Pssssszt...Épp sztoriban vagyok...

A nagy szám fog egyszer sírba tenni, de tényleg. Akarok én blogolni? Nem. Aztán bloglok most? Nagyon úgy tűnik.

Biztos mindenki ismeri már a Témázást: jó-pár könyvesblogger közösen rovatol, minden hónapban új topikkal, melyet egyszerre publikálnak.

Na de gondolkoztatok már azon, hogyan is döntik el, mikor miről írjanak? A válasz nagyon egyszerű, témát mindenki dobhat a kalapba (ha van übertitkos tagsága a megfelelő helyre:D), aztán ezekből minden hónapban kikerül a nyertes versenyző.

Az olyan hullócsillagok is, mint én, szavazhatnak.....Ám vannak témák, amelyek nagyon nehezen kerülnek az élre, bármennyire is akarom én azt. Így történt, hogy azt a meggondolatlan kijelentést tettem, hogy ha áprilisra megvoksoljuk amit én szeretnék, akkor hajlandó vagyok posztolni róla...És akkor így kerültem ebbe a kalamajkába, mert persze, hogy kitoltak velem a csajok, és sokan átszavaztak e havi témánkhoz, ami a következő címet kapta a keresztségben:

ANEKDOTÁK -  

Avagy mikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét

Jó az alcím, nem? nekem bejön...mondjuk az én nagyanyám macskája a hőtárolós kályhába hugyozott bele, ami aztán isteni légfrissítőként ventilált a lakásban nem kevés ideig :D Hmm...oopsz, máris ellőttem egy ráadás anekdotát, pedig nem is akartam...Vicces macskás sztorit könnyebb írni, de azért összegyűjtöttem három rövid könyves/olvasós/blogolós történetet is nektek:

1. Pár éve Cserkeszőlőn töltöttünk egy hétvégét tesómékkal. Nagyon klassz kis hotel, barátságos a személyzet, szép a környezet, jó a kaja és egészen nyugis a wellness részleg. A bugyogtatós medencék körül félkörívben napágyak nyugszanak katonás sorrendben. Ketkettel a sekély masszázs medencében fekszünk, kezünkben könyv, fejünk a medence szélének támasztva, elmélyülten olvasunk. Próbálok nem túl hangosan vihorászni, mint egy hülye, de a Vámpírok Múzsája nagyon vicces. Nem lógunk ki a környezetből egyéb iránt, mások is olvasnak, egy srác mögöttünk az Eragon negyedik részét, egy nőci a padon Jókait. Na de a lényeg: egy  30-as pasi - aki amúgy megérne 2 hét ajtócsapkodást - mit olvas? Na mit? A szürke 50 árnyalatát baszkiiiii. Már eleve ez a tény is jó okot szolgáltatott arra, hogy tesómmal szem-meresztgetős pusmogásba kezdjünk, de amikor szemmel láthatóan elkezdte élvezni a fickó az olvasást, akkor nem bírtuk tovább, és elkezdtünk visszafogottan gurgulázva vihogni (van ilyen, könnyű belefulladni), a pasi pedig észrevette, hogy mi észrevettük, a reakciója über cuki volt: megvonta felénk a vállát, és tisztességesen elpirult :D Aztán ahányszor összetalálkoztunk még azon a  hétvégén, megismételte ezt a pirulásos történetet.

2. Szintén tesómmal könyvhéten voltunk, az egyik kiadó standjánál lecuccoltunk és csacsogtunk az ismerős csajszival a pult mögött. A kiadó több munkatársa, többet között a vezető is jelen volt, amikor is megjelent két fruska, és elkezdték nézegetni a friss megjelenéseket. Egyszer csak elkezdtem fülelni mit dumálnak, mert nem túl halkan a szőkébbik elkezdte lebeszélni a másikat a vásárlásról, mondván, csak a hülyék vesznek könyvet, majd nemsokára le lehet tölteni totál ingyen netről. Képzelhetitek hány szemöldök szaladt a magasba a pult mögött, és ez a két idióta észre sem vette magát...Azt mondanom sem kell, hogy nem vették meg a kiadványt ugye... ? Csak halkan kérdezem, hogy minek jár az ilyen könyvhétre?

3. Nagyon örülök, hogy a alábbi sztori nem mostanában történt, hanem úgy 5 éve. Hogy miért? Mert anno papírkönyvet hordtam mindig magamnál munkába, most meg e-book olvasót. Rossz szokásom, hogy beviszem magammal a wc-be a könyvet reggel, aztán otthagyom a fajansz melletti alacsony polcon délutánig (az vesse rám az első követ, aki ad 1: nem olvas a budin, ad 2: nem csalja el a munkaidő egyetlen percét sem).

Történt egyszer, hogy egy partnerünk használta  a mosdót, persze a könyvem ott honolt a szokott helyén. A fickó zavart és bocsánatkérő ábrázattal jön vissza a kis kitérőről, és kérdezi, hogy kié az a könyv a mosdóban. Válaszolok neki, de feltámad bennem a gyanú, és kezdem igen kellemetlenül érezni magam, rosszat sejtek. Emberünk hümmög, és bevallja, hogy hát nagyon sajnálja, de valahogy lesodorta a polcról, és pont a beleesett a csészébe, de semmi gáz, mert kivette, és nem ázott el nagyon. 

Hogy éreztem magam belülről? Valahogy így:

Mit jött ki a számon ezzel ellentétben: "Ó, megesik az ilyesmi, köszönöm, hogy kivette." Köszönöm hogy kivette???????????? Komolyan, Baby a Dirty Dancingből nem volt akkora láma mint én, amikor azt mondta Johnny-nak : "Egy dinnyét cipeltem".

Az egymillió dolláros kérdés pedig, így a végére:

Melyik anekdota történt meg valójában? Mind? Esetleg egyik sem?

Ők is sztoriban vannak:
PuPilla
Nima
Bill
Ilrewan
Miamona