Rachel Hartman - Seraphina

 Elég sok könyvet olvastam már idén, többnyire klassz, szórakoztató regényeket, mégsem éreztem egyszer sem a késztetést írásra, vagy bármilyen kikívánkozó gondolatot azon túl, hogy "jó volt, kérem a következőt".

Aztán jött a Seraphina. Az első 150 oldal írd és mondd két hétig tartott. Minden nap a kezembe vettem, kínok között elszenvedtem 10 oldalt, majd miután leesett a fejem a megpróbáltatásoktól, odébb raktam. Egyszerűen halálra untatott. Nem a világ, az rendben volt, hanem a főszereplő! Egyáltalán semmi izgalmas nem volt a fejében, vagy csak rosszul adta elő magát, nem tudom igazán.
Aztán, ahogy a mesében is lenni szokott, a hős a hosszú és viszontagságos út során elhullajtott verejtékért és könnyekért megkapja a jutalmát. Itt a hős én vagyok, a jutalmam pedig egy bájos és izgalmas cselszövésben gazdag, kalandos történet.

Laurell K. Hamilton - Elnyel a sötétség (Merry Gentry 7.)

 A blogról ugyan nem lehet leszűrni, de igen sok könyvet olvastam már Laurell K. Hamiltontól, szeretem Anita Blake-et, ám még jobban csípem a tündéres könyveit.
Panaszkodós poszt következik, ami valójában ajánló, csak nem úgy néz ki.

Mit is lehet mondani egy sorozat hetedik részéről? Leginkább azt, hogy illene már véget vetni neki...
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem Merryt és az ő furcsa szeretőit, kezd egy kicsit túl hosszúra nyúlni ez a rétestészta. 

Igazából még mindig ugyan arról van szó, mint az első részben is, a cél, hogy a hercegnőnek gyerekei szülessenek, és elfoglalhassa az Unseelie trónt, hogy újra virágzásnak induljon a Fey. Oké, hogy már közelebb van a sikerhez, ikrekkel terhes, de olyan nagy történés nincs. Merryt mindenki vagy megdugni akarja, vagy megölni, esetleg mindkettőt. Mivel az előbbit már kis millióan megtették, ebben a kötetben megint a megölésen van a hangsúly, közben ezerrel ébredezik a Faerie, élednek a rég elvesztett hatalmak, az Istennő minden menthetetlennek tűnő helyzetből kihúzza Merry-t, így egy idő után nehéz izgulni, mert tudjuk, hogy úgyse hal meg senki, aki fontos a történet szempontjából.

Erin Morgenstern - Éjszakai Cirkusz

 Ez a könyv egyszerűen nem tudja kivárni a sorát, pedig itt kérem mindennek megvan (meg lenne) a rendje. Befurakodik a gondolataimba, és nem hagy aludni, és igazán nem lesz szimpatikusabb nekem attól, hogy vasárnap éjjel egyig vergődök miatta, holott hétfőn kelnem kell. Gyenge vagyok és engedek ennek a cirkusznak, legalább lemegy róla a gond.

Először is tudni kell, hogy az általánosan semleges a kapcsolatom a cirkuszokkal, nem rajongok értük, és nem is viszolygok. Gyerekkoromban minden évben megvolt a Cirkusz-Állatkert-Vidámpark szentháromság, melyet a felsorolás szerinti emelkedő sorrendben kedveltem. Ezen kívül volt szerencsém pár vidéki társulatot megnézni, lehetett ücsörögni, nézelődni, kaptam perecet, nyalókát, kihisztiztem egy héliumos lufit, elment vele a délután.

Robert J. Sawyer - Világtalan - WWW 1.

Újabb sci-fi regény került a könyves palettámra, Sawyer nevét már korábban ismertem a Flashforward okán, igaz, hogy nem a könyvet olvastam, hanem a sorozatba néztem bele. Amíg olvasás terén ritkábban fellelhető nálam a tudományos fantasztikum, addig ha filmről vagy sorozatról van szó, akkor jöhet dögivel.
 

A Világtalan eseményei több, látszólag teljesen összefüggéstelen szálból épülnek fel. Kedvencem a 15 éves Caitlin Decteré, aki egy ritka rendellenesség miatt születése óta vak, nem régen költözött a szüleivel Waterlooba, Kanadába Texasból. Ez az első alkalom számára, amikor rendes iskolába jár, és bizony sok nehézséggel kell megküzdenie, de ügyesen boldogul. Nagy sorsközösséget nem tudtam vállalni vele, na nem azért mert vak, hanem mert matekzseni:) 

Újból felcsillan előtte a remény, egy tokiói tudós  kifejlesztett egy olyan implantátumot, ami visszaadhatja a látását, ám nem úgy sikerült a beültetés, ahogy képzelték, a való világ helyett Caitlin a webteret kezdte el látni. Ám ez épp elég érdekes volt, a kísérlet ezáltal nem fulladt kudarcba, így Kuroda professzor Decteréknél vendégeskedik, hogy tovább vizsgálja a kapcsolatot a lány, az implant és a web között.

Mark Lawrence - Tövisek Hercege

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, melyik a kedvenc könyves műfajom, akkor nem csak azt vágnám rá csípőből, hogy fantasy, hanem heroikus-monumentális fantasy. A Tövisek Hercege pont ilyennek ígérkezett, így egyértelmű badarság lett volna kihagyni.

A történet vérben ázva indul, amikor is kis "ártatlan" főhősünk - Honorous Jorg Ancrath - végignézi, ahogy lemészárolják édesanyját - a királynét - és öccsét Renar gróf katonái. Jorg éppen csak megússza élve a támadást, sérülései elsősorban egy makacs bokor méregtüskéitől származnak, nem kardoktól. Apja, Ancrath királya mit sem törődik fiával, meg sem látogatja, ez ugye nem vetít előre fényes apa-fia kapcsolatot. A 9 éves herceg felépül, bosszút forral, majd egy csokorra való gyilkos banditával elszökik, hogy beteljesítse küldetését.

Lauren Beukes - Zoo City

Figyelitek a térképet? Ez itt kérem a Dél-Afrikai Köztársaság és Johannesburg. Szerintem nem sokan jártunk arrafelé, sőt megkockáztatom, nem is olvastunk túl sokan róla. Nekem annyi sejlik fel, hogy a világban a bűnözési ráta ebben a metropolisban a legmagasabb, valamint iszonyú a drágaság. Nem rég debütált kis könyves világunkban egy új kiadó - az Ad Astra - és prezentálta nekünk a Zoo City-t, ami pont itt játszódik. Éljen a változatosság!

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Igazából nincs értelme tovább halogatnom a posztírást a Tizenharmadik boszorkányról, mert ha eddig nem csapott meg az ihlet, ha nem jöttek a magvas gondolatok, akkor ezután sem valószínű, hogy megtörténik a csoda. Persze a csodának inkább olvasás közben kellett volna megtörténnie, legalábbis nagyon azt vártam, hogy teljesen el leszek varázsolva, és egy "all time favorite" regénnyel kerültem szembe, de nem.

Nah, kezdjük talán mégiscsak az elején. Vadásztam már erre a könyvre egy ideje, de sokáig nem jött össze, közben ódákat zengtek a blogok és a molyok Alice Hoffman-ról úgy általában, s még inkább erről a regényéről. Aztán történt 2011 Karácsonykor, hogy az Éjangyal trilógia utolsó részéből kettőt is kaptam, ami masszív cserealap, és sikerült bezsákolnom érte a boszikat és nem mellékesen az Éjszakai Őrséget. Szóval hirtelen adott volt a lehetőség az olvasásra, bele is fogtam január elején, és egészen Február 25-éig kitartott a dolog. Már eleve gyanús, hogy 2 hónapig olvastam, nemde?

Simone Elekes - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Ezt a könyvet már a magyar megjelenés előtt, angolul is sokan olvasták, így én is belebotlottam, kissé felületesen futottam át rajta, mivel mindeddig azt hittem, Simon Elekes írta, aki valami messzire szakadt hazánk fia. Aztán most jól megnéztem, hogy inkább egy nőnemű Simone Elkelesről van szó aki max annyira magyar mint én chicago-i. Szóval érdekesen indult a történet, de az biztos, hogy  fénysebességgel hasított, mert tegnap este 11-kor kezdtem olvasni, és alig hagytam ma délelőttre valamit.

Mielőtt még tapsikolásba kezdenének azok,  akik eddig remélték, hogy majd ez előhozza belőlem a nagy romantise rajongót, sajnos megint csalódást kell okoznom valamennyire, de előbb gyorsan egy kis kötelező infó a sztoriról:

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Katamanó tukmálta rám adta kölcsön a könyvet, kifejezetten ajánlotta nekem, mert disztópiás, és neki nagyon tetszett. A molyon is igazi hype alakult ki a történet körül, ezért akarva akaratlanul is a legkukacoskodóbb szememmel olvastam a könyvet. Itt következik az igazság pillanata, avagy a verdikt.

A könyv különlegességét a Társadalom felépítése adja. Valahol a jövőben járunk, a helyszín lehetne egy messzi messzi galaxisban , de akár a Földön is.

Képzeljük el, hogy a világunkat minden szinten a Hivatalnokok irányítják és szabályozzák. Minden előre és szigorúan elrendeltetett,  születésünktől a halálunk napjáig. Megmondják mit együnk, mit viseljünk, hogyan lazítsunk, mit sportoljunk, hol dolgozunk, kivel kössük össze az életünket. A legkisebb szabálysértésekért, mint például az utcán futkározásért beidézhetnek, és akkor jól megnézhetjük magunkat. Na, eléggé elborzadtál?Utálnád az egészet?Lázadnál?Naná! De van akinek ebben a világban kell élnie, nincs hiszti, nincs mese.

Jane Austen - Meggyőző Érvek

Nem nagyon tudtam, hogy az Angelology után mit kellene olvasni, csak annyit éreztem, hogy valami romantikusra vágyom, himi-hümi és nyáladzás nélkül, és igényes megfogalmazásra is, így gondoltam legyen valami Jane Austen, mert a Büszkeség és Balítéletért odavoltam.

Angol vidéki nemesek életébe csöppenünk bele, Anne Elliot már 27 éves (huhh, pont mint én), 8 évvel ezelőtt hagyta magát befolyásolni, és inkább nem ment hozzá az akkor még bizonytalan anyagi és társadalmi ranggal rendelkező tengerésztiszthez. Ám azóta Wentwoth Kapitány meggazdagodott és megbecsülésre tett szert, és rokonai révén újból felbukkan Anne életében. Nem titkolt célja a nősülés, a szerencsés bárki lehet 15 és 30 év között kivéve Miss Elliot.

Hosszas vívódás és szenvedés árán csak egymáséi lesznek, és minden jó, ha jó a vége alapon.

Posztolt vagy pusztulj! Kalayna Price - Grave Witch

Meglehetősen sűrű napjaim-heteim vannak mostanában, így csúnya módon olyan ritka nálam az új poszt mint a fehér holló. Nem csak a poszt írás csúszik, de nagyon nincs is miről, mert tényleg kevés időm van olvasni. De nincs semmi tragédia, nem vesztem el, nem kell a fél vesémet  távoli unokatestvéremnek adnom, csupán a 8-10 óra meló után szaladok felújítani a régi/új lakást, ahova hamarosan költözöm.
Most dob pergés következik damdamdamdamdamdamdam: két hete befejeztem Kalayna Price Grave Witch-ét!:)

Melissa Marr - Veszélyes Játék - Tündérvilág 1.

 A Télapó hozta nekem ezt a könyvet még tavaly Karácsonykor, és a vegyes vélemények miatt sokáig halogattam az olvasást.

A történet főhőse Aislinn, akit a tündérlátás képességével vert meg a sors. Anyai örökségét minél inkább próbálja elnyomni magában, igyekszik tudomást sem venni a tündérekről, mert meggyőződése, hogy ha rajtakapják a kis „Csingilingek” biztos halál vár rá.

A megszokott Seelie és Unseelie helyett itt Tél és Nyár udvar uralkodik, nekem tetszett ez az újdonság, kellő képen kidolgozta a világ alapjait az írőnő.

A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Ash-t elkezdi követni a Nyárkirály és az ő Télleánya, és a lány már csak barátjánál, Seth-nél érzi magát biztonságban. Persze előbbiek nem csak új szórakozást találtak maguknak nagy unalmukban,de  akit érdekel a folytatás járjon utána:)

Karen Chance - Átölel az éjszaka

Remélem mindenki számára triviális, és feleslegesen mondom, hogy fennáll a spoiler veszély, mivel ez a regény a Cassandra Palmer sorozat harmadik része.

A történet ugyan abban a felfokozott tempóban folytatódik, ahol abbamaradt az előző rész. Pritkin, az Ezüst Körből kiugrott mágus és a Pythiává avanzsált Cassie föld alatti alagutakban kutatnak a Codex után, közben természetesen megakarják ölni őket, mivel többen is keresik a könyvet, ki-ki más indokból.