból Barrons lázban ég (a másik fele volt olyan szerencsétlen, hogy nem találkozott még ezzel a sorozattal, vagy férfi).
Szóval hirtelen erős késztetést éreztem elmerülni újból Mac kifacsart világában, gondoltam jól kibekkelem ezzel a másfél hetet a negyedik rész megjelenéséig. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, 2 nap alatt abszolváltam, ami nálam mostanában nagyon meglepő, mert képes vagyok 4-5 hétig is olvasni egy könyvet. Kezdtem már azt hinni, hogy velem van a baj, de nem. Csak egy ilyen qvajó sztori kell, és máris visszatér az Olvastár énem.
Képes vagyok úgy olvasni, mintha még nem tudnám  mi fog történni, sikerül e megerősíteni az emberek és tündérek világát elválasztó falat. Hihetetlen! Pedig én már jó ideje tudom micsoda Barrons (bebebe:PP úgysem találnád ki soha!), hogy végződik az egész sztori, mégis teljesen felvillanyozott az egész újból. :)

R. A. Salvatore - Sötételf trilógia

Gyöngyszem 1.

Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt egy családi ebéden szenvedtem, aminek egyetlen pozitív eleme az volt, amikor az emberem bátyjával - aki nagy hard core fantasy guru - könyvekről dumáltunk. Tudjátok hogy van ez, ajánlgattunk egymásnak, titokban egymásra licitáltunk, ki miből mennyit olvasott. Egyszer csak felmerült Drizzt Do'Urden neve, én pedig csak zavartan lestem a második szelet tortával a kezemben, hogy miről is van szó. Gy erre felkiáltott : "Te nem olvastad a Sötételf Trilóóógiááát?????" - kb. olyan hangsúllyal mondta ezt mintha bevallottam volna hogy édes bolyhos kiscicákat fojtogatok vízbe szabadidőmben. Erre még aznap este megjelent a 3 könyvvel és a kezembe nyomta. Hát így kezdődött a mi barátságunk Drizzt-tel...

Suzanne Collins - A kiválasztott - Mockingjay

Az a helyzet, hogy halogatok. Már 3 napja elolvastam, és lett is volna lehetőségem írni róla, de nem bírtam. Rögtön olvasás után a molyon így értékeltem:

„Paff vagyok, totál KO-val győzött felettem. Még egy ilyen manipulatív szuggesszív mocskot, mint Suzanne Collins.
Csak lesek magam elé, megmagyarázhatatlan ürességet és szív tájéki facsarást érzek. Annyira, de annyira sajnálom.” Mekkora király vagyok, magamat idézem.

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

 Vallomás: ezt a könyvet csak azért vettem meg, mert fillérekbe került. Gondoltam, ha másnak nem is, majd gyújtósnak jó lesz. Igazából, ez egy nagyon jó önigazolás volt a gyűjtögető kis lelkemnek, hogy érdemes mindenféle – akár érdektelennek tűnő- könyveket is behörcsögösködni, mert kedvencek lapulhatnak a kirakodóvásár utolsó roskadozó bódéjában is!

Brent Weeks - Az Árnyékvilág Peremén - Éjangyal Trilógia 2.

 Ez a regény az Éjangyal Trilógia második része, nagyon sok poént le fogok lőni az első részre való tekintettel, magyarul Árnyak útján SPOILER veszély ON!

 Előre leszögezném, hogy ez a legjobb könyv amit idén olvastam (igen, Katamanó, még a Shadowfever-t is veri egy fél hanggal). Ezt onnan lehet tudni, hogy végig bizsereg bennem valami olvasás közben.

Kylar, Elene és Uly sikeresen elmenekül Cenariaból. A terv az, hogy letelepednek, összeházasodnak, fűvész boltot nyitnak- mint tisztes átlagpolgárok- és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Szerencsére semmi sem a tervnek megfelelően történik, mert akkor ez egy rövid könyv lenne. Kylar békét akar találni a szerelemben, hátrahagyni mindent, ami az egykori Mestergyilkos volt. Igyekezete ellenére megkísérti őt a múlt szele: megtudja Logan életben van, és csak ő mentheti meg. Szegény ember gyomorforgató dolgokon megy keresztül ,aminek normál esetben a 10%-át túlélni is csoda. Viszont ha Gyre Király él, akkor Cenaria-nak is van egy cseppnyi esélye Khalidor és Garoth Uursul Istenkirály ellen.