Lauren Beukes - Zoo City

Figyelitek a térképet? Ez itt kérem a Dél-Afrikai Köztársaság és Johannesburg. Szerintem nem sokan jártunk arrafelé, sőt megkockáztatom, nem is olvastunk túl sokan róla. Nekem annyi sejlik fel, hogy a világban a bűnözési ráta ebben a metropolisban a legmagasabb, valamint iszonyú a drágaság. Nem rég debütált kis könyves világunkban egy új kiadó - az Ad Astra - és prezentálta nekünk a Zoo City-t, ami pont itt játszódik. Éljen a változatosság!

Főszerepben Zinzi December állatosodott (ex)drogos (ex)újságíró, jelenleg piti csaló és Lajháros csaj. Kicsit érthetőbben: Lauren Beukes (az írónő) egy olyan mágiával átszőtt világot álmodott meg, ahol azok az emberek akik gyilkoltak már, vagy valamilyen módon felelősek mások haláláért hozzáláncolódnak egy állathoz, elállatosodnak.(Tudományosan kifejezve: szerzett aposzimbiotikus familiarizmusban szenvednek) Ez még tetszene is nekem, mint nagy állatimádónak, egészen addig amíg elő nem veszem a jobbik eszem. Mert hogy, ez egy súlyos billog, skarlátbetű, a kitaszítottság fényes bizonyítéka. Nem mellesleg az állatosodottak egy nagy gettóban tömörülnek, Zoo Cityben, amihez képest a nyócker dubai-i Világ Szigeteknek tűnhet.

Minden állatosodott személy szert tesz állata révén egy mágikus képességre, melyek épp oly változatosak mint az életre szóló társak maguk. Nem úgy kell elképzelni, hogy az úgynevezett shavi egy gigamega szuper erő, hanem csak valami apróság, Zinzi például megtalálja az elveszett dolgokat. Mások különféle hasznos hókusz pókuszt tudnak: védővarázslat az ajtóra, tartósság a ruhaszövetbe, kicsi gyógyító képesség.

Az állatok rendkívül intelligensek, élő szőrös (vagy tollas, pikkelyes) kis lelkiismeretek, mindig igyekeznek a helyes irányba terelni emberüket. Nagyon tetszett az a belsőséges viszony ami kialakul állat és ember között, annak ellenére, hogy a mashvi-k örök emlékeztetők egy szörnyű tettre, és annak következményeire.

Az írónő rendkívül jól érzékelteti micsoda "rangot" jelent a társadalomban elállatosodottnak lenni, kb utolsó csúszómászó féreg és annak élősködő vacsorája között félúton.

Az alap világ, amely egy párhuzamos univerzuma is lehetne a miénknek, szuperül ki van dolgozva, lebilincselően érdekes és újszerű, szerencsére központi szerepet kapott, nem úgy mint a nyomozós krimi szál. Nem véletlenül nem írtam semmit erről, mert hát, ez a regény gyenge pontja, mondhatni gyatra munka. Olyan semmilyen. És nem elég, hogy kő egyszerű, de még zagyvának is tűnik, hiányzik belőle a következetesség, az izgalom, a fifika. Poszt írás előtt szokásommal ellentéttel muszáj volt beleolvasnom mások véleményébe, mert kételkedtem magamban, hogy most én vagyok gyenge elméjű, vagy néhol tényleg érthetetlen és zagyva a krimi szál. Sikerült valamelyest megnyugtatni magamat, nem hülyültem el (avagy mások sem okosabbak nálam:D).

Levágott állat fejek straight from Johannesburg

Nagyon modern módon íródott a könyv, tele van tűzdelve chat beszélgetésekkel, újságcikkekkel, könyv idézetekkel. Olyan ügyesen sikerült megoldani, hogy nem szövegidegen, teljesen beleillik a képbe, totál frankó, és így az E/1 személyben mesélés egyhangúságát is jól feloldotta.

Innen üdvözlöm egy hatalmas pacsival a regény fordítóját, Körmendi Ágnest, mert ez bizony szép munka volt. Tudjátok milyen ritkán mondok ilyet, a fordításokat inkább fikázni szoktam, nem dicsérni:) Tele van szlenggel a szöveg és mégis jó, akad durva káromkodás, és mégis teljesen helyén van a dolog. A legjobb a "szopóág" szó, nagyon menő, kedvenc szavam a "szívásra", de soha nem gondoltam volna, hogy nyomtatott formában fogom valaha is viszontlátni. Hát látjátok, néha egy kis szopóág is örömet okozhat:)) (leírom még én is párszor: szopóág, szopóág, szopóág:D)

A borító különösképpen tetszetősre sikerült, és ezt nem átvettük valami külföldi kiadásról, nem nem, magyar terv alapján készült. Szerintem sír az eredeti kötet is ezért a fedőlapért.

Nagyon remélem, hogy kihasználja még Zoo City világát Beukes, mert kár lenne veszni hagyni. Kicsit közben gyakorolja a krimi írást, vagy bármilyen más történetírást, és akkor megkockáztatom, hogy igazi kult regényt lehet összehozni. Különben hihetetlen, hogy a Zoo City-ben hibátlanul megvan oldva a nehéz rész, a különleges új világ, és pont egy olyan piti dolgon csúszik el, mint egy normális krimi szál. Az elcsúszást értem olyan szinten, hogy ha csak egy átlagosan kielégítő nyomozás van, akkor jó eséllyel indult volna nálam a top kedvencekbe. Kissé bosszant, de ennek ellenére abszolút ajánlom olvasásra minden fantasy, cyper punk és film noir kedvelőnek.