Monday, December 03, 2012

Lissa Price - Testbérlők

Törjön le a kezem ha még egyszer hirtelen felindulásból YA könyvet vásárolok!Pedig tesóm mondta, hogy eresszem el, nem kell ez nekem, de én csak szorítottam és szorítottam, mintha Michael Flamel megalkotta bölcsek köve lenne... Mint kiderült, nem rejtőzik a lapok között az örök élet titka, de futó szórakozás sem.

Dísztópia féle világba csöppenünk, egy év telt el a nagy spóraháború után, aminek következtében a középkorú lakosság elpusztult az USA-ban, mivel ez a korosztály nem kapott védőoltást a fertőző spórák ellen. Ismeretlen okból csak a fiatalokat és az öregeket tették védetté, a szépkorúak, ahogy illendően nevezik őket, akár 200 évesek is lehetnek, a fejlett az orvostudomány csodája.
Főszereplőnk Callie, egy olyan 16 éves lány, aki törvényes képviselő nélkül maradt,öccsével együtt az utcán túlél és bujkál a rend őrei elől, mert nincs annál rosszabb, mint intézetbe kerülni, ami egyenlő a rabszolgasorssal.
Callie-ék éheznek, áznak fáznak, Tyler betegeskedik, gyógyszerre lenne szüksége, így nem marad más választása  a lánynak, csakis az Elsőrendű Állomások. A testbankhoz fordul, árúba bocsájtja magát, ami azzal jár, hogy a testét átengedi egy szépkorúnak, aki kibérli azt, és beletöltődik a tudata. Elvileg szigorúak a szabályok, a donortesttel tilos szexelni, veszélybe sodorni, kárt tenni benne. Ahogy lenni szokott, a gyakorlat teljesen mást mutat mint az elmélet, az öregek sokszor nem fogják fel ésszel, hogy egy másik élő ember testével hazardíroznak, gyakran esztelen kockázatot vállalnak, hiszen a legrosszabb ami érheti őket egy vaskos pénzbüntetés a sérült árúért.
Callie-nél valami hiba történhetett, sokkal hamarabb kerül vissza a tudata a testébe mint kellene, és ezután rögtön jönnek a bonyodalmak...

A híre, miszerint üdítően egyedi és új az alapötlet, messze megelőzte a könyvet. Ebben az esetben hamisnak bizonyultak a pletykák, vagy legalábbis jóhiszeműen tudatlannak. A testcsere, tudatcsere, gazdatest - vagy donortest ha úgy tetszik -  köré kreált történetek már rég nem számítanak újdonságnak a sci-fi kedvelők számára. Nekem egyből a Stargate sorozat jutott eszembe, ahol a Goa'uld-ok erőszakkal, a Tok'ra-k békésen szállják meg a gazdatesteket, vagy például az Asgardok, akik saját klónjaikba töltik le a tudatukat. Van hasonló történés a Ghost in the Shell-ben, a Star Trek Deep Space Nine-ban (Trillek), Stephenie Meyer Burok c. könyvében is. Persze lehet vitatkozni, mert egyik említett példában sem a szórakozás és a gazdagok unalma a katalizátor a test megszállására, de fellelhető annyi hasonlóság, hogy kiderüljön, Lissa Price nem találta fel a spanyol viaszt, maximum YA-sított már megírt/lefilmezett ötleteket. Ettől valahogy nem tudtam hasra esni.

Most, hogy megállapítottam, nincs itt szó semmi unikumról, leszögezhetem azt is, hogy a világ kiépítése és a történetvezetés 100 sebből vérzik.
Érzetre olyan, mintha az írónő fejében szépen logikusan és kidolgozottan létezne egy komplex regény, de úgy meséli el, mintha mi már egyrészt ismernénk a világot, másrészt kicsit butuskák lennénk, nem érdemelve elég kifinomult nyelvezetet.
Nem értettem például, hogy miért feszül akkora ellentét a 18 éven alattiak és a szépkorúak között. Hogy lehetnek a szeniorok abszolút közönyösek a jövő generációjával szemben egy háború után, amit az egész nemzet megszenvedett (Hozzáteszem az a háború csak úgy megtörtént, mert aztán az ég világon semmi nem derül ki róla.)

Miért csak nagykorúak vállalhatnak munkát?Miért féltik állásaikat az öregek a fiataloktól?Kipusztult a fél ország, nem éppen munkaerőhiányban kellene szenvedni? Hogy kapcsolódik a történethez a gazdag, törvényes képviselővel rendelkező fiatalok tömeges eltűnése? Ha a fiatalokat a technika segítségével könnyedén tökéletessé válhatnak, akkor a szépkorúak miért ráncosak és csúnyák? Rengeteg kérdés maradt bennem a regény elolvasása után, de nem azért, mert sikerült egy titokzatos történetet megírni, hanem mert sok a logikai baki.
A karakterizálás, mint olyan, nem létezik, Callie is két dimeniós maradt számomra, pedig E/1-ben íródott a könyv. A szereplők mint arctalan burkok lettek rángatva egyik szituációból a másikba, sokszor látszólag minden motiváció nélkül.
A kapcsolatokba sem sikerült érzelmi mélységet vinni, nem éreztem a testvéri szeretetet, a szerelmi háromszög pedig olyan volt mint a Magyar Népmesékben, volt is belőle, meg nem is. Tényleg nem vagyok meggyőződve róla, hogy valaha is volt harmadik fél a buliban, szóval kb. ennyit az érzelmi feszültségkeltés színvonaláról.  Az pedig már ugye megszokott a műfaj gyengécske darabjai között, hogy a főhősnő irreálisan gyorsan és megalapozatlanul közel kerül egy elérhetetlen idegenhez, aki hogy hogy nem, pont őt pécézte ki szíve választottjának...*sóhajt*

Fentiek betetőzéseként, még annyi rosszat tudok elmondani, hogy végtelenül unalmas és lapos volt az egész, alig vártam, hogy vége legyen.
Ja, és a befejezés, na, az elég furára sikerült, nem is értem mi volt a cél, az érdeklődésemet a következő rész iránt nem szította fel.
Ritkán mondok ilyet, mert minden elolvasott könyv egy újabb megélt kis élet, de ezt itt kifejezetten megbántam, kár volt a pénzért, és még nagyobb kár az elrabolt időmért. Újból bizonyítást nyert számomra, hogy egy szép borítóval bármit el lehet adni, legyen az bármilyen semmitmondó és értéktelen.

Kiadó: Agave, 2012.
Eredeti cím: Starters
Oldal: 328

2,5/5

2 megjegyzés:

  1. A legjobb címke: mazochistáknak karácsonyra:D
    Egyébként jól megmondtad Teska, ennél jobban nem is szabad boncolgatni, mert még több butaságot lehetne találni benne.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Még sok mindent fel tudnék hozni ellene, de eluntam leírni:D

      A mazo-s cimke még anno az Assasins Creed- Reneszánsz jóvoltából született:)

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang