Ezt a könyvet már a magyar megjelenés előtt, angolul is sokan olvasták, így én is belebotlottam, kissé felületesen futottam át rajta, mivel mindeddig azt hittem, Simon Elekes írta, aki valami messzire szakadt hazánk fia. Aztán most jól megnéztem, hogy inkább egy nőnemű Simone Elkelesről van szó aki max annyira magyar mint én chicago-i. Szóval érdekesen indult a történet, de az biztos, hogy fénysebességgel hasított, mert tegnap este 11-kor kezdtem olvasni, és alig hagytam ma délelőttre valamit.
Mielőtt még tapsikolásba kezdenének azok, akik eddig remélték, hogy majd ez előhozza belőlem a nagy romantise rajongót, sajnos megint csalódást kell okoznom valamennyire, de előbb gyorsan egy kis kötelező infó a sztoriról:
Van egy mexikói rosszhírű bandatag: Alex, és egy tündi-bündi szőke Miss Tökély (basszus már most nem jut eszembe a neve…hülyülök) Britany. Hogy hogy nem, egy iskolába járnak, és egy érdekes tanárnő egymás mellé osztja be őket az éves kémia feladatra. Persze mindketten látszatvilágban élnek, Alex nem akkora bunkó kemény csávó mint mutatja, és Brit-nek is megvan a maga baja a szüleivel és Little kóros nővérével. A bolond is láthatja, hogy minden adott egy utállak-imádlak-gyűlöllek-szeretlek típusú románchoz. Komálom az ilyet.
A történet bizonyos szempontból kő egyszerű, lenyiszálták róla az összes szokásos felesleges sallangot, minden a srácok kapcsolatára összpontosít, ők felváltva mesélnek E/1 személyben, ami nagyon jó ötlet, mert így mindkettőjük fejébe belelátunk. Nem nagy meglepi, hogy a hímnemű egyedet 100x jobban bírtam mint a csajt, Alex a chilli a tacco-ban ha mégis Elekes Simon írta volna akkor ő lenne a mackósajtban a brummogás is.
Számomra is meglepő módon letehetetlen a könyv, annyira élvezetes volt olvasni miként kerülgetik, kóstolgatják egymást az érintett felek, be kell látni, a rosszfiú és a pom-pom csapat kapitányának románca bármikor eladható nekem, most is bekajáltam, pedig akkora egy évezredes nagy klisé, hogy kilométerekről ordít. Ha ez így maradt volna a könyv végéig, akkor lehet, most egy kissé szégyellném magam, de fából nem lesz munkahenger, avagy egy jó romantikus könyvet is el lehet baltázni a végére. Egész pontosan az első és annyira nem is létező szexjelenet elejéig voltam megelégedve a könyvvel. Az egyébként orbitálisan bénára sikeredett, a romantika csúcsa és a legátlátszóbb amcsi tanmese, amikor a nagy vágy, hév, sóhaj és miegymás közepette jön egy fura szóváltás arról, hogy kinek milyen tripperje nincsen szerencsére, ami szexuálisan továbbadható lenne. Értem én, hogy a regény elsődleges célközönsége az amerikai tizenévesek voltak, így az író az ő fejükbe akarta beleverni a biztonságos és felelősségteljes szex fontosságát, de tényleg ennyire gyépésen lehetett csak megoldani? (Bár láttam pár Teenmom részt az MTV-n, némelyik amcsi csaj tényleg retardáltnak tűnt, és még szaporodott is…hallatlan…)
Ezután elég sok dolog nem tetszett már annyira, mert amíg a mexikói izmos macsócsávó jófajta klisé, addig a rosszindulatú drogkereskedő és szokásos megnyilvánulásai már nem annyira, és még sorolhatnám.
A könyv próbál azért megpendíteni pár komolyabb témát, mint társadalmi különbségek, fogyatékosságok helyes kezelése, jó és rossz közötti határmezsgye stb., nem csinálta teljesen rosszul Elkeles, de engem nem midig győzött meg.
A legpazarabbul elbaltázva a vége van, komolyan sikíthatnékom támadt, a térdem és a fejem között ping-pongoztam a könyvvel, mert annyira fájt, hogy nagyobb fájdalmat kellett okoznom magamnak, hogy az elsőt ne érezzem. A prológus pedig feltett a szarkupac tetejére a pontot, komolyan rágoogle-oztam, hogy elveszett unokahúga-e Danielle Steal-nek Simona, de bizonyítékot nem találtam a kapcsolatra, mindenesetre nagyon gyanús.
Sokkal jobb lett volna egy kevésbé mézes mázos meseszerű vég, illett volna a történethez.
Viszont az első 3/4-ede a könyvnek olyan klasszul sikerült, hogy elvitte a rossz befejezést még nálam is, még újra is olvasnék belőle részeket. A spanyol nyelvlecke is tetszett, fősulin hallgattam 2 félév spanyolt, megerődítést nyert a dolog, hogy semmit nem ért az az év, mert nem értettem a negyedét sem a kifejezéseknek, bár egyik tanárnőnk sem fókuszált kifejezetten a káromkodásokra és a hetyke női testrészekre:)
Adios a mis amigos!:)
5/4
O.O én is pont ezt hittem, hogy egy magyar, simon elekes írta. aztán valahol láttam ennek a simonnak a képét, és egy egész jó nő nézett rám vissza, úgyhogy kénytelen voltam tisztességesen elolvasni a nevét.:D
ReplyDeletenem hangzik rosszul, de ha ilyen szar a vége, mitől lett 4 pontos? ennyire felnyomta az eleje?
Úgy, hogy az első rész nagyon nagyon tetszett 5*-osan.
ReplyDeleteA vége sziruposan nyálas egyrészt, másrészt meg fűszertelen klisé. De az előbb szétnéztem, és csak nekem volt eddig ezzel bajom, szóval lehet csak az én hülyeségem.
Jól ír Simone, de azért a briliánstól messze van. Értetlenül állok megint a hájp előtt, mert nagyrészt egy izgis romantikus sztori, kellemes bizsergető szórakozás, de annyira nem nagy etvasz. Csomó hasonló cucc van, csak ezt hatásosan írták meg:)
A poszt fun, a könyvről meg már akkor is ezt gondoltam mikor 1 mp-re rápillantottam a borítóra :p :)
ReplyDeleteAmúgy most fejeztem be, de amúgy most én mit írjak, ha leírtad minden gondolatom?... Tényleg a motoros zuhés jelenet után csak csalódtam, meg csalódtam, és hát nem tudom, lehet csak odalinkelem a könyvhöz a posztod :D, mert nagyon egyetértünk.
ReplyDeleteAzért olvasd el Ketket, az eleje nagyon feelinges:)
ReplyDeleteZenka, most ennek azért örülök, mert tegnap elolvasgattam mások véleményét, és komolyan kezdtem azt gondolni hogy egy kukacoskodó köcsög vagyok.:)
Várom a posztod, írd meg gyorsan, olvasni akarom:)
Neked mennyire volt logikailag indokolható a bandavezér kis műsora?
Ó, én végig ettől tartottam, hogy SPOILER lesz egy nyomsóabb indok is arra, hogy kilépjen. ÚGy utálom, amikor felvázolnak tök jól egy társadalmi problémát, aztán csinálnak belőle egy holywoodi filmet, mert az úgy látványos- csak épp élettelen meg béna. De most mindenki azt fogja hinni, rossz ez a könyv,szóval nem rossz, csak az eleje után azt hittem az egész olyan jó lesz...
ReplyDeletejep, pont az volt az én problémám is.
ReplyDeleteamúgy én nem is találkoztam még ilyennel, hogy a a java szuperjó, aztán a vége felé még totál idegen nem tetszem dolgok vannak.
olvastam valahol h Elkeles 5 évig írta a regényt,lehet h annyiszor átírta a végét h rossz lett:D Megint gonosz vagyok ha azt gondolom h egy ilyen könyvvel bíbelődni 5 évet túl soknak tűnik?
Hát, nem is tudom... nem vagyok oda a romantikus regényekért se a rosszfiú-gazdaglány párosért (engem ez sose fogott meg), de azért majd nekiveselkedem egyszer, hiszen olyan sokan szeretik, akkor annyira csak nem rossz...
ReplyDeleteÉs a rosszfiúval van a gond vagy a gazdaglánnyal? :)
ReplyDeleteSosem volt olyan igazi rosszfiúm, és mostmár nem is lesz nagy valószínűség szerint, de filmekben/könyvekben nagyon komálom:)
Szia.
ReplyDeleteNem vagy egyesül, nekem sem tetszett a vége.
SPOILER. Az is elég eröltetett volt a végé, hogy akkor ő most kilép a bandából, rendesen megkínozzák, de persze ő az egyetlen ember, aki túléli. Ez így rendben is van, örülünk neki, de azért szerintem, ez egy maradandó nyomot hagyna egy emberen kívül, belül. Biztos lelkileg is nagyon megrázta, bár ez egyáltalán nem látszik, mert vidámabb, mint volt bármikor életében. Azt sem értem, hogy arra a drogügyre minek ment el, ha tudta, hogy megölik és ráadásul már kihívta a rendőrséget. Az utolsó jelenet meg nekem túl csöpögős volt és nem túl reális...Szóval az eleje tetszett a könyvnek, nagyon, kellemesen volt megírva, nagyon bele tudtam merülni. De kábé a következő napra már el is felejtettem az egészet.
Teljesen így van, akár a bejegyzésbe is belepakolhatnám amit írtál...:)
ReplyDelete