Sunday, January 13, 2013

Maggie Stiefvater - A Hollófiúk

Maggie Stiefvater neve már rég nem ismeretlen nekünk, sokan kedveljük a melankolikus hangulatáról híres Mercy Falls Farkasai sorozatot, így valamilyen szinten garantált volt számomra, hogy a Hollófiúk nem zsákba macska, ám azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy messze messze jobb mint a Shiver....
Öveket becsatolni, rajongós ömlengős poszt következik!

Henrietta kisvárosában él Blue, látó/jósnő anyjával és barátnőivel. Érdekes egy háztartás az övék, ahol két pitesütés között üzlet szerűen kártyát vetnek. Félreértés ne essék, nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik, ők valóban belelátnak a jövő fonalába, ám csak általánosságokat állapítanak meg az egyénre nézve. Blue nem rendelkezik olyan abszolút képességgel mint a többi nő, ő felerősíti az energiákat.
Szent Márk éjszakáján a lány nagynénjével tart egy régi templomromhoz, hogy Neeve a Holtak Útján megtudja a szellemektől ki fog meghalni a következő évben (ami egy kis pénzt hoz a konyhára). Blue most elösször pillant meg maga is szellemet, ami elég nagy baj, mert aki nem látó, az csupán két okból láthat szellemet Szent Márk éjszakáján,vagy ő a fiú igaz szerelme, vagy gyilkosa. Egyik alternatíva sem kecsegtető Bluenak, főleg mivel a kettő össze is fonódhat, ha róla van szó,  kiskorában megjósolták, ha megcsókolja igaz szerelmét, azzal halálra is ítéli. 16 éves korára a lány eldöntötte, nem foglalkozik a jóslattal, és sosem lesz szerelmes, a felhozatal amúgy sem volt túlságosan jó, főleg mivel eleve kizárta az életéből a városban működő Aglionby fiúiskolába járó srácokat, akik dúsgazdag olajbárók és politikusok gyerekei, fellengzősek, drága kocsikkal járnak, hétvégente eszméletlenre isszák magukat, és elvárják, hogy a lányok helyből hasra essenek előttük. Szóval Blue pasizás ügyben két főszabályt állított fel magának," egy:  óvakodj a fiúktól, mert bajt hoznak rád. Kettő: óvakodj az Aglionby-ba járó fiúktól, mert rohadt szemetek".
Ha megtartotta volna fogadalmát, most nem lenne könyv, szerencsére Blue nem hű önmagához és szabályaihoz, összeakad négy Aglionby-s sráccal, és kezdetét veszi a misztikus kaland...


Ó, és akkor most jöjjön a legjobb rész - dobpergéééés - , bemutatom a Hollófiúkat (Sk készítettem róluk a képmontázst, mert megérdemlik):
III. Richard "Dick" Campbell Gansey:
avagy egyszerűen csak Gansey,és még véletlenül sem Dick (ugyan ki a fene hívatná magát Pöcsnek, már bocs). Találkoztatok már olyan sráccal, aki olyan mocskosan gazdag volt, hogy szinte másik dimenzióban létezett, és  ebből az okból önhibáján kívül mindenki előítéletekkel telve nagyképűnek és fellengzősnek nézi? Nah, Gansey pont ez a srác.
Nem az Aglionby kolijában lakik, hanem egy gyárépületből kialakított nagyon tuti legény lakásban, ami kutatásai főhadiszállása is egyben. Gansey nagy álma, hogy megtalálja a Ley vonalakat, és Owen Glendower walesi király legendás szunnyadó testét. Megszállottan kutat minden apróság után, ami kapcsolatban hozható a témával, nagyon eltökélt, szó szerint az összes követ megmozgatja. Nem az úri fiú hóbortja ez, sokkal inkább olyan, mint amikor valaki fontos küldetéssel születik a földre, és nem nyughat amíg be nem teljesíti azt.A srác okos, rendkívül jó vezetői képességekkel megáldva, többet törődik másokkal mint magával, remek barát, akire mindig lehet számítani. Ugyan ez egy kliséhalmaz, de ő a szíve lelke a könyvnek, kis kedvencem:)
Adam Parrish: nem egy tipikus hollófiú, rossz körülmények között él az agresszív apjával és tehetetlen anyjával egy lakókocsiparkban, mégis mindig elegáns, csak az éles szeműek vehetik észre az agyonmosott, kibolyhosodott Aglionby-s egyenruhát rajta. Több helyen dolgozik, hogy az elit suliba járhasson, mégis iskolaelső, nincs más választása, muszáj kiemelkednie, ha ki akar törni azokból a körökből amibe beleszületett. Az a vágya, hogy saját erejéből jusson előre, mások segítsége nélkül, ezért sokszor vitába keverednek Gansey-val, aki nem érti, miért nem fogad el tőle segítséget Adam. Udvarias és visszahúzódó srác, bonyolult lélek, múltja és jelene beárnyékolja napjait, de minden erejével azon van, hogy a jövőjét megváltoztassa. Amint meglátja, megtetszik neki Blue, totál cukin sündörög körülötte.
Ronan Lynch: talán ő a legdefektesebb a csapatban, bár rendesen kijutott az életből az összes srácnak. Egy családi tragédia után elveszítette önmagát, antiszociálissá és agresszívvá vált. Együtt lakik Gansey-val, aki vigyáz a bajkeverőre,próbálja józanon és életben tartani, valamint átrugdosni a vizsgákon. Ha nem bírja ki az utolsó évét és megbukik búcsút inthet az örökségének, ami nem csekély. Ronan csak egy kupac lélekroncs, tipikusan keménynek mutatja magát, gyorsan eljár a keze, az egyetlen normális érzelmi reakciót egy hollófióka váltja ki belőle, a Láncfűrész névre keresztelt madárkával sokat törődik, amitől ahogy látom elolvasnak az olvasók:) Persze azén én józan ésszel óva intenék mindenkit egy ilyen típusú sráctól, mert messziről mindenki úgy gondolja, hogy majd ő lesz az az egyetlen, aki helyre rántja minden lelki tripperét, és ha még sikerül is, akkor is könnyen tönkre lehet bele menni (na, ilyesmiről szó sincs ám a könyvben, csak ez úgy kikívánkozott belőlem).
Noah:
ő egy nagy kérdőjel. Jelen is van meg nem is. Sokat nem beszél, sok vizet nem zavar, de ott él ő is a Monmouth gyárban a többiekkel. Kicsit olyan, mintha állandóan be lenne lőve. Blue-val viszont egyből megtalálja a közös hangot.
Amikor Blue is beszállt kutatásba, az olyan volt, mintha a helyére kattantak volna a dolgok, elkezdett ébredezni valami, és ezt a srácok is érezték. Gansey mágnesként vonzotta magához ezeket a furcsa embereket, összetartotta őket, így együtt, csapatként különleges dolgokra képesek. Mindegyikőjük tudása szükséges ahhoz, hogy előre haladjanak. Az ötük között kialakult kapocs vett meg engem kilóra. Végre egy YA könyv, ami a remek fantasy szál mellett a barátságról szól, az összetartásról, bajtársiasságról, arról, hogy vannak emberek, akik tűzbe mennek a barátaikért, kerüljön bármilyen sokba is. 
Egyáltalán nem bántam, hogy nincs szerelmi szál, vagyis hát alig (becsapós a fülszöveg!), nem hiányzott. Lehet hogy sokan hiányolják majd a 150 oldal vívódást, egymást kerülgetős herce hurcát, de én hihetetlenül örültem, hogy senki sem esik szerelembe 3 nap ismeretség után, és csinál hülyét magából. Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy akár még egy szerelmi háromszögre is van esély a későbbi kötetekben, szóval aggódni nem kell.

Nagyon szerettem azt a misztikus kisvárosi hangulatot amit megteremtett az írónő, valami hihetetlen érzékkel rendelkezik Maggie ezen a téren. Jobban csak a karakter formáláshoz ért, mindegyik annyira él, hogy szinte vibrál, a legkisebb részletekbe menően egyediség van a köbön. Én annyira megszerettem a hollófiúkat, tényleg a szívemhez nőttek, és ezt csak úgy lehet, ha elfelejtem, hogy olvasó vagyok. Odaképzelem magam Henriettába, ott vagyok a különös erdőben velük, süvítek a Camaroban, kupaktanácsolok a Monmouth gyárban, aggódom Ronanért.... teljesen át tudom élni a történetet. Ez az ami megkülönbözteti ezt a könyvet az összes többi hasonlótól. Úgy a könyv második felétől éreztem azt az izgalommal teli bizsergő dolgot, ami nálam csak és kizárólag a kedvenceknél jön elő, illetve fordítva, ahol megvan ez az érzés, azt nyilvánítom hivatalosan kedvenc könyvnek. Lehet egy történet bármilyen tökéletes, ha nincs bizsergés, nincs kedvenc státusz. Slussz passz.:) Ti mi alapján kedvenceltek egy könyvet?

Nem mondom, vannak hibái a regénynek, java része a fordításból származik szerintem, de annyira szerethető az egész, hogy nem vagyok hajlandó egy fordító slendrián hibáit felróni egy ennyire remek történetnek. Az egészet véve nem rossz ám a fordítás, csak van benne pár otromba hiba, valamint a Shiver könyveket fordító Gazdag Tímea magasra tette a lécet, amit nem sikerült megugrania Molnár Editnek (ide tartozik még az a jogos feltételezés, hogy nem Maggie Stiefvater felejtett el szépen írni...), az egész könyv nyelvezete egyszerűbb lett ezáltal, nincs akkora szóvirágzás sem, amit a magam részéről annyira nem is bántam.

Az egyetlen hatalmas problémám, hogy még angolul is csak ősszel fog kijönni a következő rész, és csak halovány remény van arra, hogy idén olvashassam a folytatást magyarul. Ilyenkor haragszom magamra, amiért nem néztem utána jobban a sorozatnak, mielőtt még elkezdtem.

Valószínűleg el fogom olvasni eredetiben is, hogy ne maradjak olyan sokáig Hollófiúk nélkül. Kíváncsi vagyok lesz e még más is, akinek annyira fog tetszeni a történet mint nekem, fangirlködni  csapatban az igazi!

Kiadó: Könymolyképző, 2012
Eredeti cím: The Raven Boys
Oldal: 414

5*/5

11 megjegyzés:

  1. Szeretem az ömlengős bejegyzéseidet. :) Most már csak azt nem tudom, hogy azonnal nekiálljak-e olvasni vagy várjam meg, amíg megjelennek a sorozat részei. Örök dilemma. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Olyan szempontból nyugodtan hozzáfoghatsz, hogy nincs szörnyű függő vége. Viszont ha neked is annyira bejön majd mint nekem, akkor szívhatod a fogad:)
      Valamiért tartok tőle különben, hogy csak engem varázsolt el ennyire ez a könyv. Tesómnak most adtam kölcsön, majd rajta tesztelem ezt az elméletet.

      Delete
    2. Na igen, pontosan ettől tartok, a fogszívástól. :) Úgy döntöttem, hogy a kezdéssel megvárom a teszt eredményét. :)

      Delete
    3. Majd figyeld Ketketnél:)

      Delete
  2. Hm-hm,ne aggódj, nem csak téged varázsolt el ennyire! :3 Még karácsonyra kaptam,másnap már előkelő helyet kapott a polcomon, annyira bejött. :D Bár én még nem olvastam a Mercy Falls farkasait, de ezek után már alig várom azt is. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szerintem azok is tetszeni fognak, és legalább már megjelent minden rész, a Hollófiúknak csak győzzük kivárni a folytatásokat...:)

      Delete
  3. Nem is volt ez ömlengős bejegyzés..ha én írom meg 10 oldal cask Gansey-ről szól. xd Először is szeretném megemlíteni, hogy nagyon tetszett a kritikád. Mondhatni teljesen egyetértek.:)
    Én szintén olvastam Mercy Falls farkasait. Szinte nehéz volt olvasás közben belegondolni, hogy ugyanaz az ember írta a két könyvet. Azt hiszem sokkal több mögöttes tartalmat találtam ebben a könyvben, mint a másikban (ami egyébként szintén nagyon a szívemhez nőtt, csak hogy félre ne értsetek:)). Valahogy a karaktereket jobban megszerettem. Maggie-re jellemzőek a szemszögváltogatások, amik sokszor zavartak, mert vártam a főszereplő szemszögét, de ebben a könyvben valahogy ez egyáltalán nem bántam.
    A szerelmi szál terén én is többet vártam a fülszöveg alapján. Örültem volna, ha picit több is történik, de azt hiszem lehet így volt egész a könyv. Viszont kétségem sincs afelől, hogy jönni fog még aminek jönnie kell. xd
    Most veszem észre, hogy már sorok óta áradozok, úgyhogy jobb, ha abbahagyom.
    Ui.: igen...én sem tudom, hogy bírom ki a magyar megjelenésig.

    ReplyDelete
  4. Nem csak téged varázsolt el....egyszerüen imádtam!! :$ A legelső pillanattól a könyv utolsó oldaláig!Az egész sztori érdekes, izgalmas, és egy cseppet sem közönséges! Sőt még az anyukám is elolvasta...és most eggyüt izgulunk a folytatás miatt! Komolyan nem tudom ,hogy szerelmi téren mi lessz...(bár nagy valószinüségét látom , hogy G. lesz az igazi,de ott van Adam akiért Blue teljesen oda van.) Komolyan...most az a legnagyobb bajom , hogy az angol verzió szeptemberbe jelenik meg és akkor mikor fog megjelenni a magyar?! XD

    ReplyDelete
    Replies
    1. szerintem hamar ki fog jönni, bár a KMK-nál sosem lehet tudni....

      Delete
  5. Én éppen most tettem le a könyvet egy órája se szinte, de egyszerűen imádtam!:) Kaparom a falat a kíváncsiságtól, fanartokat lesek a neten,és ehhez hasonló tevékenységgel töltöm a perceimet.. Szóval rábukkantam az értékelésedre:) Egyetértek veled sokban,mint például abban,hogy nagyon szépen megteremtette azt a világot,ahol élnek A hollófiúk és Blue, egyszerűen ott akartam élni,amint belecsöppentem abba a világba:) Én is be akartam menni az erdőbe,és átélni a csodákat,a borzongást és az izgalmat amit a könyv magáénak tudhat egyszerre,viszont nekem csak a képzeletem maradt.. Ami viszont nagyon nem tetszett,hogy szerintem egy csöppet elnagyolt lett a könyv.. Nem hiszem,hogy az írónő (ne tessék félreérteni,nem ismerem az illetőt,de én inkább a könyvek alapján ítélek meg írókat)belehalt volna abba az 50-60 oldallal többe,esetleg 100 is,ha kicsit jobban részletezi a karakterek, jobban mondva a személyiségek kibontakozását.. Annyira összpontosított az egészre,hogy a részleteket átugrotta.. Én nagyon kiváncsi lettem volna Ronan szemszögére is, esetleg Noah-éra,ámbár mivel ő elég titokzatos,lehet meghagytam volna olyanra amilyen :) Tényleg sajnálom,hogy kevesebbet láthattam bele Blue fejébe,de hát a hibákkal lesz szinte tökéletes egy mű:) Ettől eltekintve mint említettem, a szívemhez nőtt ez a könyv ^^ Kár,hogy csak ősszel jön ki angolul, de Nalini Sing- Arkangyal légiója is csak jövőre lesz a kezeimben :)
    ui.: én rajongói fordítást olvastam,nem tudom,te mit olvastál,vagy hogy egyedül csak 1 fordítás volna,de nálam is volt egykét olyan hiba,amitől néha a falba vertem a fejem. Persze senkit sem hibáztatok,nagyon nehéz visszaadni az eredeti szövegnek hű fordítást:)
    ennyit szerettem volna köszönöm^^
    Kinuta~

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia Kinuta!
      Maggie trilógiára tervezte a Hollófiúkat, így szerintem nem kell félni, a folytatásban megkapjuk amit hiányoltál a karakter ábrázolást tekintve, bár nekem pont ezzel semmi problémám sem volt, szerintem szépen kidolgozottak a karakterek.

      A Hollófiúkat rajongói fordításban olvastad?? Vagy azt a Nalini Sign könyvre értetted? Mondjuk mindegy, mert általában ezek a rajongói fordítások borzasztóak, én azt vallom, hogy ha van magyar kiadás, akkor meg kell venni azt, vagy ha nem akkor angol eredetiben olvasni, ez utóbbi a legjobb megoldás ha tudsz rendesen angolul:)

      Én elég sokat olvasok angolul, ezért észreveszem ha fordítói hibák vannak a magyar változatban, de itt hivatalos változatról van szó, nem kalózkodásról.

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang