Maggie Stiefvater - Álomrablók (Hollófiúk #2.)

Éjfélkor befejeztem a könyvet, és nem bírtam aludni éjszaka. Felriadtam, egy kellemetlen, veszekedős álomból, és hiába próbáltam visszaaludni, végig azt a nyomasztó jelenetet láttam, képtelen voltam szabadulni tőle.
Szerencsére nálam évente kétszer fordul elő hasonló eset, ám Ronan és Gansey folyamatosan alvás gondokkal küszködik. Nem túl nagy meglepetés, hogy előbbi srác van nagyobb bajban, az ő álmai különlegesek, különlegesen veszélyesek...
Ugye emlékszünk, hogy az első rész ezzel a furcsa mondattal ért véget:

 "Azt hiszem most már elárulhatom - szólalt meg. - Száműztem Láncfűrészt az álmaimból."

Akkor ezt én nem értettem, nem tudtam, hová tegyem, halovány sejtéseim voltak, de semmi kézzelfogható. Na már most, a Hollófiúk második részében magyarázatot kapunk. Nem tolja Maggie az arcunkba, az nagyon nem az ő stílusa, hanem csak úgy mellékesen megemlíti a tényt.

Nem szeretném elmondani miről szól ez a történet, higgyétek el, úgy jártok a legjobban, ha szinte semmit sem tudtok róla, meg egy kicsit genyó is vagyok, mert ez a könyv réteges, misztikus, és bizony mindenki magának kaparja ki a gesztenyét, ha 3 szemet, akkor annyit, de ha figyelmes vagy, akkor akár 30 gesztenyével is gazdagodhatsz (persze most pöffeszkedve, melldöngetve mutogatom a 30 gesztenyémet, ám lehet, hogy neked 300 is kijut, nem tudni...).

Azt azért elmondom, hogy az első rész végén ott tartottunk, hogy Adam feláldozta magát Cabeswaterben, ő lett a szeme és a  füle, amikor sikeresen felébresztették a Ley vonalat a srácok. Ebből adódóan Adam eltávolodik a többiektől, nem örökre, és nem véglegesen, de ha mondjuk egy távirányítóra leképezzük őket, akkor a négy irányú nyíl ágai jelképezik Ganseyt, Bluet, Ronant és Noaht, ha az egyikük elmozdul, hatással van rögtön a  többire, amíg Adam a jóval távolabbi on/off gomb, egyedüli, de önmagában is hatalmas. Szóval sosem volt könnyű Adam Parrishnek lenni, de most megmaradni Adam Parrisnek, ez is nagy feladat, ha értitek mire gondolok.

Miután elcsitultak a korábbi részben vetett hullámok, beköszöntött Henriettában a nyári szünet, eltelt 3 hét, és éppen ideje volt, hogy a srácok visszalátogassanak Cabeswater erdejébe, és megtalálják a már oly régóta, és oly megszállottan keresett walesi királyt, Glendowert. Hirtelen problémába ütköznek: az erdő, melyben a fák latinul sustorognak, eltűnt, nyoma veszett, nincs ott, ahol eddig volt.  Képzelitek, hogy ez a tény az örök optimista III. Richard Gansey arcáról is lekapja a mosolyt. Már máskor is voltak hullámvölgyek a keresésben, de ez most valamiért más, a csontjaiban érzi, és hát valamit tudhatnak azok a csontok, mert igaza van, tényleg másról van szó, de nem mondom el, ezt közösen kell kiderítenetek Adammal, Blueval, Ronannal, Ganseyvel és Noahval.....

K A T A R Z I S .

Így nagy betűvel kipimpőzve. Olyan ez a történet, amibe bele akarod tekerni magad úgy, hogy aztán senki se bogozhasson ki belőle. Ha az előző részt imádtam (így volt!), akkor erre nincsenek szavaim. Maggie egy igazi varázsló, úgy teremt hangulatot, mint senki más, úgy játszik az olvasók érzelmeivel, mint egy vérbeli profi gitáros, aki közben betakar és házi forró csokit készít neked. (Nem, nem a Karácsony bolondított meg:P).

Most már látom, hogy az első részben csak felvázolta a terepet, adott egy kis ízelítőt, hogy aztán itt rendesen belevessen minket Henrietta ódon titkainak sűrűjébe. Az első könyv valamennyire misztikus volt, keveredve tudománnyal, történelemmel, ám itt lépünk három jó nagyot előre, odaérünk egy fátyollepel elé, ami korábban zavarta a kilátást, és egyszerűen lerántjuk. Amit kapunk, az talán egy kicsit (helyenként jobban) szürreális, de pont ettől válik különleges csemegévé. 

Szerintem nem lehet leírni, annyi mindenről szól ez a történet, más szerzők 4 könyvet is megírtak volna ebből, 4 tűrhető könyvet, ám így összegyúrva egy igazi kis gyöngyszemet kapunk. Nincs benne klisé, nem hasonlít semmihez sem, amit máskor máshol már olvastam, és azért ez valami.

Még mindig a kulcsszó a barátság, néhol a testvériség, ez fogott meg nagyon engem, a fülszöveg megint említ különleges szerelmet, ami majd csalódást fog okozni némelyeknek, nem azért mert nincs, hanem mert lehelet finom, és "csak" a háttérben csörgedezik.

Ronan a hangsúlyos karakter az Álomrablókban, neki kell megismernie örökségét, önmagát, elindulni az úton, melyen megértheti és elfogadhatja azt ami neki osztályrészül jutott.
Emiatt szerintem senki sem fog panaszkodni, hiszen emlékszem, hogy az első rész után mindenki róla szeretett volna megtudni többet, nem csak azért, mert akkora belevaló faszagyerek, hanem mert 1000 titok rejtőzik a szekrényében, és akkor úgy tűnt  - nekem legalábbis - hogy ő a leglelkitripperesebb is az 5 barát közül  (és OMG! ha tudnátok....).

Tudjátok végül hogy sikerült elaludnom azon az éjszakán?
Bevillantak részletek a történetből, valahogy igy:

poros nyár
Camaro - kell nekem
vitorlás cipő
Greywaren, keresés
Szürke, a bérgyilkos
angol irodalom
az idő ami most van, egyben ami lesz, és ami volt is

tarot kártya: koppintsd meg háromszor, így szereti, majd húzz egy lapot
légjóga, teakeverék, mentalevél
csókolózni csak halottakkal
Láncfűrész
Alvás, álom, rémek, téged keresnek Ronan!
Árva
Tojvajok sok, Greywaren egy
A haldokló nem egyenlő a halottal
Róka utca 300
A lakbér, tudom, hogy te voltál....
Végrendelet - álmodj magadnak kiskaput
Jajj Jane....
Illegális gyorsulás, sebesség, szabadság, levegő
A zöld pirulát Neo!
Cabeswaterben élhet
Szereld meg, foltozd be, iktasd ki a tolvajt
Glendower a föld alatt van. Ahogy én is.
Háromféle titok.

....és már aludtam is, de elkerült az álom.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013

Oldal: 487

Eredeti cím: The Dream Thieves

5/5**