Monday, November 07, 2011

Danielle Trussoni - Angelology- Az átok


Hát igen, ez már megint egy impulzusvásárlás volt, megláttam a borítón a vakítóan fehér angyalszárnyakat, és egyből tettem is a kosárba. Hogy tört volna le a nyavalyás kattintós ujjam…
Anti ajánló következik.

A középpontban egy ősrégi titkos társaság áll. Ha titkos és ha társaság, akkor lennie kell egy régóta dédelgetett célnak, és egy szinte elpusztíthatatlan ellenségnek is.  Emberek küzdenek gonosz természetfeletti lények ellen, és hát persze, hogy kell még egy nagyhatalmú tárgy is, ami valamelyik oldalra billentheti a mérleg nyelvét, csak meg kell találni.
Ez a könyv leegyszerűsített sztorija, ami szintén ráillene még pár ezer regényre.
Kicsit konkrétabban:
Hajdanán a világ szuper hely volt, Isten 200 angyala vigyázott a népre, hogy ez így is maradjon. Aztán a kanos hím angyalok csak nem bírtak magukkal, és elcsábultak a kívánatos ember nőstények láttán, így  - meglepetés- megszülettek a félszerzetek, a nefilimek.  Butus kis angyalok nem tudták, amit ma már egy 10 éves is: használj óvszert! ha nem akarod megharagítani az Istent és egy sötét barlangban végezni az idők végezetéig. Szóval az arkangyalok szépen megbüntették őket, ám Gabriel megsajnálta  a bandát, és ledobott nekik valamit, ami aztán az egész kalamajkát okozta.
A nefilimek azonban virágzásnak indultak, világuralomra törtek, örökösen rabszolgasorba taszítva az emberiséget. Azért mi (emberek) sem hagytuk magunkat, felvettük a kesztyűt, harcolunk eme borzasztó teremtmények ellen.

Napjainkban a nefilimeket egy különös betegség sújtja, elcsökevényesedik a szárnyuk, évtizedeken keresztül mennek tönkre, amíg csak egy roncs lesz belőlük és meghalnak. Percival Grigorit is ez a kór emészti, ám van még remény számára: meg kell találnia a lantot. Nos, a már említett titkos társaság – az angelológusok – is ezt az mennyei hangszert keresik már hosszú ideje, csakhogy ők el akarják pusztítani, mert túl veszélyes ahhoz, hogy bárki használja.

A könyv 4 részre oszlik, az elsőben megismerhetjük Evangeline-t, egy szép fiatal lányt, aki 13 éves kora óta a Szent Róza kolostor apácája. Unalmas rutinban telnek mindennapjai az Örökimádás Templomában, amikor is belóg a kolostorba Verlain, a hobó művészettörténész, és Innocenta anya Abigail Rockefellerrel folytatott levelezését keresi. Evangeline megtalálja a motyót, és itt indul a lavina, beindulnak az események, amik rögtön Celestine nővérhez vezetik a lányt.
Az öreg apáca elkezd mesélni, amivel kezdetét veszi a második rész.
Itt kezdődik egy visszaemlékezés a fiatalkorára, amikor is angelológus tanonc volt Celestine. Rajta keresztül tudjuk meg a társaság céljait, történetét, jelentős előrelépéseit .

Ez a rész volt az, ahol kétszer is abba akartam hagyni a könyvet, mert egyszerűen már nem bírtam idegekkel a vontatott, túlírt, túlontúl részletes leírásokat. Annyival jobb lett volna, ha 150 oldal helyett 50 oldalban oldja meg ezt a részt az írónő. Sikoltozni tudtam volna, amikor iszonyú részletesen elkezdte taglalni az első angelológiai expedíciót, ahelyett, hogy megtudtuk volna  a lényeget  3 oldalban. Bosszantott az is, hogy olyan volt mintha egy álom álmában álmodnék: a valóságban Celestine mesélt Evangeline-nak, aztán Celestine az ő fiatalkori világában kézhez kapja az első expedíció lefordított naplóját, és akkor egyből nem-jut-eszembe-atya szemén keresztül látjuk a világot. Főleg úgy volt nehéz végigolvasni, hogy kicsit sem bírtam Celestine-t, sokkal jobban érdekelt volna Gabriella. Végül is egy kényszerhelyzet szülte a túllendülést a holtponton: több óra hosszát kellett várnom a gázszerelőkre egy full üres lakásban, csak ez a könyv volt nálam, és azért sokkal jobb volt olvasni, mint a glettelésre váró falakat bámulni…
 
Talán a probléma kulcsa az volt, hogy a 4 részre tagolás teljesen megtörte a történet ívét, darabossá tette számomra, nem volt meg a szépen felépített íve. Például majdnem minden könyv eleje egy lassabb bevezetéssel kezdődik, ami rendben van, de itt ezt kétszer is végig kellett olvasni, egyszer Evangeline-nél, másodszor Celestenél.
A karakterek szépen voltak ábrázolva, azzal nincs sok gond, csak egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy akkor ki is a főszereplője a könyvnek, és ettől egyikkel sem tudtam azonosulni, megszeretni vagy izgulni értük.

Trussoni valós lényeknek írta meg az angyalokat és nefilimeket a könyvében, de aztán mégsem tudta életre kelteni őket. Annyira kevés volt a nefilim szemszögből íródott rész, hogy velem nem sikerült elhitetni, hogy létező hús vér szereplői a világnak. Ettől az angelológusok inkább tűntek elborult szektásoknak, akik készpénznek vesznek több száz éve íródott szövegeket bizonytalan forrásból (mert hát félhülye is lehetett, aki 500 éve írt valami az angyalokról, nemde?), mintsem egy elismert tudományág jeles képviselőinek.  Arról pedig végképp nem sikerült meggyőzni engem az írónőnek, hogy a nefilimek velejéig gonosz lelketlen szörnyetegek. Miért is lennének azok? A lantot is elsősorban azért akarták,hogy gyógyírt találjanak arra a sorvadós kórra, és szerintem senki sem érdemel olyan szörnyű halált. Kegyetlenek lennének az eszközeik?Igaz. De szerelemben és háborúban sok mindent szabad. Mellesleg biztos vagyok benne, hogy semmivel sem kegyetlenebbek mint az emberek, csak több eszköz áll a rendelkezésükre, és nem átalkodtak használni. A könyvben van utalás arra is, hogy habár a nefilimek támogatták a németeket a II. Világháborúban, ám a náci felsővezetés minden tagja ember volt. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a gonosz nem fajtani kérdés.


SPOILERES BEKEZDÉS KÖVETKEZIK!!!!


Szépen bővelkedik a könyv mickey mouse faktorban, íme néhány ízelítő:
Vegyük először a „szerelmi szálat”. A regény cselekménye össze vissza alig ölel fel 2 napot, de Verlaine pár órás „ismeretség” után szerelmes Evangeline-ba, és a lány is érez iránta valamit. Igaz, hogy közben mindkettőjük világképe összeomlik, elhagyják az otthonukat, feladják a hivatásukat, üldözik őket, és az életükre törnek, sokkolóbbnál sokkolóbb dolgok derülnek ki, de mindeközben jut idejük szerelembe esni, meg úgy egyáltalán az érzelmeikkel foglalkozni. Hát na ne már!Ezt miért kellett erőltetni?
Aztán miután Evangeline-nek kinőnek a szárnyai, és Percival is meggyógyul varázsütésre, akkor a lány, aki egyébként apró termetű és erősen alultáplált, odamegy a több mint 2 méter magas, erős férfihoz, és csak úgy izomból letöri (!!!l e t ö r i !!!) a szárnyát, hogy a nefilim rögtön szörnyethaljon. Hát nem tudom. Vonatkoztassunk el attól, hogy a nefilimeknek természetfeletti ereje van, képzeljünk csak egy átlagos ember a helyére. Egy szárnyat letörni körülbelül olyan lehet, mint tőből kitépni valakinek a lábát. Szerintem nem egyszerű fizikailag megvalósítani, legalábbis nekem nem menne. De jelentkezzen, aki már próbálta és sikerült. Vagy inkább mégsem.
További hihetetlen dolog számomra, hogy Evangeline friss ropogós, alig félórás szárnyakkal elkezd repülni. Rá lehet fogni, hogy ösztön, de adjatok egy lábatlan embernek lábakat, nem fél óra lesz mire megtanul járni….


SPOILER VÉGE


És még tudnám sorolni, de már így is túl bő lére eresztettem a mondandómat.
El sem tudom képzelni, hogy lett ez a regény az év könyve bárhol, bármikor. Az alapötletben van potenciál, és szerencsére Trussoni szépen ír (nem is tudom mi lett volna velem, ha még ez sincs), de összességében a sztori egy katyvasz, túl sokat akart az írónő, ami végül a történet rovására ment.

5/3

11 megjegyzés:

  1. mickey mouse faktor.:DD
    de nagyon igaz.
    SPOILER!!!!
    a szárnyletépős dologra: mivel ott voltak a legérzékenyebbek, én ezt úgy képzeltem el, mint egy hal kopoltyúját. nem védi semmi, és nagy rombolást lehet véghezvinni, ha valaki benyomkodja az ujját. és nem letépte, csak kitépte ezeket az érzékeny, lélegző akármiket ott a szárnytőnél. vagy rosszul emlékszem?
    és igen, ez a szerelmi izé elég gyenge lábakon áll, ez érezhető is volt a végén, amikor V. olyan gyorsan lelépett Evangeline mellől, mondván, hogy ő is szörnyeteg.
    és egyetértek azzal is, hogy semmivel nem rosszabbak nálunk a nefilimek, jó lett volna kicsit elmerülni a világukban, de hátha majd a következő részben.

    ReplyDelete
  2. SPOILER!!!
    Lehet, hogy én vizionáltam rosszul a szárnyletépős dolgot, vagy félreolvastam, bár nagyon el voltam bődülve rajta.(majd megnézem) Meg azon is, hogy ha belegondolsz Evangeline 2 nap alatt egy teljesen új világba csöppent, az egyik oldalról hallotta a sztorit, aztán kiderült, hogy Percival a nagypapi, és akkor szinte gondolkodás nélkül megöli. Evangeline, az apáca...Kissé éles váltás...Hülye élienimádó vagyok, de marha zabos voltam amiért kinyiffant Percival, amikor végre meggyógyult.... Szóval én biztos sokkal kíváncsibb lettem volna nefilim öregapámra....
    Jah, és végülis nem maradtak szereplők a köv részre:P

    Én szerintem passzolom is:)Majd elmondjátok _röviden_ mi történik benne:D

    ReplyDelete
  3. "Szerintem nem egyszerű fizikailag megvalósítani, legalábbis nekem nem menne. De jelentkezzen, aki már próbálta és sikerült. Vagy inkább mégsem." XD

    Akkor ezt a dicsőséges nyomdaterméket is hanyagolom.

    ReplyDelete
  4. "Szóval én biztos sokkal kíváncsibb lettem volna nefilim öregapámra.... "
    Ezen felröhögtem:)
    Egyébként már a történet rövid értelmezése általad is zavaros nekem picit. Ki az a Gabriella?

    ReplyDelete
  5. WildWorld: rajtam kívül szinte mindenkinek tetszett a könyv, szóval ne írd le teljesen ha érdekel a téma:)

    Ketket: a könyv amúgy nem zavaros, csak mintha nem tudta volna eldönteni melyik végéről fogja meg a sztorit, így az összeset választotta. Gabriella Celestine "iskolatársa", későbbi kíváló angelológus és !!!!!SPOILER!!!! Evangeline nagymamája, Percival egykori szeretője és kettős ügynök.

    ReplyDelete
  6. egy hülye kérdés: te látod nálam rendesen kommentnél a captchát?

    ReplyDelete
  7. A regényben valóban van jó néhány következetlenség, de az a kettő, amit kiemeltél, szerintem éppen nem az. Nem hinném, hogy lenne szabály arra, hány nap alatt lehet "szerelembe esni", hallottam már olyat is, hogy első látásra... A szárnyletörés pedig azért nem annyira hihetetlen, mert korábban már egy angyalt is elintézett ezzel a módszerrel egy középkori szerzetes, ráadásul itt egyértelmű, hogy Evangeline kvázi szupererőre tesz szert a lant révén.
    Amúgy a többi megállapítással egyetértek :)

    ReplyDelete
  8. SPOILER
    Persze nincs szabály a szerelemre, de én itt számba vettem a körülményeket, és az extra rövid időt, nekem az a szubjektív véleményem, hogy ez így nem történhetett volna meg a valóságban.
    A középkorban történt dolgokat teljesen fenntartással kezelem, nekem ott is hihetetlen, hogy egy ember elbánik egy természetfeletti erőkkel rendelkező lénnyel, még ha adrenalinlöketet kap és a szerencse is a kezére játszik.
    De tegyük fel hogy Evangeline van olyan erős. Mégis, miért öli meg a nagyapját?Egy bolhafasznyi kíváncsiság sincs benne az ősei iránt?Ráadásul egy békés apácáról van szó...

    SPOILER VÉGE

    Szerintem is voltak még marhaságok, neked mik tűntek fel?:)

    ReplyDelete
  9. Na, végre én is elolvashattam - tök jó ez a poszt! Hú, tökre egyezik a véleményünk (eskü, nem lestem! :-) )nálam is pont ez volt, ami a legjobban zavart a történetben, hogy egyáltalán nem győzött meg arról, hogy a nefílimek gonoszak lennének, semmi olyan dolgot nem tettek sem a múltban, sem a regény jelenében, amit az emberek a történelem során ne tettek volna.
    Mondjuk, nekem pont a szerkezete tetszett, és a szereplők ábrázolása nem :-)

    ReplyDelete
  10. Köszi:)
    Akkor most megyek gyorsan hozzád olvasni:)

    ReplyDelete
  11. Tulajdonképpen a nagyapját a lant miatt öli meg. Percival az egyetlen, aki akkor pontosan tudta, hogy hol van a lant (konkrétan nála). Ha Evangeline nem öli meg őt, Percival használhatja a lantot a családja és az összes többi nefilim körében. Ennek következtében erősebbek lennének, mint valaha voltak egykor. Evangeline hiába kíváncsi a nagyapjára, ha egyszer sokkal nagyobb veszély fenyegeti az egész emberiséget. Éppen ettől más Evangeline! Gabriella elmondta, hogy arra számított, hogy a lánya, Angela majd más lesz mint a többi nefilim, egy "új faj", akikben sokkal több az emberi tulajdonság és nem lesznek olyan gonoszak, mint a nefilimek. Nem mondja ki a könyv, de Evangeline ennek az új fajnak az első tagja, hiszen ő már nem olyan önző, mint a nefilimek, és elpusztítja a lantot.
    Amúgy szerintem eléggé egyértelmű, hogy Evangeline képes megölni Percivalt, hiszen ereje a sokszorosára nőtt, ő most már egy részben nefilim. És a nefilimek képesek ilyen erő kifejtésére.
    Szerintem az sem túl meglepő, hogy tud repülni, hiszen ez egy adottsága, most hogy kb újjá született. A szárny pedig egy angyali tulajdonság, ők azon keresztül lélegeznek. Ha nem tudná használni, akkor gondolom lélegezni sem lenne képes.
    A nefilimek pedig lehet, hogy nem gonoszabbak mint az emberek, de attól hogy több hatalmuk van és több eszközük is a hatalom megtartására, még nem jogosítja fel őket arra, hogy ezzel vissza is éljenek. A könyvben nem hangzott el olyasmi, hogy az emberek ártatlanok lennének, és mit sem sejtve szenvedték volna el a nefilimek gonoszságait. Itt csak arról van szó, hogy ahányszor az emberek körében felmerültek olyan gondolatok és eszmék, amik a nefilimek helyzetét és hatalmát erősíthette, akkor a nefilimek rögtön felerősítették ezeket és addig élvezték ki a helyzetet amíg csak tudták, kihasználva mindent. Az erejüket jóra és fordíthatták volna, hogy megakadályozzák ezeknek az eszméknek az elterjedését és megvalósulását, de nem tették. Ebben rejlik a gonoszságuk.
    Bocsánat, csak gondoltam leírom, hátha tudok segíteni a véleményemmel az értelmezésben :))

    ReplyDelete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang