Thursday, October 10, 2013

Ezért kellene újraolvasnod a Cassie Palmer sorozatot...

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kis anyagot kellett gyűjtenem egy bejegyzéshez. Lekaptam a polcról a Cassie Palmer sorozat első részét, a Megérint a sötétséget, és elkezdtem lapozgatni. Beleolvastam itt, beleolvastam ott, majd valahogy azt vettem észre, hogy elkezdtem az elejétől, és már a 200-adik oldalon tartok, és nem mellesleg engem is körbeölel a sötétség és elsodor magával.
Teljes volt a döbbenetem és meglepetésem, mert jól emlékeztem miket írtam anno erről a könyvről.

"A történet egésze tetszett, de megért volna szerintem egy hosszasabb kifejtést, mert így néhány dolgot nem sikerült világosan megmagyaráznia az írónőnek. Vagy én nem figyeltem eléggé:)
Jól átvert engem Tomas karaktere, olyan szimpi volt az elején, aztán nagyot csalódtam.
Mircearól még nem döntöttem, de eddig nem valami nagy szám a Cassie-Mircea „szerelmi” szál. Kimaradhatott volna belőle az a kevéske szexjelenet is ami benne volt, kissé erőltetettnek éreztem, főleg az elsőt.
Mindent egybevetve sorozat első résznek elment, de remélem a következő részben nagyobbat domborít Ms Chance:)" - 2010 május

Volt már olyan, hogy önmagad miatt égett a pofád magad előtt? Elég furcsa a szitu, de megtörténhet, mint most is. Élek a gyanúperrel, hogy az első olvasásnál nem figyeltem oda eléggé, nem kattantak a helyükre az összefüggések és a kapcsolatrendszerben is akadtak ködfoltok.
Hogy nem vettem észre, mennyire izzik a levegő Cassie és Mircea között,hogy milyen érdekes egy ravasz dög ez a román vámpír. Ráadásul nagyon okosan megírtak az erotikus jelenetek, tömérdek információt hordoznak amellett, hogy a "háziasszony-pornó" skálán is szépen teljesítenek.
Tudom én, az volt a bajom, hogy én Tomast akartam, szinte görcsösen, amit meg tudok magyarázni, szentelek is neki egy később posztot (stay tuned).
Ráadásul teljesen logikus is a történetvezetés, ott vannak a válaszok a sorok között, nem értem mit reklamáltam.

Elég sok szereplőt mozgat egyszerre Chance, többet mint egy átlagos urban-fantasy megkívánna,és ha nincs a szemed a pályán, bizony el fogsz veszni, mint én elsőre. Sok olyan vélemény volt erről a sorozatról, ami zavarosnak, túl gyors lefolyásúnak titulálta, ami abszolút nem állja meg a helyét.
Másodjára nagyon figyelmesen olvastam, hiszen kerestem néhány elszórt morzsácskát, és ennek eredményeképpen, sikerült meglátnom egy összetett rendszer alapjait, sok minden új megvilágításba került, mondhatni kikristályosodtak a kis ékkövek:)
Például rá kellett jönnöm, hogy Rafe-et és Louis-Cesart én fejben teljesen összemostam, és így jöhetett létre, hogy szőke hercegként, hullámos tincsekkel, baba-kék szemekkel élt a gondolataimban olasz festő barátunk, amivel sikerült Gretty kollegina kisasszonyt az idegbaj határára kergetnem (látom a fejét, ahogy egyre növekszik, és amikor végső kínjában azt mondja, hogy "hát de o-l-a-s-z bmg!nem lehet szőke!" - persze ez apróság, amire nem adok, ha úgy kelek, nekem a Mikulás is Hugo Boss modell, csak képzelőerő kérdése, amiben nem szenvedek hiányt:P)

Furcsa, ám örömteli, hogy Cassie karaktere már itt, az első részben is milyen érett és eredeti, ez nem azt jelenti, hogy nem fejlődik sokat a sorozat folyamán, hanem, hogy már az elején is milyen klasszul árnyalt, ráadásul teljesen hihető, hogy ebből a tizenéves jövendőmondó lányból válik a történelem legnagyobb Pythiája.
Abból a szempontból is a regény javát szolgálta az újraolvasás, hogy nem tudtam elveszni a szereplők kavalkádjában, hiszen a fontosakat már régi barátként üdvözöltem, így sokkal inkább tudtam arra koncentrálni, hogy ki is ők valójában,mik az indítékaik, ahelyett, hogy azon erőlködtem volna, hogy egyáltalán a nevüket és pozíciójukat megjegyezzem.
Chance is sokat segít ebben - így utólag rájöttem- a karakterek mind hires és hírhedt történelmi személyeket testesítenek meg, a mókán kívül az arc/személyiség társítását segítik, és a könnyebb megjegyezést. Szimpla Jack-ekkel és John-okkal marhára el lennénk veszve a regényben, de kicsit más a leányzó fekvése, ha Hasfelmetsző Jackről beszélünk, nem de? Persze van egy John-unk is, aki legtöbbször Pritkin, és dühös, de egyben egyszeri és megismételhetetlen, neki nincs szüksége memo card-ra;)
 
Annyiban kilógok  a Holdvadász Hónapos lányok közül, hogy az én Chance rajongásom csak a negyedik kötetre, a Hajnal átkára érett meg, és ettől egy kicsit kívülállónak éreztem magam, egészen mostanáig. Nehogy azt higgyétek, nem a csorda szellem vitt most el engem, nem-nem. Az olvasás alapjában vége egy magányos és időigényes tevékenység, és hiába klassz dolog együtt fungirlködni,és elméleteket gyártani,  csak ezért (mások miatt) újraolvasni a kutyának sincs kedve 300-400 oldalt, hogy ennek sokszorosáról említést se tegyek.

Velem sosem történt még ilyen korábban, elég magabiztos szoktam lenni, ami a véleményemet illeti, és ragaszkodom is hozzá, de most azt kell mondjam, alapjaiban változtak meg az érzéseim az első résszel kapcsolatban, és hülyén fog ez most hangzani, de úgy vélem, nem kapta meg tőlem a kellő tiszteletet és osztatlan figyelmet, amit megérdemelt *slap me in the face with a slimy fish*.
Ha én így jártam, akkor nagy valószínűség szerint lehetnek mások is hasonló cipőben, így arra buzdítanék mindenkit akinek valaha is köze volt Cassie-hez,  hogy olvassa újra a sorozatot, és élvezze ki szellemestől, vámpírostól, boszorkányostól, mágusostól. Vagy ha nem ismerős még Pritkin és Mircea neve, akkor itt megrendelheted az egész sorozatot magadnak:)

További morzsák:



2 megjegyzés:

  1. már sokadszorra olvasom a posztod. annyira jó... *.*

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi:)
      Persze nem a posztot, hanem a könyvet kellene újra olvasni:))

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang