Monday, October 12, 2015

Junk Reads - my ass....


Ki volt az a felháborító nőszemély aki kieszelte ezt a témát? Már a feltételezés is sértő! Még hogy Junk Reads! Kikérem magmnak!Én. Nem. Olvasok.Szemetet. (és te sem, barátom!)
Mégis, hogy veszi bárki a bátorságot, hogy megbélyegezzen másokat, hogy lealacsonyítson és leminősítsen történeteket, vagy akár egy egész műfajt! Nonszensz! Nem lehetne, hogy mindenki foglalkozzon a saját dolgával, és ne más könyvespolcán kapirgáljon a szemét között?!


Rule Nr. 1: CARDIO. 
Ja, nem, az egy másik történet. Szóval:

Rule Nr. 1: a könyv, ami boldoggá tesz, az  nem szemét!

Induljunk ki ebből, öleljük keblünkre a gondolatot és tegyük magunkkéval azzal a jóleső mellékzöngével, hogy amúgy is mindenki pont bekaphatja. 


Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nyúlfarknyit sem érdekel mások véleménye azzal kapcsolatban, hogy milyen könyveket olvasok...
Márpedig ebben a évben volt jócsakán szemforgatás és orr-ráncolás, mivel megrohant egy sosem tapsztalt romantikus/kefélős könyv olvasási cunami, és úgy kb 40 könyvön keresztül tartott. Egyfolytában, megállás nélkül daráltam be a sokszor egy kaptafára készült eposzokat, és kicsit sem bántam. Van amikor eljönnek az életben olyan idők, hogy csak a kiszámíthatóra, a biztonságosra vágyunk, és közben nem akarunk gondolkodni, csak nevetni és lazulni. 


Volt ez a könyv, Sweet Home, tipikus főiskolás románc, a pasi nevére már nem emlékszem, de az fix, hogy egy pubertáló vérmongúznak százszor több önuralma volt, mint neki, így aztán igazi vadbarom attitűddel tört át minden falon, annyira abszurd volt az egész, mondhatnám, annyira gáááz, hogy már teszett. Fogtam a fejem, de tetszett.
Miért mondjam rá erre a könyvre, hogy szemét, amikor baromi jól szórakoztam rajta? Oké, hogy nem adott többet pár órányi vihogós, szemforgatós élvezetnél, de miért kellene lealacsonyítani a dolgot? Mikor tanuljuk meg élvezni az apró dolgokat? Ne mondja nekem senki, hogy csak kardigános szépirodalom, kortárs agymenés és a legmenőbb epic fantasy alkalmas csak a minőségi szórakozás plecsnyire. 


A cunami közben sikerült megtalálni az abszolút kedvenc, nekem íródott romantikus NA sztorit, bármikor bárkinek meleg szívvel tudom ajánlani, csak aztán ne jöjjön vissza panaszkodni nekem senki (The Deal)
Mostanában azt is megtapasztaltam, hogy egyre alacsonyabb a toleranciám azokkal a könyvérteékelésekkel kapcsolatban, amelyek ostoba mód ellentétesek az enyémmel. Hát hogy meri bárki lefikázni az én kicsikéimet? Hm? Középkori várúrnak kellett volna születnem, és akkor lefejetzezhetném ezeket a bosszantó kis csírákat. 


Sokszor hallom másoktól, hogy az értéktelennek titulált, ám megiscsak élvezetes irodalmat guilty pleasure-nek bélyegzik, régen én is ezt csináltam. Mert valahol muttani akartam kifelé, hogy tisztában vagyok azzal, hogy XY könyvek "irodalmi értéke" (bárhogyan is definiáljuk azt)nulla,  nincs sok maradandó és sokatmondó gondolat a sorok között. . So what? 

És akkor egyszer megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi az elsődleges oka annak, hogy naponta több mézédes órát töltök olvasással? A válasz szinte már kínosan egyszerű: azért olvasok, hogy nekem jó legyen, kikapcsoljon és elrepítsen egy olyan helyre, ahol nincsenek problémák, ahol én vagyok a főkolompos, ura a lapoknak. 
Ennélfogva bármit bármikor félredobhatok, de ha arról van szó, akkor a Twilight is lehet szerelem tárgya, minden magyarázat nélkül (persze 4 éve még készséggel megmagyaráztam..).

Legyen az olvasófotelunk az egyetlen hely, ahol önmagunk lehetünk, ahol felvállalunk mindent ami mindket érdekel, ahol nem kötünk kompromisszumokat, ahol nincs semmiféle megalkuvás, ahol bárkit elküldünk melegebb éghajlatra csak azért mert nem a legszebb pillantását vetette ránk!
Ne féljünk felvállani az ízlésünket, a hangulatunkat, mert őszintén ki a francot érdekel mások véleménye? 

UI: a fentebb említett,  felháborító témaindító nőszemélyt minden reggel egy félmosollyal üdvözlöm a tükörben... ;)

Akik velem vannak a témázásban:

Sunday, April 19, 2015

Pssssszt...Épp sztoriban vagyok...

A nagy szám fog egyszer sírba tenni, de tényleg. Akarok én blogolni? Nem. Aztán bloglok most? Nagyon úgy tűnik.

Biztos mindenki ismeri már a Témázást: jó-pár könyvesblogger közösen rovatol, minden hónapban új topikkal, melyet egyszerre publikálnak.
Na de gondolkoztatok már azon, hogyan is döntik el, mikor miről írjanak? A válasz nagyon egyszerű, témát mindenki dobhat a kalapba (ha van übertitkos tagsága a megfelelő helyre:D), aztán ezekből minden hónapban kikerül a nyertes versenyző.
Az olyan hullócsillagok is, mint én, szavazhatnak.....Ám vannak témák, amelyek nagyon nehezen kerülnek az élre, bármennyire is akarom én azt. Így történt, hogy azt a meggondolatlan kijelentést tettem, hogy ha áprilisra megvoksoljuk amit én szeretnék, akkor hajlandó vagyok posztolni róla...És akkor így kerültem ebbe a kalamajkába, mert persze, hogy kitoltak velem a csajok, és sokan átszavaztak e havi témánkhoz, ami a következő címet kapta a keresztségben:

ANEKDOTÁK -  

Avagy mikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét


Jó az alcím, nem? nekem bejön...mondjuk az én nagyanyám macskája a hőtárolós kályhába hugyozott bele, ami aztán isteni légfrissítőként ventilált a lakásban nem kevés ideig :D Hmm...oopsz, máris ellőttem egy ráadás anekdotát, pedig nem is akartam...Vicces macskás sztorit könnyebb írni, de azért összegyűjtöttem három rövid könyves/olvasós/blogolós történetet is nektek:

1. Pár éve Cserkeszőlőn töltöttünk egy hétvégét tesómékkal. Nagyon klassz kis hotel, barátságos a személyzet, szép a környezet, jó a kaja és egészen nyugis a wellness részleg. A bugyogtatós medencék körül félkörívben napágyak nyugszanak katonás sorrendben. Ketkettel a sekély masszázs medencében fekszünk, kezünkben könyv, fejünk a medence szélének támasztva, elmélyülten olvasunk. Próbálok nem túl hangosan vihorászni, mint egy hülye, de a Vámpírok Múzsája nagyon vicces. Nem lógunk ki a környezetből egyéb iránt, mások is olvasnak, egy srác mögöttünk az Eragon negyedik részét, egy nőci a padon Jókait. Na de a lényeg: egy  30-as pasi - aki amúgy megérne 2 hét ajtócsapkodást - mit olvas? Na mit? A szürke 50 árnyalatát baszkiiiii. Már eleve ez a tény is jó okot szolgáltatott arra, hogy tesómmal szem-meresztgetős pusmogásba kezdjünk, de amikor szemmel láthatóan elkezdte élvezni a fickó az olvasást, akkor nem bírtuk tovább, és elkezdtünk visszafogottan gurgulázva vihogni (van ilyen, könnyű belefulladni), a pasi pedig észrevette, hogy mi észrevettük, a reakciója über cuki volt: megvonta felénk a vállát, és tisztességesen elpirult :D Aztán ahányszor összetalálkoztunk még azon a  hétvégén, megismételte ezt a pirulásos történetet.


2. Szintén tesómmal könyvhéten voltunk, az egyik kiadó standjánál lecuccoltunk és csacsogtunk az ismerős csajszival a pult mögött. A kiadó több munkatársa, többet között a vezető is jelen volt, amikor is megjelent két fruska, és elkezdték nézegetni a friss megjelenéseket. Egyszer csak elkezdtem fülelni mit dumálnak, mert nem túl halkan a szőkébbik elkezdte lebeszélni a másikat a vásárlásról, mondván, csak a hülyék vesznek könyvet, majd nemsokára le lehet tölteni totál ingyen netről. Képzelhetitek hány szemöldök szaladt a magasba a pult mögött, és ez a két idióta észre sem vette magát...Azt mondanom sem kell, hogy nem vették meg a kiadványt ugye... ? Csak halkan kérdezem, hogy minek jár az ilyen könyvhétre?


3. Nagyon örülök, hogy a alábbi sztori nem mostanában történt, hanem úgy 5 éve. Hogy miért? Mert anno papírkönyvet hordtam mindig magamnál munkába, most meg e-book olvasót. Rossz szokásom, hogy beviszem magammal a wc-be a könyvet reggel, aztán otthagyom a fajansz melletti alacsony polcon délutánig (az vesse rám az első követ, aki ad 1: nem olvas a budin, ad 2: nem csalja el a munkaidő egyetlen percét sem).
Történt egyszer, hogy egy partnerünk használta  a mosdót, persze a könyvem ott honolt a szokott helyén. A fickó zavart és bocsánatkérő ábrázattal jön vissza a kis kitérőről, és kérdezi, hogy kié az a könyv a mosdóban. Válaszolok neki, de feltámad bennem a gyanú, és kezdem igen kellemetlenül érezni magam, rosszat sejtek. Emberünk hümmög, és bevallja, hogy hát nagyon sajnálja, de valahogy lesodorta a polcról, és pont a beleesett a csészébe, de semmi gáz, mert kivette, és nem ázott el nagyon. 
Hogy éreztem magam belülről? Valahogy így:


Mit jött ki a számon ezzel ellentétben: "Ó, megesik az ilyesmi, köszönöm, hogy kivette." Köszönöm hogy kivette???????????? Komolyan, Baby a Dirty Dancingből nem volt akkora láma mint én, amikor azt mondta Johnny-nak : "Egy dinnyét cipeltem".


Az egymillió dolláros kérdés pedig, így a végére:

Melyik anekdota történt meg valójában? Mind? Esetleg egyik sem?


Ők is sztoriban vannak:
PuPilla
Nima
Bill
Ilrewan
Miamona

Tuesday, March 31, 2015

Diphallic Dude - My life with Two Penises

Nem mintha tervezném, hogy visszatérjek az aktív blogoláshoz, ám vannak olyan napok, amikor meggondolatlan ígéreteket teszek, amiket később pofátlanság lenne nem teljesíteni, főleg, ha kifejezetten felhívják eme kis apróságra a drága figyelmemet.

Figyelem, botrányosan szabad-szájú poszt következik!Vigyázat!Felnőtt tartalom!

Történt egyszer, hogy elszörföztem a reddit.com-ra, ez egy olyan oldal, ahol az éppen  legnépszerűbb netes tartalmakra lehet szavazni, ezen belül létezik egy AMA" ask me anything" kategória, aminek 2014 végén ez a srác, DDD, volt a koronázatlan királya. 
Megvan mindenkinek a Dirty Dancingből az a jelent, amikor a szállodalánc-tulaj mitugrász unokája - Neil - henceg Baby-nek a hódításaival, és akkor elhangzik ez a kérdés, hogy "De mije van neki, ami másoknak nincs?" A válasz: "két szállodája". Kac-kac-kukac.
Szóval ha feltennéd a kérdést ennek a srácnak, és őszintén válaszolna, akkor az ilyesmi lenne: 
"két farkam".


blogger template by lovebird