A friss magyar megjelenésen felbuzdulva „rámjött” a Night Huntress olvashatnék, így nekikezdtem az elejétől magyarul, ha már itt porosodtak a kötetek a polcomon érintetlenül már majdnem egy éve.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyiben fog változni az olvasás élmény, illetve a véleményem ahhoz képest, amikor eredetiben olvastam. Kellemesen csalódtam, klassz lett a magyar fordítás, pedig sok szlenget használ az írónő, ráadásul röpködnek a poénok, amit elég nehéz visszaadni magyarban, de itt jelentem sikerült.
Akkor egy kicsit a sztoriról: mivel igen sűrűre sikerült nyomozásban, gyilkolászásban, őrült ősöreg vámpírspiné kiiktatásban Cat&Bones utóbbi pár hónapja, így megérdemelten pihengetnek a tengeren, amikor Cat-nek érdekes álmai támadnak, amik tudat alatt Párizsba vezetik őket. Márpedig véletlenek nincsenek! Előkerül Gregor, az erős mestervámpír, aki azt állítja, Cat az ő felesége. A vérszívók elég komolyan veszik a házasság dolgot, így ha valóban igaz, amit az álomvadász állít, Bones nem Cat férje, ráadásul Gregor minden áron vissza akarja szerezni a Vörös Kaszást (nem nagyon tudom megszokni ezt a Red Reaper után:S).
Szóval innentől kezdve jó kis versenyfutás kezdődik, Cat-et el kell dugni a kereső szemek elől, a nőbitorlót le kell(ene) vadászni, mert csak a halott férj a jó férj ebben az esetben.Aztán persze a mi hősnőnk annyira segíteni akar, hogy sikerül neki (majdnem) mindent elrontania. Ebből adódtak olyan nem elmesélhető részek, amik nekem nagyon tetszettek :)
Cat segítsége és lelki támasza „Tepe?”lesz, a rossz vagy nem létező korrektúrának köszönhetően, persze azért sejtem mindenki tudja, hogy Vlad Tepesről van szó. Azért szánalom, hogy egyes kiadók micsoda kókler munkát adnak ki a kezeikből. Azt gondolnám naivan, hogy a 3500 Forintos egységárba belefér egy korrektor megfizetése is. A puffogásnak vége, így visszakanyarodhatok Vlad szerepére. Szimpatikus karakter, kellő képpen titokzatos, hálistrennek nincs belehabarodva Catbe, Bones-szal utálják egymást, aminek hangot is adnak. Ahogy észrevettem szinte mindenki komálja Drakulát Molyon is, így lehet örülni, és készíteni a bukszákat, mert Frost külön spin off-ot szán Vladra, Night Prince alcímmel már két könyvre van szerződése.
Úgy érzem ez a sorozat eddigi legerősebb kötete, pedig itt tényleg minden Cat&Bones kapcsolatára épül. Frostnak sikerült úgy csavarnia a szálakat, hogy átérezzem a kétségbeesést és tehetetlenséget a nagy dráma közepette, annak ellenére, hogy antiszoc énem általában nem értékeli az ilyesmit. Azért nem kell megijedni, nem megy át csöpögős lányregénybe a történet, éppen elég harcban, cselszövésben és párbajban lehet részünk. Nem is említve a jó dumákat, ütős poénokat, ebben az írónő igazi mester.
A könyv vége felé megtörténik az, amit már rég esedékes lett volna, és személy szerint nagyon vártam, de a dolgok furcsa alakulása folytán csak a bajt hozza hőseink fejére. A könyv vége ezerrel sejteti a következő rész nagy problémáját, így nem volt csoda, hogy bekapott a gépszíj, és gyorsan elolvastam angolul a már megjelent ötödik részt. Erről is írok hamarosan.
0 megjegyzés:
Post a Comment