Peter V. Brett - Rovásember (Démon Ciklus #1.)

Mi, fantasy szerető népek, igencsak vártuk ezt a könyvet, így amikor megkaptam Karácsonyra, ez volt a nagy pakkból az első zsákmány, amit magamévá tettem. Ám, a történet ismeretében azt kell mondjam, nagyon remélem, hogy a többi könyv nem ilyen lesz...

Milyen az az ilyen? Tömören: kurrrva hosszú és unalmas. Szerencsétlen kombináció...

Nem teljesen tisztázódott le bennem, de azt hiszem ez egy disztópikus világ, amikor is a technika korának leáldozott, elfelejtődött, és visszatérünk a sötét középkorba, ahol ha lemegy a nap, démonok támadnak az emberiségre, akiknek egyetlen védelmi eszköze a Magúrok ellen a rovásozott (jelekkel ellátott) házak, istállók, avagy város falak. Ezek mögött bújnak meg az emberek  minden éjjel, aztán ha valami miatt megsérülnek a rovások, akkor a látszólag agyatlan, csak pusztítani lépes démonok szétcincálják és felfalják akit érnek.

Maggie Stiefvater - Álomrablók (Hollófiúk #2.)

Éjfélkor befejeztem a könyvet, és nem bírtam aludni éjszaka. Felriadtam, egy kellemetlen, veszekedős álomból, és hiába próbáltam visszaaludni, végig azt a nyomasztó jelenetet láttam, képtelen voltam szabadulni tőle.
Szerencsére nálam évente kétszer fordul elő hasonló eset, ám Ronan és Gansey folyamatosan alvás gondokkal küszködik. Nem túl nagy meglepetés, hogy előbbi srác van nagyobb bajban, az ő álmai különlegesek, különlegesen veszélyesek...
Ugye emlékszünk, hogy az első rész ezzel a furcsa mondattal ért véget:

 "Azt hiszem most már elárulhatom - szólalt meg. - Száműztem Láncfűrészt az álmaimból."

Brent Weeks - A Fekete Prizma (A Fényhozó #1)

Fénymágusnak lenni szívás (még annál is nagyobb, amikor 80 percet autózol egy moziért, ahol közlik, hogy se a 6-os, de a 8-as Thort nem vetítik technikai okok miatt, úgyhogy  mennyé' haza).

Ha fénymágusnak születsz, akkor bizony nem leszel hosszú életű. Megkötöd a Paktumot a Chromériával, kitanulod a színedet vagy színeidet, majd rövidke életed alatt szolgálod Orholamot és a Hét Szatrapia egyikét, aztán amikor kimerítetted a mágikus aksidat, átszakad a szemed szivárványhártyája, bedilizel, és ennyi. Kaput, konyec, finító.

Nincs még egy ilyen regény, ahol a mágia használatért ekkora árat kell fizetni, ha jobban belegondolok, szívszorítóan drámai az egész, és mégis, akkor éltél csak igazán ebben a világban, ha színmágus voltál.
Először kicsit mesélek a rendszerről, mert nagyon izgalmas. Hét szín létezik, sorban az infravörös, a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék és az ultraibolya.

Jennifer L. Armentrout - Obszidián [Luxen 1.]

Nem igazán én vagyok a Young Adoult könyvek első számú célközönsége, de időről időre bepróbálkozom, legjobb belátásom ellenére, és néha - mint most is - egészen meglepő eredménnyel.

Először is, kifejezetten durcás haragot tápláltam e könyv iránt - amit nem érdemelt meg - csupán amiatt hogy kiadták a könyvhétre, a Hounded-et meg nem. Ne is kérdezzétek, ilyen az emberi természet, az enyém meg főleg. Kell egy bűnbak, mindig meg kell találni a hibást, de ha nem sikerül, akkor is ki kell vetíteni valakire/valamire a frusztrációt. Aztán Nima elolvasta, én pedig megjegyeztem, hogy ha olyanom lesz, bizony nekem kell. (Ennyit arról, hogy rühellem a "hogyan került a kezembe" felvezetőket. Vannak nemszeretem dolgok, amiket attól még csinálok).