Monday, October 12, 2015

Junk Reads - my ass....


Ki volt az a felháborító nőszemély aki kieszelte ezt a témát? Már a feltételezés is sértő! Még hogy Junk Reads! Kikérem magmnak!Én. Nem. Olvasok.Szemetet. (és te sem, barátom!)
Mégis, hogy veszi bárki a bátorságot, hogy megbélyegezzen másokat, hogy lealacsonyítson és leminősítsen történeteket, vagy akár egy egész műfajt! Nonszensz! Nem lehetne, hogy mindenki foglalkozzon a saját dolgával, és ne más könyvespolcán kapirgáljon a szemét között?!


Rule Nr. 1: CARDIO. 
Ja, nem, az egy másik történet. Szóval:

Rule Nr. 1: a könyv, ami boldoggá tesz, az  nem szemét!

Induljunk ki ebből, öleljük keblünkre a gondolatot és tegyük magunkkéval azzal a jóleső mellékzöngével, hogy amúgy is mindenki pont bekaphatja. 


Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nyúlfarknyit sem érdekel mások véleménye azzal kapcsolatban, hogy milyen könyveket olvasok...
Márpedig ebben a évben volt jócsakán szemforgatás és orr-ráncolás, mivel megrohant egy sosem tapsztalt romantikus/kefélős könyv olvasási cunami, és úgy kb 40 könyvön keresztül tartott. Egyfolytában, megállás nélkül daráltam be a sokszor egy kaptafára készült eposzokat, és kicsit sem bántam. Van amikor eljönnek az életben olyan idők, hogy csak a kiszámíthatóra, a biztonságosra vágyunk, és közben nem akarunk gondolkodni, csak nevetni és lazulni. 


Volt ez a könyv, Sweet Home, tipikus főiskolás románc, a pasi nevére már nem emlékszem, de az fix, hogy egy pubertáló vérmongúznak százszor több önuralma volt, mint neki, így aztán igazi vadbarom attitűddel tört át minden falon, annyira abszurd volt az egész, mondhatnám, annyira gáááz, hogy már teszett. Fogtam a fejem, de tetszett.
Miért mondjam rá erre a könyvre, hogy szemét, amikor baromi jól szórakoztam rajta? Oké, hogy nem adott többet pár órányi vihogós, szemforgatós élvezetnél, de miért kellene lealacsonyítani a dolgot? Mikor tanuljuk meg élvezni az apró dolgokat? Ne mondja nekem senki, hogy csak kardigános szépirodalom, kortárs agymenés és a legmenőbb epic fantasy alkalmas csak a minőségi szórakozás plecsnyire. 


A cunami közben sikerült megtalálni az abszolút kedvenc, nekem íródott romantikus NA sztorit, bármikor bárkinek meleg szívvel tudom ajánlani, csak aztán ne jöjjön vissza panaszkodni nekem senki (The Deal)
Mostanában azt is megtapasztaltam, hogy egyre alacsonyabb a toleranciám azokkal a könyvérteékelésekkel kapcsolatban, amelyek ostoba mód ellentétesek az enyémmel. Hát hogy meri bárki lefikázni az én kicsikéimet? Hm? Középkori várúrnak kellett volna születnem, és akkor lefejetzezhetném ezeket a bosszantó kis csírákat. 


Sokszor hallom másoktól, hogy az értéktelennek titulált, ám megiscsak élvezetes irodalmat guilty pleasure-nek bélyegzik, régen én is ezt csináltam. Mert valahol muttani akartam kifelé, hogy tisztában vagyok azzal, hogy XY könyvek "irodalmi értéke" (bárhogyan is definiáljuk azt)nulla,  nincs sok maradandó és sokatmondó gondolat a sorok között. . So what? 

És akkor egyszer megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi az elsődleges oka annak, hogy naponta több mézédes órát töltök olvasással? A válasz szinte már kínosan egyszerű: azért olvasok, hogy nekem jó legyen, kikapcsoljon és elrepítsen egy olyan helyre, ahol nincsenek problémák, ahol én vagyok a főkolompos, ura a lapoknak. 
Ennélfogva bármit bármikor félredobhatok, de ha arról van szó, akkor a Twilight is lehet szerelem tárgya, minden magyarázat nélkül (persze 4 éve még készséggel megmagyaráztam..).

Legyen az olvasófotelunk az egyetlen hely, ahol önmagunk lehetünk, ahol felvállalunk mindent ami mindket érdekel, ahol nem kötünk kompromisszumokat, ahol nincs semmiféle megalkuvás, ahol bárkit elküldünk melegebb éghajlatra csak azért mert nem a legszebb pillantását vetette ránk!
Ne féljünk felvállani az ízlésünket, a hangulatunkat, mert őszintén ki a francot érdekel mások véleménye? 

UI: a fentebb említett,  felháborító témaindító nőszemélyt minden reggel egy félmosollyal üdvözlöm a tükörben... ;)

Akik velem vannak a témázásban:

15 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a téma, bármilyen felháborító a nőszemély, aki kitalálta.
    És éljenek a pubertáló vérmongúzok! Már látom magam előtt a következő animációs filmet... :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jah, jól vigyázzon mindenki, mert ráküldök egy pubertáló vérmongúzt ;)

      Delete
  2. Élvezetes post!:)
    Én is kapcsolódok ismét szerintem!

    ReplyDelete
  3. Hát én ezt a felháborító nőszemélyt nagyon bírom ;)
    Jól odamondtál, nem is gondoltam, hogy ennyi indulatot generált benned ez a téma, és tényleg kicsit más értelmezést sejtettem mögé.
    Én szeretem a guilty pleasure kfejezést használni, de igazából nem szabadkozásként mondom, hanem mert egyrészt egy tök jó kifejezés, másrészt pedig mert nem is azért tartom ezt magam elé pajzsként, mert úgy gondolom nincs irodalmi értéke a könyvnek, vagy hogy védekeznem kéne a kardigános tömegek ellen, hogy én miért olvasok ilyen "junkot". A Feverre sokszor mondtam már pl és nem gondolom, a magam szemében, hogy degradáltam vele, csak egyszerűen tényleg egy bűnös élvezetnek tartom, amiko r megint és megint elmélyedek ebbe a világba, újraolvasom őket, forgatom a már kívülről fújt idézeteit a számban, és nyáladzok Barronsre... :) Ehhem, nos, mi ez, ha nem guilty pleasure. ;) Szóval szeretném ha revideálnánk ezt a fogalmat :P
    Egyetértek egyébként, azt olvas az ember a saját szórakoztatására, amit akar. De nem szabad magad felhúzni az értékeléseken, annak nem sok értelme van.

    ReplyDelete
  4. Nem vagyok indulatos, csak valahogy bele kellett építeni a káromkodásokat a posztba:D
    Amúgy teljesen jó a GP fogalom, ha nem társul mellé degradáló felhang.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Akkor csak pörögtél ezerrel, nem indulatosan ;))
      Igen, jó, és mégis, a saját posztomban is hozzá társítottam azt, hogy nem képvisel nagy értéket, mégis szeretjük... mekkora egy disznófül vagyok. :)

      Delete
  5. én ezért kavarodtam meg egy kicsit, mert amit Titti írt, az nekem a gulity pleasure, és még csak véletlenül se kérnék elnézést érte. :D
    a hulladék az más, az szemétrevaló, de esetleg abban is lehetnek fokozatok.

    ReplyDelete
    Replies
    1. igen, szerintem ezért volt kicsit értetlenség a téma kiíráskor :D (persze mindegyiknél szokott XD sállálá)
      Mindenesetre érdekes, ki honnan ragadta meg a dolgot. Szerintem nagyon élvezetes posztok lettek.

      Delete
  6. Mondjuk az egész témafelvetésnél nekem más volt a gondolatom, mert junk reads alatt sosem szart értettem, csak olyat amit én magam sokkal jobban értékelek mint mások.
    A rossz könyvek, azok mások, abból tengernyi van, azokat felbe kell hagyni, vagy ilyesmi:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, végülis van aki erről közelített :) de nem baj, nem? kedves témavezető főtörzskisasszony? :D

      Delete
  7. ezt mondom én is-majdnem-: nincs is rossz! Én eddig egyetlen könyvre mertem ezt a szót használni. Na jó, kettőre. Azok a rosszon túlmentek, bármennyire toleráns vagyok. De ha valakinek tetszik....próbálom megbélyegezni. Szóval nincs rossz. Olvassunk bármit! Csak olvassunk!

    ReplyDelete
  8. Amúgy de, marhára sok rossz könyv bolyong, én igazából azt mondom, hogy ami nekem tetszett, élveztem, és nem éppen felsőfokú irodalom, azt nem vagyok hajlandó ledrgradálni. erről még 120 millió olyna van ami egy kalap fos, mert nem tetszik nekem :)

    ReplyDelete
  9. Haha Titti! Az első poszt verzióm úgy kezdődött, hogy " ki volt az a hülye, aki kitalálta ezt a kérdést???" :D Tele volt a szöveg kiabálós részekkel, meg minden, csak aztán töröltem, mert olyan volt, mintha erjé írta volna, azt meg talán mégsem.

    Királyság, örülök hogy egy csapatban vagyunk. És még a Twilightot is megidéztük :D.



    ReplyDelete
  10. Pár éve olvasom a blogot és nagyon szeretem, mert hasonlít az ízlésünk könyvekben. Ha jól emlékszem úgy találtam rá a blogra is, hogy tudtam, hogy át fogunk menni Magyarországra és terveztem, hogy zsákmányolok magamnak pár könyvet :D

    A témához hozzászólva viszont teljesen egyet értek. Az első könyv amit kiolvastam 5 évesen az a Magyar Helyesírási Kéziszótár volt, mert borzasztóan élveztem új szavakat tanulni és hetekig azokkal rágtam anyám fülét, hogy magyarázza el melyik mit jelent :D

    Remélem hamarosan újabb bejegyzést olvashatok. Kellemes estét! :)

    Dorottya.

    P.S. Van pár helyesírási hiba a bejegyzésben (csak a gyors gépelés az oka).

    ReplyDelete
  11. Szia Dorottya!
    Ó, mindig meglepődöm, hogy vannak még emberek, akik feltévednek a blogra:) Nem nagyon írom már, viszont GoodReads-en lehet követni most is miket olvasok, ott szoktam hosszabb értékeléseket is írni.
    Helyesírási, elírási hiba sajnos mindig befigyel pár, hiába nézem át mit pötyögtem, de ha valami orbitálisan fájdalmasra lelsz szólj nyugodtan és javítom :)

    ReplyDelete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang