Richelle Mead - Bloodlines - Vérvonalak

„Kicsit sok lett a járulékos kár, amíg te a világ ellen harcoltál. Nyilvánvalóan én egy áldozat voltam. De mi a helyzet Jillel? Mi történik vele most, hogy otthagytad őt a nemes kutyáknak? És Eddie?Gondoltál már rá egyáltalán?És hol van az Alkímistád?”

A fenti sorok Adriantől származnak, a nagy szakítós jelenetből Rose-zal még a Végső áldozatból. Kapóra jött nekem ez a remek kis idézet, mert tulajdonképpen ennek a kritikának a tárgya a Bloodlines – a Vámpír Akadémia spin-off-ja- és ebben a kötetben Adrian minden feltett kérdésére megkapjuk a választ.

Narrátorunk Sydney Sage lesz, aki kvázi kegyvesztett  Alkímista társai szemében, amióta megtagadta parancsukat, és egy dhampir segítségére sietett. Legnagyobb félelme, hogy „átnevelésre” ítélik, ami sejtése szerint inkább hasonlít egy lobotómiára mint nyári cserkésztáborra.

Sydney apja kivágja őt az éjszaka közepén az ágyból, és az Alkímista lány nagy nehezen megszerzi magának a kínálkozó megbízatást. A dolog elég kellemetlen, mert nem elég, Keith lesz a felettese, akivel már összeakasztották a bajuszt a múltban, de babysittelnie kell Jill-t, az újdonsült mora hercegnőt.

A morák új királynője Lissa Dragomir, akinek egyetlen megmaradt rokona Jailbait, és egy szerencsétlen törvény értelmében, csak olyan dinasztia tagja uralkodhat, aminek legalább két tagja van. Sokan nem nézik jó szemmel a fiatal királynőt és reformpolitikáját, így joggal tartanak merénylettől, ami be is következik. Hogy megmentsék a lányt és a trónt, a legnagyobb titokban Palm Springs-be költöztetik Jillt, Eddie-t, és valamilyen titkos okból kifolyólag Adriant is.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi köze van ehhez az Alkímistáknak, a dolog nagyon egyszerű, ők azok, akik hidat képeznek a vámpírok és emberek világa között, előbbiek titkait őrzik, utóbbiak életét. Ennél fogva egy morák közötti polgárháború nagyon sok plusz munkát és eltakarítani valót hagyna maga után, így jól megfontolt érdekük a béke és a hatalom megszilárdítása.

Így tehát Syd, Jill és Eddie beköltözik az Amberwood középiskolába, amíg Adrian az egyetlen helyi mora vendégszeretetét élvezi.

Azért szeretem a spin-off-okat, mert itt nem kell, hogy a fél könyv a világ bemutatásáról szóljon, ráadásul ebben az esetben a főszereplő karakterek is ismerősek, sőt!

Ennek ellenére ne várjon senki ezerrel pörgő akció dús történetet. Hasonlóan lassan indul a széria, mint a Vámpírakadémiában, ami nem baj, mert van időnk ráhangolódni, és kényelmesen belemelegedni a már ismert és szeretett világba.

Nagyon bírom Sydney-t, szöges ellentéte Rose-nak. Még csak 18 éves, de simán elmenne 28-nak is ha a rátermettségét, helyzet felismerő képességét nézzük. Mindenre van megoldása, ha szervezni kell, vagy elintézni való akad, toppon van, gondoskodik mindenről és mindenkiről. Kívülről rendkívül magabiztos, belül viszont tele van kételyekkel. Az apja kemény kézzel bánt vele, mindig inkább egy eszköznek tekintette, aki majd tovább viszi az alkimistaságot a családban, ennek megfelelően képezte ki, aminek előnye, hogy tájékozott és okos a csaj, de ami az emberi kapcsolatokat illeti, nem kicsit van lemaradva. Ebből aztán sok vicces párbeszéd kerekedik, mert Syd nem lát tovább az orránál, teljesen rossza a radarja ha pasikról van szó.

“Sydney.” (…)His name was Bryan, and although I didn’t know much about him (…)

“Yes?” I asked, wondering if  he wanted to borrow notes from me.

(…)“Do you know anything about silent  ilms?”

“Sure,” I said. “The first ones were developed in the late nineteenth century and sometimes had live musical accompaniment, though it wasn’t until the 1920s that sound become truly incorporated into films, eventually making silent ones obsolete in cinema.”

 Bryan gaped, as though that was more than he’d been expecting. “Oh. Okay. Well, um, there’s a silent film festival downtown next week. Do you think you’d want to go?” I shook my head. “No, I don’t think so. I respect it as an art  form but really don’t get much out of watching them.” “Huh. Okay.” He smoothed his hair back again, and I could almost see him groping  or thoughts. Why on earth was he asking me about silent films?

“What about Starship 30? It opens Friday. Do you want to see that?” “I don’t really like sci-fi either,” I said. It was true, I found it completely implausible.  Bryan looked ready to rip that shaggy hair out. “Is there any movie out there you want to see?” I ran through a mental list of  current entertainment. “No. Not really.”

A vicces még Sydney-ben,- hiába bélyegezték vámpírimádónak- hogy egy csomó parája van a morákkal és dhampirokkal kapcsolatban, még Jailbait is megrettenti néhol, a mora varázslatoktól pedig betegesen fél.

Tényleg jó, hogy egy kívülálló szemével nézi a vámpírokat, ahogy mi emberek is tennénk, így előjönnek olyan árnyalatok, amiket nem láttunk a Vámpírakadémiában, mert vámpírok között fel sem merült, mint furcsaság.

Chris Evans mint Adrian?Kicsit túlkoros, de azért nyam nyam :)

A legjobban azokon a jelenteken szórakoztam, ahol az alkimista csajszi és Adrian is jelen voltak. Annyira mások a laza party-boy és Syd kötelességtudó nézetei, ebből adódóan folyton ugratták egymást, főleg miután Syney is feloldódott Adrian társaságában.

Mr Ivashkov szerintem mindenki kedvence, de az enyém biztos! Először csak egy iszákos link alaknak tűnik, de aztán rájövünk, hogy neki is vannak mélységei, főleg amikor illuminált állapotban becsúszik az asztal alá :D Mead elég csúnyán elbánt a Végső Áldozatban vele, haragudtam is akkor rendesen, és méretes hiányérzetem volt, amiért ennyire lerendezetlen maradt egy főszereplő sorsa. Most már tudom, hogy az írónő csak előkészítette a terepet a következő könyvére, hogy ebben szenvedhessen Adrian mint egy kutya, mert hogy még mindig teljesen padlón van Rose miatt. Szerencsére Adrian mindent stílusosan csinál, akár csak egy playboy.

Aki romantikát vár a könyvben nagyot fog koppanni. Szinte semmi sem alakul ezen a fronton, Sydney nagyon béna a hímekkel, Adrian sebeit nyalogatja, egyedül Jill hódít, de biztonsági okokból nem engedik kibontakozni, és különben sem olyan érdekes egy 15 éves szerelmi élete. Eddie pedig csak Eddie, jobb lett volna, ha többet szerepel, így eléggé olyan kirakat dhampir nekem, ráadásul a könyv elején megsejtettem valamit tévesen, és azt hittem meleg. Szegény Eddie…nem elég, hogy megint másé a főszerep, de én még meg is langyítom.
Azért lányos szívem reménykedik Sydney-ben és Adrianban…

Több rejtély is fut a történetben, gyanítottam mindet előre, és nem tévedtem, de tetszett, hogy eleve két fronton menetel a sztori. A könyvnek jót tett volna, ha E/3-omban íródik, hiába csípem Sydney-t, érdekelt volna mi lakozik mások koponyájában. A könyv végén elmarad a Mead féle függővég, amitől lekaparja az ember az arcát, csak egy kis szurka piszka féle marad, amit valószínűleg csak a bosszantásomra írt bele az írónő, mindenesetre megágyazott a következő résznek. És ami fontos, lehet érezni, hogy előre el vannak tervezve a részek, lépésről lépésre felépített sztorit kapunk megint. Yay!
Az írónő 6 kötetesre tervezi a Bloodlines sorozatot, a második rész címe Golden Lily, ami roppant bájos cím, és frappáns is egyben, a borító terv is szépséges. Sajnos csak 2012 május környékén fog megjelenni angolul, ráadásul Mead babát vár, ami örömteli, de én önző módon aggódom, lesz e elég ideje megírni a folytatásokat…Szóval várok, megint csak várok…

Összességében azt kell mondanom, hogy jóféle YA fantasy a Bloodlines, VA funoknak kötelező, az a szégyentelen, aki pedig nem olvasta még a Vámpírakadémia összest, ugorjon neki!

4,5/5