Maggie Stiefvater - Forever - Örökké

A Forever a Mercy Falls farkasai trilógia befejező kötete, amit sokan nagyon vártunk, köztük én is.

Valahol kiemelkedő ez a sorozat, mert meglehetősen elüt a stílusa a legtöbb YA fantasy-tól, biztos ez az oka a nagy rajongótáborának is.

Én ugyan nem vagyok hardcore fan, de szeretem ezeket a regényeket, érzem mitől különleges.

Na nézzük meg mi történik a harmadik részben:

Grace farkassá változott, Sam a változatosság kedvéért ember, szóval jól megkeverték a szószt ezek ketten. A mi sárga szemű hősünk csak árnyéka önmagának, Gracetelenített életében nehéz a léte, felváltva aggódik, vágyakozik és kínlódik. Még szerencse, hogy itt van nekünk Cole, az önveszélyes exrocksztár, aki lelkesen keresi a gyógyírt a vérfarkasságra, magát használva kísérleti nyuszinak, amitől mindig elhalálozni készül, de aztán mégsem.

Ugye az előző részben belehal Isabel testvére az agyhártyagyulladásba, ám nagymenő ügyvéd ajpa és Mercy Falls lakói úgy tudják, hogy farkas támadás végzett vele, minek következtében legális eszközöket keresnek a falka kiirtására. Ez adja a nagy konfliktus alapját, többet nem is mondanék a sztoriról, aki nem hiszi, járjon utána ecetera, ecetera…

 

Ha jól megnézem megint nem történik túl sok minden a regényben, megértem, ha ez sok olvasót elriaszt vagy bosszant. Kivételesen nekem nem volt ezzel problémám, nagyon bírom ahogy Maggie ír, szerintem az áfa-törvényt is hangulatossá és emészthetővé tudná tenni.

Nem nagyon akarok arról írni, hogy a könyv sava borsa maga a hangulat, sem hosszú képekben lefesteni azt (nem olvastam, de biztos megtették előttem már jó páran).

Olvasás közben volt egy über nagy fleshem, amit nem tudok másképp leírni, csak úgy, hogy átéltem az olvasás tökéletes pillanatát. Két ünnep között egy este, takaróba burkolózva a kedvenc fotelemben- a zöld teám gőzölög mellettem- és én teljesen belemélyedtem a könyvbe, közben egy unplagged albumot hallgattam. Annyira tökéletes pillanat volt, sokszor beszélünk róla, áhítozunk utána, de azért az ilyen – legalábbis nálam- nagyon ritka. Teljes nyugalomban és békében, egy kis szeretetburokban egy klassz könyvvel. Komolyan über állat volt…Persze egészen addig tartott amíg a majdnem anyósom fel nem csörtetett az alsó szintről wc-re, majd másfél óráig fosta a szót valami nagyon fontosról…hehe:D (Veletek is gyakran előfordul, hogy bizonyos személyek, ha meglátják hogy olvasol, szemrebbenés nélkül zavarnak meg kb így:

-          Áh, olvasol?

-          Igen *fel sem pillant*

-          Tudod azt akartam mondani, hogy---- *egy óra szóáradat*

Pont  mintha az olvasás nem is lenne tevékenység…grrr...).

Elpletykálom, hogy 2010 végén találkoztam az írónővel, amikor Magyarországon népszerűsítette magát és a farkasait, ez pont a második könyv megjelenése után volt. Nagyon jó fej és közvetlen a csajszi, kilométerről lerí róla, hogy nagy kópé. Emlékszem, hogy arról kérdezgetett, sírtam-e a könyvén, méltatlankodott amikor kiábrándítottam, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy nekem is – mint sokan másoknak – Cole a kedvenc karakterem, holott ő direkt antipatikus idegesítő krapeknak írta meg (hát ígyjárás).

Upsz, a könyvről nem sikerült sokat írni…A végével nem voltam 100%-ig kibékülve, kicsit összecsapottnak éreztem, de annyira nem is érdekelt különösebben. Szerintem simán benne van a folytatás lehetősége a pakliban, okos lány ez a Maggie, nem véletlenül hagyta meg a kiskapukat.

Biztos elborított a karácsonyi hangulat, megülte a gyomromat a sok süti és édesség, de nekem tetszett, egy darab gonoszkodó megjegyzés sincs a tarsolyomban, amit a Mercy Falls farkasai megérdemelnének :) Ha rangsorolni kell a Forever jobb volt, mint a Linger, de nem annyira, mint a Shiver. Remélem lesz majd még mit olvasni az írónőtől.

5/4,5