Ez nem 2011 évértékelő posztja, csak egy agymenés;)

Először nem akartam semmiféle értékelősdit, így ez nem is az:), de több szempontból új fejezet kezdődik az életemben, így jól esik legalább könyves szinten lezárni 2011-et.

Nem sok könyvet olvastam idén, szám szerint 46-ot, ami még a szokásos átlagomat, a heti 1-et sem éri el. Ez több dolgot is bizonyít: hogy van életem a könyvek között, és hogy lassan olvasok:D Azt hiszem ennyivel le is rendeztem a számszerűsíthető adatokat, mivel fogalmam sincs hány könyvet vettem, ebből menyit olvastam el, és hány volt idegen nyelvű, vagy magyar író tollából. Áá, milyen közgazdász az, aki nem szereti a statisztikákat??? Hupákolás! Az  igazság az, hogy kissé másnapos, mert szokás szerint az év első napja sikerült kalandosra az utolsó helyett:)


Az év nagy durranása és meglepetése (mármint nekem, nem nektek) augusztusban az Olvastár megszületése volt, imádom az én kis szemétdombomat. Kezdek úgy gondolni rá, mint az egóm kivetülésére, így mindenképpen gyarapodnia kell, mert az én arcom elég nagy:) Szóval szerepel a 2012-es tervekben az Olvastár folyamatos lendületben tartása. A december elég gyatrára sikerült blogolás szempontból, de 23-án sikerült beköltöznünk a zemberrel közös birodalmunkba, amitől többek között azt remélem, hogy több időm marad az olvasásra és a firkálásra is. További reményeim tárgya, hogy hamarosan megrázza magát a Netszolgáltatók Istene, és méltóztatik bekötni hozzánk a motyóját, mert hogy most teljes illegalitásba vonultam, és az egyik szomszéd delejét csenem. Ha lecsuknak remélem lesz legalább egy olvasóm aki levest hoz a hűvösre nekem:) A végén tényleg nem lesz semmi évértékelés ebből a posztból, mert folyton elkalandozom, érzem hogy írás elvonási tüneteim, amiket próbáltam bent tartani, kiszakadnak, aminek az eredménye egy orbitális szófosás lesz, amit ugye senki sem akar.
Szóval back to business.

A relative kis mennyiségű könyv elolvasásának előnye, hogy emlékszem mindegyikre, külön kapcsolatot ápolok mindegyikkel, jöjjenek most azok amelyek valamiért említésre méltóak:

- A legeslegjobb trónjára tulajdonképpen 5 könyv is felülhet, de igazából ez két trilógia, nem tudok közöttük választani, Brent Weeks-től Az árnyékvilág peremén, Beyond the shadows és Suzanne Collins Éhezők viadala hármasa.

- A legszarabb - nem igazi bocs a kifejezésért, de tényleg nem érdemli meg  a legrosszabb jelzőt, mert egyszerűen ipari szar volt- Oliver Bowden Assasin's Creed- Reneszánsza. Pont.

- Örömteli felfedezésem tárgya Jane Austen, tőle a Büszkeség és Balítélettel és a Meggyőző érvekkel lettem gazdagabb, és tényleg. Tiszta hülye voltam, amiért óckodtam tőle, és még hány ilyen író és könyv létezik, belegondolni is....grrr... Jajj, majdnem lefelejtettem innen Az időutazó feleségét Audrey Niffenegger-től.

- Az év csalódása talán az Angelology volt Danielle Trussonitől, jól kiveséztem egy posztban a gondomat vele.

- Voltak olyan könyvek amik másoknak nagyon tetszettek, általános volt a hájp, én meg nagyon nem értettem: Alex Flinn Beastly-je, a Méregnaplók Maryrose Wood-tól, és a The Summoning- Szellemidéző Kelley Armstrong-tól.

- A legfurább könyv amit idén olvastam vitathatatlanul Marina Gyacsenko-Szergej Gacsenko - Alexandra és a teremtés növendékei volt. A fura nem egyenlő a rosszal, sőt!Nagyon nem átlagos könyv, az biztos.

- A könyv amit másoknak is olvasnia kellene - de csak utánam, mert én megtettem 2011-ben-

John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő. 

- Rajongásom tárgya a Vámpírakadémia és világa, így Richelle Mead új VA spon off-ja a Bloondlines az egyik legjobban várt könyvem volt, és szerencsére nem csalódtam.  Adrian *.*

- Aztán beléptem egy nagy klubba, abba amelyikben a népek a Trónok harcát olvassák, és nem bántam meg. Még előttem van 3 olvasatlan rész, bibibííí. Két ünnep között befogadtunk egy tünemény Kanári szigeteki kiskutyát, aki a Nimeria nevet kapta a keresztségben. Azt hiszem nem kell ennél több bizonyíték arra hogy mekkora jó sorozatot is írt George RR Martin...

- A leghangulatosabb idén is Maggie Stiefvater könyve lett, csak most a trilógia befejezője: Forever. 

- A végére, csakis Nima és Zenka kedvéért: befejeztem a Fever sorozatot: tudom kicsoda Jerrico Z. Barrons, és nem kellene itthonra, de a világ végére elmennék vele;)))