Monday, July 01, 2013

Charles Maclean - Paranoia

Minimális spoiler veszély

 Van ez a tipikus fickó, akinek mindene megvan: jó állás, meghitt otthon szerető feleséggel. Martin Gregory mintapolgár, aki boldogságban éli szürke kis életét egészen addig, amíg egy szombat reggel lemészárolja saját két kutyáját, és becsomagolja a véres cafatkákat egy  dísz dobozba mint szülinapi ajándék Annának, a feleségének.
Ez a kis szösszenet a 20. oldal táján történik meg, bevallom lányosan, a konkrétan odavágó bekezdéseket nem bírtam elolvasni, és félre kellett tennem a könyvet egy hétre, hogy folytatni tudjam egyáltalán. Nekem 6 éves korom óta kutyáim vannak, némelyiket úgy szerettem mint a saját testvéremet, több könnyet hullajtottam már kutyákért mint emberekért (ide képzeljetek még random 20 oldalnyi anekdotát és ömlengést négylábú barátaim nagyszerűségéről). Szóval innentől kezdve Martin Gregory csak KK azaz köcsög kutyagyilkos, és ez nagyban befolyásolta a hozzáállásomat a könyvhöz.


De vissza a sztorihoz. Martin saját maga is értetlenül áll szörnyű tette előtt, ezért egy terapeuta segítségét kéri. Dr. Somerville regressziós terápiát alkalmaz a páciensen, amely során hipnózissal próbálkozik, így szeretné megtalálni az okokat, amik magyarázatként szolgálhatnának az eseményekre. Martin kezdettől fogva elutasítja, hogy őrült lenne, vagy bármilyen mentális problémával küzdene, ezért nagy elánnal veti bele magát a regressziókba, keresi a logikus magyarázatot, amely valamelyest felmenthetné borzalmas tette alól. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre megszállottabbá és paranoiásabbá. Az kezelések során több előző életlébe vezeti el Dr. Somerville betegét, melyek egytől egyig nyugtalanító élettörténetek, de sajnos nem vezetnek eredményre...


A történet remekül van szerkesztve, hol E/3-ban mesél az író, hol Martin naplóbejegyzéseit olvashatjuk, illetve a legjobb részek szerintem, amelyek Dr. Somerville értékeléseit tartalmazzák. Ezeket azért szerettem, mert végre egy mentálisan ép ember szemén keresztül láthattam az eseményeket. Meg kell mondanom, hogy rendkívül kellemetlen és kényelmetlen dolog egy ilyen elborult elméjű fazon fejében tanyázni, nem mennék vissza oda még egyszer semmi pénzért.
A több szempontnak köszönhetően végig feszültségben tartja az író az olvasókat a tekintetben, hogy Martin tényleg dilinyós, vagy egy nagyobb összeesküvésbe csöppent bele, és nem ő a beteg, hanem mindenki más körülötte. Mivel a fickó nálam egy KK, így kapásból elkönyveltem pszichopatának, hiába bármilyen sejtetés és terelgetés, az előítéletek már csak ilyen makacs dolgok.

Én azt hittem, hogy a Paranoia egy kemény horror sztori lesz, tele borzongással, izgalommal, olyan jelenetekkel, amik elolvasása után majd nem merek éjszaka kimenni a WC-re, de csalódnom kellett, mert kicsit sem féltem, inkább csak visszataszítónak találtam, és szerettem volna lerázni magamról. Túlzásnak érzem a Guardian ajánlását, mely szerint a Paranoia "Minden idők legjobb horror regénye", leginkább azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szívesen barangolnak zavarodott elmék üldözési mániás ösvényein, fogékonyak a lélekvándorlásra és efféle hókuszpókuszokra.

3/5

Kiadó: Metropolis Media, 2013
Eredeti cím: The Watcher
Oldal: 316

6 megjegyzés:

  1. pedig baromi jó a borítója.
    (utálom a captchát, tudod?:D)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ó igen, a borító a legjobb:D
      Kikapcsolom mindjárt, csak elárasztott a spam, azért állítottam be valamikor, aztán jól elfelejtettem levenni:)

      Delete
  2. Hörr, kár, pedig az elmezavarodás téma érdekelne, különösen hogy a főszereplőnek kinéz egy jó kis paranoid skizofrénia így az ajánló alapján. Csak a lélekvándorlás meg a hókuszpókusz nem nyerő nálam. :D Meg persze a kutyahentelés se, de az önmagában annyira nem borít ki, valahogy úgy vagyok vele, hogy még mindig inkább a kutyákat, mint a feleségét...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ó, én nem, tőlem mehetett volna Anna a lecsóba:D
      Szóval ha így vagy vele, akkor bepróbálhatod, mert sokkal hangsúlyosabb a dilinyós elme mint a lélekvándorlás.

      Delete
  3. Egy kis SPOLER VESZÉL!!!!
    Nem azért a két fillérért, de én most fejeztem be az olvasást és valaki érti a sztorinak a végét? mert úgy van befejezve, hogy nincs befejezve... nem derül ki semmi konkrétan

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát igen, ha jól emlékszem, se füle se farka vége volt, illetve rád bízták a dolgok megítélését. (fellapoznám, de éppen kölcsönadtam)
      Neked tetszett amúgy?

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang