Kevin Hearne - Hexed (The Iron Druid Chronicles 2.)

“I’ll put my first arrow through his head; you go for the heart,” I whispered back. “Then just keep shootin’ until he fuckin’ dies.”
“Wow, you learn all that strategy from the U.S. Army men?” I grunted in amusement. “No, I learned it from Attila the Hun, who lived an’ died without ever knowin’ you were here.”

Hű, már jó három hete befejeztem a könyvet, csak éppen annyira bele vagyok borulva ebbe a sorozatba, hogy inkább olvasom, mint írnék róla. Hmm, ez egészen jó cégér, nem? Amúgy nálam fontos,hogy gyorsan írjak egy könyvről, mert valahogy hamar elfelejtem, kihussannak a fejemből a részletek, és csak egy "könyvaura" marad, egy ilyen színes, vagy éppen színtelen érzelem felhő, amit a történet generált bennem, és ezt egy idő után igen nehéz szavakba önteni. Na már most, az ilyen helyzetek elkerülése végett, van nekem egy cuki kis piros noteszem, amibe mindenféle bolondságot jegyzetelek. Felütöttem a füzetet a Hexed-nél, hogy felfrissítsem az aranyhal memóriámat, és fel kellett horkantanom magamban (igen nőiesen!):
hogy a fenébe lehet ennyi minden történést egy részbe bele sűríteni?? Más író szétosztotta volna az ötleteit legalább három regényre, de Mr. Hearne még nem tudja mi a dörgés, mert tapasztalatlan kis elsőkönyves csóka, és azt hiszi, hogy az ő feje egy feneketlen kút, ahonnan mindig előrukkolhat valamivel...:)

Az előző részben Atticusnak sikerült legyőznie Aenghus Óg-t, ezért aztán nagyon kapós lett hirtelen a mágikus világban, mert nem elég, hogy kitudódott a léte és a holléte, de szinte mindenki meg akar öletni vele valamiféle istenséget, illetve szinte mindenki halállistáján első helyen szerepel Thor, szóval őt beleztetnék ki a legtöbben, hehe. Persze Atticus nem csap fel zsoldosnak, a figyelmét sokkal inkább leköti egy rejtélyes átok, amellyel megpróbálják likvidálni szerény személyét, illetve ugyan ilyen módon támadják meg a helyi boszorkány kovent is. 

A helyzet az, hogy druidánk ösztönösen ódzkodik mindentől ami boszorkányos, de ha Arizonában akar maradni (márpedig muszáj, hogy meg tudja gyógyítani a földet amit a kelta szerelem isten elpusztított), akkor erősen ajánlott nyélbe ütni a kínálkozó meg nem támadási szerződést a boszikkal.
Tudjátok hogy van az, amikor szorult helyzetbe kerülsz, szívességet kell kérned, aminek az ára még egy szívesség lesz, amit szintén meg kell fizetni egy újabb szívesség formájában? Ez egy ördögi kör, amiben sikerült Atticusnak belelépni, így keveri magát mélységesen nagy szarba, mert támadnak a bachánssnők, akiket csak Laksha Kulasekaran (nem röhög!- egy hiper félelmetes ősöreg boszorkány nevével senki sem packázik!) segítségével tud legyőzni, aki olyan önzetlen rendes lény, hogy szinte a csillagokat kéreti magának cserébe.
Aztán kiderül, hogy az átokszórók ellenséges német boszorkányok, a Hexen, akik meg akarják szerezni a helyi "jó" boszik territóriumát, és ha már itt vannak, likvidálnák kedvenc druidánkat is, melyet okkal tennének, de ez titkos, mindent én sem mesélhetek el.
Lief, a vámpír ügyvéd segítségére nagy szüksége lenne Atticusnak, kellene neki egy badass halhatatlan, hogy elbánjon a Hexennel, igen ám, de Lief nem áll szóba a druidával, mióta kerek perec elutasította Thos megölését, így szörnyen baljóslatű ígéreteket kell tennie Atticusnak, amivel még mélyebbre ássa magát a fentebb már említett iszamós anyagba...

Ha ez még mindig nem elég, akkor bónuszként kelta istennők adják egymás kezébe Atticus kilincsét, az egyik kínos ajánlatot tesz, a másik úgy "segít", hogy közben a bőrödet is lenyúzza a legbizarrabb szex közben, amit valaha urban fantasyban olvastál. És még mindig nincs vége!Nem-nem! Itt van nekünk Granuaile,druida tanonc, és az előző részben ragadt Atticus-on (hát persze, hogy egy szívesség ellentételeként), megjelenik Szűz Mária, le kell vadászni és elpusztítani egy bukott angyalt, felbukkannak a kabbalisták (Isten önjelölt korlátolt pörölyei), és kiderül, hogy az undok szomszédembernek is van takargatnivalója a garázsában.

Uram Atyám! Hát ez egy katyvasz, gondolhatnánk, és nem! Gyönyörűen, logikusan következik egyik cselekmény a másikból, mesterien fonódnak össze a szálak. A pörgős történések közepette volt ideje az írónak tovább formálni karaktereit, és még hozzáadni a már korábban is tetszetős világhoz. Mindezt úgy, hogy nagyon vicces, Oberon a legszuperebb társ, akire még Batman is lecserélné Robint, ha tehetné.

""Oh." Oberon looked at me.< I know that has to make you sad. But call to me instead, Atticus. I'll always answer. Your fly has been open all this time, by the way, and Granuaile hasn't said a thing.>
"Thanks, buddy, I said silently as I tried to surreptitiously zip up my jeans."
<See? I got your back AND your front. I deserve a treat.>”"

Atticust még jobban imádtam ebben a részben mint az előzőben, intelligens és laza. Sok helyzetből észjátékkal menti ki magát a szimpla erődemonstráció helyett. Mindig kedveltem azokat a karaktereket, akik elszámolnak magukban 10-ig mielőtt, valami hülyeséget csinálnának, de hát azt hiszem a druidák már csak ilyen megfontoltak. Nem arról van szó, hogy tévedhetetlenek, hiszen nem orákulumokról van szó, hanem egyszerűen veszik a fáradtságot a dolgok logikus átrágásához.

Érdekes módon kapott egy csomó rossz kritikát ez a kötet, azzal a címszóval, hogy mennyire szexista, mivel a női karaktereket a külsejük alapján (is) ítéli Atticus. Tulajdonképpen ez a legnagyobb képmutató arcátlanság a női olvasóktól, amit valaha is tapasztaltam...Ha egy női író gusztálja oldalakon keresztül a felisten szereplőit, az teljesen rendben van, ám ha egy férfi író, a férfi karakterén keresztül teszi ugyan ezt, az szexista. Pff! Csak nem ezt hívják kettős mércének?

Druid’s Log, November 1: Buy attractive apprentice some shapeless, ugly clothes as soon as possible; maybe convince her to shave her head as well. Tell her all the cool Druid initiates are doing it.

Mindent egybevetve a Hexed volt az utóbbi évek legjobb urban fantasy könyve amit olvastam, és mint ilyen, csak ajánlani tudom, kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak:)
A következő rész, Hammered, Asgardra repít minket, de nem ám a Bifrost-on keresztül...

Kiadó: Random House Inc., 2011
Oldal: 320

Itthon kiadja: Könyvmolyképző, 2013
Oldal: 294

5/5**