Peter V. Brett - Rovásember (Démon Ciklus #1.)

Mi, fantasy szerető népek, igencsak vártuk ezt a könyvet, így amikor megkaptam Karácsonyra, ez volt a nagy pakkból az első zsákmány, amit magamévá tettem. Ám, a történet ismeretében azt kell mondjam, nagyon remélem, hogy a többi könyv nem ilyen lesz...

Milyen az az ilyen? Tömören: kurrrva hosszú és unalmas. Szerencsétlen kombináció...

Nem teljesen tisztázódott le bennem, de azt hiszem ez egy disztópikus világ, amikor is a technika korának leáldozott, elfelejtődött, és visszatérünk a sötét középkorba, ahol ha lemegy a nap, démonok támadnak az emberiségre, akiknek egyetlen védelmi eszköze a Magúrok ellen a rovásozott (jelekkel ellátott) házak, istállók, avagy város falak. Ezek mögött bújnak meg az emberek  minden éjjel, aztán ha valami miatt megsérülnek a rovások, akkor a látszólag agyatlan, csak pusztítani lépes démonok szétcincálják és felfalják akit érnek.

Brent Weeks - A Fekete Prizma (A Fényhozó #1)

Fénymágusnak lenni szívás (még annál is nagyobb, amikor 80 percet autózol egy moziért, ahol közlik, hogy se a 6-os, de a 8-as Thort nem vetítik technikai okok miatt, úgyhogy  mennyé' haza).

Ha fénymágusnak születsz, akkor bizony nem leszel hosszú életű. Megkötöd a Paktumot a Chromériával, kitanulod a színedet vagy színeidet, majd rövidke életed alatt szolgálod Orholamot és a Hét Szatrapia egyikét, aztán amikor kimerítetted a mágikus aksidat, átszakad a szemed szivárványhártyája, bedilizel, és ennyi. Kaput, konyec, finító.

Nincs még egy ilyen regény, ahol a mágia használatért ekkora árat kell fizetni, ha jobban belegondolok, szívszorítóan drámai az egész, és mégis, akkor éltél csak igazán ebben a világban, ha színmágus voltál.
Először kicsit mesélek a rendszerről, mert nagyon izgalmas. Hét szín létezik, sorban az infravörös, a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék és az ultraibolya.

Mark Lawrence - Tövisek Királya [bizarr fixációm egy tizenévesről...]

 Az van, hogy régóta nem írtam, pedig sok könyvet olvastam, jókat, sőt, igazán jókat, de egyik sem váltott ki belőlem közléskényszert, egyik hatására sem akartam az éterbe kiáltani a véleményem, leírni magamnak, hogy megmaradjon, és emlékezzek a hatásra amit kiváltott belőlem. Kissé untam a saját rizsámat, mert nehezen akarózott kijönni.

Na, de majd most!Ezer jobb dolgom lenne, de nem hagynak nyugodni a gondolataim,mind egy kiskorú egyén körül forognak,  rázzák a rácsot dühödten, mint a majmok a cirkuszban, ki akarnak szabadulni. Meg kell szabadulnom a majmoktól, mielőtt túlzottan elszaporodnának...

Már korábban is mutattam irreális affekciót fiktív karakterek iránt, ki ne alélna el Jerrico Barronstól, vagy Mr. Ivashkovtól, csak hogy pár ismert figurát említsek, de ezeket a reakciókat mind normálisnak találom, értelmesen meg lehet magyarázni, hogy mi a vonzó bennük.

Patrick Rothfuss - A szél neve

Ízlelgetem magamban már majdnem két hete, hogy mit is kellene írnom erről a könyvről, hogy visszaadjak valamennyit a nagyszerűségéből, de akármennyire is erőltetem magam, attól tartok ebbe beletörött a bicskám. 

Nincs meg a tehetségem hozzá,hogy fele olyan jól megírjam a véleményem, mint amit ez a történet minimálisan megérdemel, így álljanak itt gondolataim egyszerű kivetülései, saját magamnak, hogy ha kell, emlékezhessek....

Mark Lawrence - Tövisek Hercege

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, melyik a kedvenc könyves műfajom, akkor nem csak azt vágnám rá csípőből, hogy fantasy, hanem heroikus-monumentális fantasy. A Tövisek Hercege pont ilyennek ígérkezett, így egyértelmű badarság lett volna kihagyni.

A történet vérben ázva indul, amikor is kis "ártatlan" főhősünk - Honorous Jorg Ancrath - végignézi, ahogy lemészárolják édesanyját - a királynét - és öccsét Renar gróf katonái. Jorg éppen csak megússza élve a támadást, sérülései elsősorban egy makacs bokor méregtüskéitől származnak, nem kardoktól. Apja, Ancrath királya mit sem törődik fiával, meg sem látogatja, ez ugye nem vetít előre fényes apa-fia kapcsolatot. A 9 éves herceg felépül, bosszút forral, majd egy csokorra való gyilkos banditával elszökik, hogy beteljesítse küldetését.

R. A. Salvatore - Sötételf trilógia

Gyöngyszem 1.

Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt egy családi ebéden szenvedtem, aminek egyetlen pozitív eleme az volt, amikor az emberem bátyjával - aki nagy hard core fantasy guru - könyvekről dumáltunk. Tudjátok hogy van ez, ajánlgattunk egymásnak, titokban egymásra licitáltunk, ki miből mennyit olvasott. Egyszer csak felmerült Drizzt Do'Urden neve, én pedig csak zavartan lestem a második szelet tortával a kezemben, hogy miről is van szó. Gy erre felkiáltott : "Te nem olvastad a Sötételf Trilóóógiááát?????" - kb. olyan hangsúllyal mondta ezt mintha bevallottam volna hogy édes bolyhos kiscicákat fojtogatok vízbe szabadidőmben. Erre még aznap este megjelent a 3 könyvvel és a kezembe nyomta. Hát így kezdődött a mi barátságunk Drizzt-tel...

George R. R. Martin - Jég és Tűz dala - Trónok harca

Három perce fejeztem be a könyvet, illékony képek villannak  fel lelki szemeim előtt, még Derest kiáltó páncélos lovag vagyok, még látom, ahogy a Ifjú Farkas végigvágtat a zúzmara lepte zöld dombokon, csatába vezetve lobogóit…

Harmincnyolc (38!) hosszú napig olvastam ezt a könyvet, nem csak azért, mert terjedelmét tekintve kitesz 3 másikat, hanem mert a borús, nyomasztó, lassan hömpölygő történet nem engedte, hogy gyorsabban haladjak. A kis olvasásadagok előnye, hogy volt időm rágódni a történeten, megemészteni, szeretni, nem szeretni, minden 30-50 oldalra aludni egyet, és álmodni a rideg, de annál vonzóbb északról.

Brent Weeks - Beyond the Shadows - Az árnyakon túl - (Éjangyal Trilógia 3.)

Lehetetlen küldetés úgy írnom a könyvről, hogy az első két részből ne derüljenek ki nagy titkok, így vigyázzatok, spoiler veszély! Uff, én szóltam!

Az árnyékvilág peremént úgy fejezetem be, hogy basszzuuuus, ilyen nincs! Durzo él!!! É.L.!!

Így nem tudtam végül megvárni a magyar megjelenést, belekezdtem angolul.

A harmadik rész ugyan onnan veszi fel a fonalat, ahonnan a második letette, az események talán még jobban felpörögnek, mint ezelőtt.

Brent Weeks - Az Árnyékvilág Peremén - Éjangyal Trilógia 2.

 Ez a regény az Éjangyal Trilógia második része, nagyon sok poént le fogok lőni az első részre való tekintettel, magyarul Árnyak útján SPOILER veszély ON!

 Előre leszögezném, hogy ez a legjobb könyv amit idén olvastam (igen, Katamanó, még a Shadowfever-t is veri egy fél hanggal). Ezt onnan lehet tudni, hogy végig bizsereg bennem valami olvasás közben.

Kylar, Elene és Uly sikeresen elmenekül Cenariaból. A terv az, hogy letelepednek, összeházasodnak, fűvész boltot nyitnak- mint tisztes átlagpolgárok- és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Szerencsére semmi sem a tervnek megfelelően történik, mert akkor ez egy rövid könyv lenne. Kylar békét akar találni a szerelemben, hátrahagyni mindent, ami az egykori Mestergyilkos volt. Igyekezete ellenére megkísérti őt a múlt szele: megtudja Logan életben van, és csak ő mentheti meg. Szegény ember gyomorforgató dolgokon megy keresztül ,aminek normál esetben a 10%-át túlélni is csoda. Viszont ha Gyre Király él, akkor Cenaria-nak is van egy cseppnyi esélye Khalidor és Garoth Uursul Istenkirály ellen.