Mark Lawrence - Tövisek Királya [bizarr fixációm egy tizenévesről...]

 Az van, hogy régóta nem írtam, pedig sok könyvet olvastam, jókat, sőt, igazán jókat, de egyik sem váltott ki belőlem közléskényszert, egyik hatására sem akartam az éterbe kiáltani a véleményem, leírni magamnak, hogy megmaradjon, és emlékezzek a hatásra amit kiváltott belőlem. Kissé untam a saját rizsámat, mert nehezen akarózott kijönni.

Na, de majd most!Ezer jobb dolgom lenne, de nem hagynak nyugodni a gondolataim,mind egy kiskorú egyén körül forognak,  rázzák a rácsot dühödten, mint a majmok a cirkuszban, ki akarnak szabadulni. Meg kell szabadulnom a majmoktól, mielőtt túlzottan elszaporodnának...

Már korábban is mutattam irreális affekciót fiktív karakterek iránt, ki ne alélna el Jerrico Barronstól, vagy Mr. Ivashkovtól, csak hogy pár ismert figurát említsek, de ezeket a reakciókat mind normálisnak találom, értelmesen meg lehet magyarázni, hogy mi a vonzó bennük.

Mark Lawrence - Tövisek Hercege

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, melyik a kedvenc könyves műfajom, akkor nem csak azt vágnám rá csípőből, hogy fantasy, hanem heroikus-monumentális fantasy. A Tövisek Hercege pont ilyennek ígérkezett, így egyértelmű badarság lett volna kihagyni.

A történet vérben ázva indul, amikor is kis "ártatlan" főhősünk - Honorous Jorg Ancrath - végignézi, ahogy lemészárolják édesanyját - a királynét - és öccsét Renar gróf katonái. Jorg éppen csak megússza élve a támadást, sérülései elsősorban egy makacs bokor méregtüskéitől származnak, nem kardoktól. Apja, Ancrath királya mit sem törődik fiával, meg sem látogatja, ez ugye nem vetít előre fényes apa-fia kapcsolatot. A 9 éves herceg felépül, bosszút forral, majd egy csokorra való gyilkos banditával elszökik, hogy beteljesítse küldetését.