Tuesday, September 20, 2011

George R. R. Martin - Jég és Tűz dala - Trónok harca


Három perce fejeztem be a könyvet, illékony képek villannak  fel lelki szemeim előtt, még Derest kiáltó páncélos lovag vagyok, még látom, ahogy a Ifjú Farkas végigvágtat a zúzmara lepte zöld dombokon, csatába vezetve lobogóit…

Harmincnyolc (38!) hosszú napig olvastam ezt a könyvet, nem csak azért, mert terjedelmét tekintve kitesz 3 másikat, hanem mert a borús, nyomasztó, lassan hömpölygő történet nem engedte, hogy gyorsabban haladjak. A kis olvasásadagok előnye, hogy volt időm rágódni a történeten, megemészteni, szeretni, nem szeretni, minden 30-50 oldalra aludni egyet, és álmodni a rideg, de annál vonzóbb északról.


Starkok a sorozatból: van akit eltaláltak, van akit nem
A szakállas öreg egy lovagkirályságba kalauzol minket. Westeros földjén  15 évvel a Targaryenek trónfosztása után viszonylagos béke honol, amikor is gyanús körülmények között meghal Robert Király Segítője. A király új “kezet” választ magának, Eddardot, a Stark ház fiat, Deres Urát és Észak kormányzóját, aki annak idején a trónra segítette. Nednek nincs választása, el kell fogadnia a tisztséget, Királyvárba vonul lányaival Sansával és Aryával. Deresben hagyja feleségét Catelyn-t, fiait: Robbot, Brant és Rickkont, Havas Jont – törvénytelen fiát- pedig a Falra küldi, hogy öltse fel a feketét.

A regény cselekménye ezer szálon fut, megismerhetjük a Targaryen ház megmaradt két utolsó elmenekült tagját Viseryst és Daeneryst, akik nem mondanak le a trónról, és egy távoli vad lóúr segítségével kívánják visszafoglalni a Hét Kriályságot.
Soron követhetjük a törpe Tyrion Lannister sorsát, aki a király feleségének testvére, az igazi Ördögfióka.
Belelátunk a királyné és ikerbátyja ármánykodásaiba, valamint megismerünk tengernyi csatlóst, Robert kriálynak több az ellensége mint az igaz barátja, ahogy ez lenni szokott.

Rémfarkas vs. Oroszlán
Te kire fogadnál?


Tudom, hogy már most túl kaotikusnak hangzik ez a leírás, pedig még csak a felszínt karcolgatom. Amitől mégsem válik rémálommá a regény követése, hogy 8 karakter – Eddard, Catelyn, Jon, Bran, Sansa, Arya, Tyrion, Daenerys – szemszögéből látjuk az eseményeket. Ez bitang jó ötlet volt az író részéről, különben sejtésem sincs, miképp fogta volna össze a cselekményt.
Nem is értem miből gondoltam – én, kis naív- hogy majd sikerül röviden összefoglalnom a lényeget. Ide legalábbis Tom Cruise kellene és a Mission: Impossible.
A történet fonalát ármánykodás, cselszövés és árulások sora szövi át, nem világos, hogy ki kinek a szövetségese, mi lesz a következő lépésük. Csak az az egy biztos, hogy a Starkokkal szemben a Lannisterek állnak, rémfarkas az arany oroszlán ellen.
A Starkokat könnyű megkedvelni, csupa nemes tulajdonságok birtokában vannak,  egyenes, becsületes emberek, ám, ahogy az északi mivoltukhoz illik hidegek és tartózkodóak. Házuk jelmondata: Közeleg a tél!
Ez a mottó sokkal igazabb most, mint ezelőtt bármikor, a hosszú nyár időszaka után lassan beköszönt az igazi tél, és bár a Hét Királyságban belviszályokkal vannak elfoglalva, így nem figyelnek a Falon túlról kacsintgató északi ellenségre. Mit is ér a Vastrón, ha az éj leple alatt halottak támadnak?

 Nymeria (feljegyzés magamnak: beszerezni egy rémfarkast)
Remélem átérezhető, hogy lelkes vagyok a könyvvel kapcsolatban, pedig ha félúton kérdeztetek volna, azt mondom, hogy jó-jó, de mikor lesz már vége??? Tetszett az első 150 oldal, és az utolsó, de a köztes részeken nehezen rágtam át magam, sokszor éreztem úgy, hogy nem halad a történet, egy helyben toporgunk, és túlírt a könyv. Most is azt mondom, hogy túlírta magát az öreg Martin néhol, de amikor ennyire monumentális, kidolgozott világról van szó, ennyire élő, kidolgozott karakterekkel, azt hiszem meg tudom bocsájtani.
Amióta megint a könyvesboltok polcára került a regény rengetegen olvasták, nyilván köszönhetően a filmsorozatnak is. Sok véleményt átnéztem, mindenki arra figyelmeztetett, hogy ne szeressem meg a szereplőket, ne nőjenek hozzám, mert Martin egy kegyetlen vén disznó, aki kinyírja a főszereplőit. Ez egy baromság, felejtse el mindenki! Vessétek bele magatokat az élménybe, merüljetek el benne, szeressétek a karaktereket! Hogy miért? Mert én hittem az előttem olvasóknak, óvatos voltam, éber, jégcsap, tartottam az 5 lépés távolságot, és mit nyertem vele? Az olvasás élmény romlását. Nem sirattam meg senkit, nem éreztem az élők fájdalmát, külső figyelő maradtam.

Nem gondolnám a könyvet fantasy-s fantasy-nek, olyan Tolkienes módon, inkább azt mondanám, hogy egy hihetetlenül kidolgozott lovagregény, kevés csodás elemmel, ami akár a régi népek tudatlanságára is alapozhatna, ha akarna. De így, mint fantasy, sokkal hihetőbb lett a Daenerys-es szál, ami elég bizarrul alakult a végére.

Kedvenc részem a nagy összecsapás, itt fogták bizsergőre a porcikáim, és ezért kap a könyv 5 pontot  a 4,5 helyett.

Adósa vagyok még egy panaszlevéllel az Alexandrának:
Kedves Lángész!
Gratulálok a kötéshez: ezer oldalas zsebkönyv, bolhafaxnyi betűkkel, puha papír kötéssel, 3500 Ft-ért szart arany árban. Igen! Így kell ezt csinálni!

8 megjegyzés:

  1. Hát persze!:)
    De miért is?:D

    ReplyDelete
  2. Megszereztem a sorozatot, ideje lesz el is olvasni, ha már neveztem a molyos kihívásba... :D

    ReplyDelete
  3. Az eredeti magyar kiadás meg vagy 25 cm-es volt 500 oldalas, kemény borítójú. Az is kb. ennyibe került 8 éve. Gondolom másodszorra nem merték kiadni ugyanígy, mert még többe került volna. Pedig a sorozat miatt vitték volna, mint a cukrot.

    ReplyDelete
  4. Wildworld: rám is vár még otthon a 3 rész, mire megleszek velük, szerintem kijön az ötödik is magyarul:) Érdemes olvasmány!

    Lobo, pedig értékeltük volna sokan az eredeti magyar kiadás formátumát, nembaj ha 5000 Ft.:) Az első részt, tesóm olvasta egyszer és én, érdemes lenne lefotózni, össze vissza be van repőedezve a borító, és a hátlap is, van olyan könyv amit 10x olvastam, de nincs ilyen állapotban. A Kriályok csatája még rosszabb, azt még csak Ketket vette a kezébe, és már tragikusabban néz ki mint a TH. Pedig ez egy újraolvasós könyv...
    Szóval haragszom, grr.....

    ReplyDelete
  5. Az első évadot követően én angolul szereztem be ezt a szuper könyvet. Az angol 6,6€ volt, és puhakötésű, viszont ezek szerint sokkal jobb minőségű mint a magyar. Normális méretű, igaz vaskos, de normál méretű betűkkel. Igaz, ezt csak én olvastam el, de csak a gerincén látszik egy picit, amúgy olyan mint új korában.

    De legyen bármilyen jó is, nem vagyok biztos benne, hogy én kidnék 5000 ftot a kemlény borítósért :) Tudom, hogy a puha 3E teljes áron, de sztem q*** drága, részben ezért is veszek inkább angol könyveket mostanában. Olcsóbb, és nagy valószínűséggel még a 20. kötetet is be tudom majd szerezni :) És általában legalább olyan jó minőségűek vagy jobbak mint a magyar...

    ReplyDelete
  6. Hát igen, én is szoktam angol könyveket venni, némelyik filléres paperback minősége simán van olyan jó mint a magyar 3 ezreseké...

    Mondjuk nekem Trónok Harcát már nem kényelmes angolul olvasni, vagy igaz ez bármely ilyen stílusú fantasy-re - kivéve Tolkien - mert annyira választékos, bonyolult fogalmazású, hogy nagyon kell figyelnem angolul, és ez a szórakozás rovására megy. Nah, szóval kissé hurkalé hozzá az angolom:D

    Bevallom hiába figyelnek a polcon a TH könyvek, Kindle-n fogom elolvasni, mert sokkal kényelmesebb...

    ReplyDelete
  7. Mikor megrendeltem a Trónok harcát, eszembe se jutott, hogy esetleg bonyolult nyelvezetű lesz.
    Mondjuk ez Austen-nél sem jutott eszembe, pont kellett egy 700 ft-os könyv a libri-s kuponomhoz, és a pride and prejudice meg pont ennyi volt, és amúgy is régóta tervbe volt véve. Na abba eletört a bicskám, az ötsoros szenvedő szerkezetű többszörös tárggyal rendelkező mondatokba :D egyszerűen nem volt türelmem olyan lassan olvasni, hogy felfogjam. Elkezdtem párhuzamosan olvasni magyar e-bookot, aztán az angol elmaradt.
    Ezután épp a Game of Thrones volt az ami visszaadta a hitemet az angolomban, Austen-hez képest nagyon könnyű volt. Szerintem amúgy sem bonyolult nyelvezetű, csak egy csomó ismeretlen szó van benne, de azt ki lehet következtetni a szövegkörnyezetből. Ezt gyorsan tudom olvasni :) Most már annyira megszoktam az angol neveket, hogy mindig meglepődök kicsit amikor bejegyzésekben Deressel és hasonlókkal találkozom :))

    Én nem is annyira a fantasyktől, hanem Austen-ból kiindulva a klasszikusoktól, és a "vicces" könyvektől tartok. Gondolok itt a Stephanie Plum-ra, vagy Spellman családra. Félek, hogy bár a lényeget értem, de pont a poénok nem jönnének át. Pedig már többször fontolgattam, hogy SP-t elkezdem kigyűjteni angolul, mert esélytelen hogy utolérjük valaha is magyar kiadással, addig hatszor más kiadóé lesz aki elölről kezdi.

    Kindle - na igen, az biztos nagyon jó, el kellene kezdenem gyűjteni rá...

    ReplyDelete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang