Sunday, March 09, 2014

Rachel Hartman - Seraphina

 Elég sok könyvet olvastam már idén, többnyire klassz, szórakoztató regényeket, mégsem éreztem egyszer sem a késztetést írásra, vagy bármilyen kikívánkozó gondolatot azon túl, hogy "jó volt, kérem a következőt".

Aztán jött a Seraphina. Az első 150 oldal írd és mondd két hétig tartott. Minden nap a kezembe vettem, kínok között elszenvedtem 10 oldalt, majd miután leesett a fejem a megpróbáltatásoktól, odébb raktam. Egyszerűen halálra untatott. Nem a világ, az rendben volt, hanem a főszereplő! Egyáltalán semmi izgalmas nem volt a fejében, vagy csak rosszul adta elő magát, nem tudom igazán.
Aztán, ahogy a mesében is lenni szokott, a hős a hosszú és viszontagságos út során elhullajtott verejtékért és könnyekért megkapja a jutalmát. Itt a hős én vagyok, a jutalmam pedig egy bájos és izgalmas cselszövésben gazdag, kalandos történet.


Szeretem a sárkányokat. Együtt nőttem fel Eragonnal (nem mindenki Harry Potteren nevelkedik:P), mindig vágyakoztam a sárkány és lovasa között kialakuló kapcsolat után, legyen az Alagaesia-ban, vagy Pern kopár sárkányfészkeiben. Amikor van egy lény, aki a másik feled, akivel összekapcsolódik az elméd, és nem élhettek egymás nélkül. Totál megrendító és különleges egy ilyen kapcsolat, és imádok róla olvasni.

Na már most, a Seraphina sárkányai nem ilyenek. A saarok képesek emberi alakba hajtogatni magukat, saarantrassá válni. Adódik a kérdés, hogy miért akarná egy olyan fenséges lény, mint mely sákány egy hitvány humán testbe kényszeríteni magát?
40 évvel korábban köttetett egy igen illékony békeszerződés az emberek és a sárkányok között, ami kimondja, hogy a saarok Goreddben csak emberi alakjukban létezhetnek, megbélyegezve, csengettyűs köpenyt hordva mindvégig, figyelmeztetvén a királyság népét ha valami "abnormalitás" közeleg [kivételek akadnak].
Igazából sokáig nem értettem miért mentek bele a saarok ebbe a megalázó helyzetbe, én nem hunyászkodtam volna meg a tiszavirág életű pondrók előtt, ha sárkány vagyok... Ám a sárkányok békét akartak, és némileg unatkozhattak, és érdekesnek találták az embereket, gondolom belementek a játékba. Ám Goredd népének szent meggyőződése volt, hogy leigázták a sárkányokat.
A lényeg, hogy nem igazán sikerült keveredni az eltelt 40 év alatt, a bizalmatlanság, a gyűlölet, megmaradt a két faj között. Az emberek gyűlöletét az ismeretlentől való félelem táplálta, mert hiába van emberi alakja a sárkányoknak, nem igazán tudnak emberként viselkedni, az érzelmek ismeretlenek számukra, ezért gyakran tűnnek kissé retardáltnak vagy éppen érdektelennek. A másik oldalról a sárkányok legalább próbálkoznak, ismerkednek az emberekkel, értelmezik amit tudnak, ám a művészet rajtuk is kifog, észlelik a logikát, a visszatérő taktusokat például egy dalban,de átérezni már nem képesek.

Seraphina Dombegh nem régen érkezett a királynő udvarába, ő az udvari komponista új segédje. Tehetséges muzsikus lány,  családi csontvázzak hadával a szekrényében.
Seraphina nagyon sok szempontból különleges, nektek elég most csak annyit tudni, hogy saar nevelője volt, azaz van, Orma személyében, amitől sokkal szélesebb a látóköre, mint a legtöbb goreddinek.

Az udvar a Commonot-egyezmény 40 éves évfordulójára készül, amikor is a saarok uralkodója, az ardmagar a fővárosba látogat, hogy együtt ünnepeljék meg a békét. Az ezt megelőző előkészületi szakaszban holtan találják Rufus herceget, egész pontosan elvesztette a fejét, ami gyanúsan sárkányra utal, de az ügy bonyolult, nincs indíték, gyanúsított, így komoly fejtörést okoz Lucian Kiggs hercegnek elindítani a nyomozást [Kiggs az őrség Kapitánya, fattyú, neki is van motyója rendesen, én meg csípem a kis bastardokat;)]
Ám amikor a véletlenek sorozata úgy hozza, hogy Seraphina és Kiggs közösen elkezdik felgöngyölíteni az ügyet, akkor végre-valahára beindul a történet, és egy izgalmas világ tárul elénk.
- Leharaptad Rufus herceg fejét, féreg?
(...)
 - Az egyezmény tiltja, hogy leharapjuk az emberek fejét - felelte az újbőrú, a hangja úgy nyikorgott, akár egy rozsdás csuklópánt.- De nem eszek úgy, mindtha elfelejtettem volna, hogy milyen az ízük!
Tulajdonképpen ez az ami miatt írnom kell róla. Mert megdöbbentett, nem kicsit, nagyon. Szinte sosem történik ekkora pálfordulat. Sőt, ami rosszul kezdődik, ennyire rosszul, az nagy valószínűséggel teljes érdektelenségbe taszítva végződik.
Próbálom megemészteni, hogy mi lehet ennek a nagy változásnak az oka. Arra jutottam, hogy Seraphina alakja kissé tudathasadásosra lett megírva (de szép magyar mondat!). Csupa ellentét ez a lány, de már olyan mértékű a kilengés a skála két oldalán, hogy az nem normális. Az elején visszahúzódó, inkább gondolkodó, kissé unalmas lánnyal találkozunk, aztán történik valami  (Kiggs?!), és Seraphina cselekszik, kezdeményez, profikat megszégyenítő magabiztonsággal hazudozik.
Lehet minden abból adódik, hogy Seraphina hosszú évek óta egy kényelmes rutinban élt, ám most minden megváltozott körülötte, így neki magának is változni kell. Nem könnyű a helyzete, mivel világ életében magányos volt a súlyos titok miatt, melyet kénytelen hordozni, és ami miatt nem engedhet közel magához senkit. Könnyen lehet, hogy ez a talpraesett lány, végig ott volt benne kezdetben is, csak ki kellett várni amíg előbújik, mivel inteligenciájához korábban sem fűződhetett kétség.

Ahogy haladunk előre úgy kezd kibontakozni egy udvari intrikákkal, cselszövéssel tarkított történet,mely nem mentes az összeesküvés elméletektől, amit köztudottan szeretek. Lehet, hogy csak türelmetlen voltam, most már kezdek kételkedni magamban, de két hétig csak nem voltam rossz hangulatban az olvasáshoz, ugye?

Mindenesetre azt kell mondanom, hogy a Seraphina egy nagyon klassz kis fantasy, nem tucattermék, nem lovagolja meg az aktuális trendeket, és ugyan ifjúsági irodalomba sorolták, ez nekem csak akkor tűnt fel, amikor kifejezetten utána néztem... Érezhető a regényben egy kis nevelő szándék, diszkrimináció, rasszizmus, a másság elfogadása, de semmit sem tol erőszakosan az arcunkba, szerintem tizenévesen észre sem vette volna ezt a kedves terelgetést.
 
Így visszagondolva, túl pár logikai bökkenőn és apróságokon, a könyv legnagyobb hibája, hogy a firhangban sincs a második része. Ha minden jól megy, eredeti nyelven 2015 márciusában fog megjelenni Shadow Scale címmel, és valamiért az az érzésem, hogy a magyar kiadásra sok esélye nem lesz az olvasóknak, de ne legyen igazam.

Kiadó: Scolar, 2013
Eredeti cím: Seraphina 
Oldal: 440
 
4/5

2 megjegyzés:

  1. Hümm, Titti te Moningot olvasol?

    Még anno én is nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet, aztán Amadea posztja leoltott- mostanában semmire sem lelkesít fel ez a lány- , aztán már kellő óvatossággal gondoltam a könyvre.
    Leginkább most meg azért írtam, hogy szóljak, szeretném olvasni az Eragont :), amint bent lesz a könyvtárban el is kezdem.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tudod, nem olvasom, hanem hallgatom futás közben, nem haladok haha:D

      A Seraphina Zenkás könyv, tetszene neked, megvan benne az a kis sötét sikátoros és vártornyos hangulat, meg az összeesküvés, amire én személy szerint nem jöttem rá. És Seraphina mentális kertjéről nem meséltem semmit a posztban, de szeretnél ott sétafikálni egyet:)

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang