Nem szoktam fülszöveget olvasni, különösen igaz ez egy sorozatom x-edik részére. Ezért hát igen nagy meglepetés ért, amikor kiderült, hogy a Zoe története az Utolsó Gyarmat történéseit dolgozza fel még egyszer egy tinilány szemszögéből (na jó, a meglepetés lehet, hogy enyhe kifejezés, inkább közelített a dolog a "basszamegbasszameg" állásponthoz).
Azt gondoltam, hogy ez nem fog működni, egyrészt unalmas lesz, mert senki sem olyan jó, hogy duplázzon egy sztorin, másrészt milyen fogalma lehet John Scalzi, 44 éves sci-fi gurunak, egy 15 éves lány életéről? Erősen gyanús nekem a fickó, mert megcsinálta, hitelesen hozta Zoet, ráadásul E/1-ben.
Azt gondoltam, hogy ez nem fog működni, egyrészt unalmas lesz, mert senki sem olyan jó, hogy duplázzon egy sztorin, másrészt milyen fogalma lehet John Scalzi, 44 éves sci-fi gurunak, egy 15 éves lány életéről? Erősen gyanús nekem a fickó, mert megcsinálta, hitelesen hozta Zoet, ráadásul E/1-ben.
Az a helyzet, hogy a a Vének Háborúja katarzisa után, bár olvastam a Szellemhadtestet és az Utolsó Gyarmatot is, nem igazán akaródzott írni róluk, pedig mindkettő iszonyú jó könyv, csak nem annyira, mint John Perry zöldben dús karrierje a Gyarmati Véderőnél.
Zoe története ugyan úgy a Roanoke zűrös gyarmatosítási ügyével foglalkozik, de ezúttal nem Perryvel és Jane-el karöltve kell végignézni a gyarmat
Zoe a szülei sírjánál Perryvel, Apacukával és Fundalukával |
Scalzi sejthette, hogy a nép imádja az obinokat, mert ebben a részben nagy szerepet kaptak, úgy is mint Zoe családtagjai, és mint egy nép, aki csak most tanulja, mit is kezdjen újdonsült személyiség implantátumaival, mert nem volt elég, hogy a nyakukba akasztották, kellett valaki, aki megmutatta hogyan használják, azaz hogyan éljenek tudatosan mint egyén.
Zoe egyébként jó fej csajszi, ha nem tudnám, hogy nem John a vér szerinti apja, akkor azt mondanám, hogy nem esett messze az alma a fájától. Ugyan az a szarkasztikus humor és bölcs derű lengi körül őt is. Valamivel érettebbnek tűnik, mint a többi tini, de teljesen hihető, hiszen sokkal több dolgot élt már át rövid élete során, elvesztette a szüleit, de kapott újakat, kiirtottak mellőle egy egész bolygót, plusz még az Obinok is ugye...
Ettől függetlenül megvannak a maga tinis dolgai, szeret a legjobb barátnőjével együtt lógni és szívatni a fiúkat, megtapasztalja milyen szerelmesnek lenni, és mivel már tudjuk az előző részből, hogy mi történik Enzoval, így teljesen másképpen lehet értékelni a történteket, drámaibb a kapcsolatuk, és egészen aprócska dolgok is szívszorítóak, amiket észre sem vennénk, ha nem tudnánk korábbról, hogyan végződik a dolog.
Pontosan tudom, hogy mikor csapott át a könyv, a marha jó regényből a kedvenc kategóriába. Nem szeretném elspoilerezni, de annyit elmondhatok, hogy akinek ráégett már a pupillájára az a jelent a Gladiátorból, amikor Maximus leleplezi magát Comodus előtt, az tudja, hogy milyen kaliberű történésre kell számítani, számomra hangulatban is valami hasonlót hozott.
Nem beszélve arról, hogy ez a rész majdnem olyan erős karakter regény mint az első, és nálam ez vitte el a pálmát korábban is, illetve ez hibádzott a középső 2 résznél.
Nem beszélve arról, hogy ez a rész majdnem olyan erős karakter regény mint az első, és nálam ez vitte el a pálmát korábban is, illetve ez hibádzott a középső 2 résznél.
Ami még nagyon jó a Zoe történetében, az Obinokon és a hiteles történetvezetésen túl, hogy több mint kielégítő magyarázatot kapunk az Utolsó Gyarmatban történt csodás és kevéssé hihető megmenekülésre. Arra gondolok, amikor éppen időben, pont azt a fegyvert sikerül Zoenak megszereznie, amire a Ronoke-nak szüksége volt a túléléshez.
Nagy koponya ez a Scalzi, begyűjtötte a csodálatomat annak rendje és módja szerint. Remélem kiadják magyarul a többi könyvét is, mert iszonyú jó stílusban ír, olyannyira, hogy még a köszönetnyilvánítását is érdemes elolvasni, lol.
Nagy koponya ez a Scalzi, begyűjtötte a csodálatomat annak rendje és módja szerint. Remélem kiadják magyarul a többi könyvét is, mert iszonyú jó stílusban ír, olyannyira, hogy még a köszönetnyilvánítását is érdemes elolvasni, lol.
Ez az a sorozat - az egyetlen - ami osztatlan sikert aratott a szűk családomban, olvasta, apu, anyu, tesóm, a sógor meg az ember is, és még ő is le volt nyűgözve, pedig olvasott már pár science fiction regényt. Ebből is látszik, hogy a Vének Háborúja olyan szórakoztató stílusban megírt gyöngyszem, amit nemtől, életkortól és érdeklődési körtől függetlenül lehet olvasni és szeretni.
5*/5
Kiadó: Agave, 2013
Oldal: 310
Eredeti cím: Zoe's Tale
Scalzi blogja
Scalzi blogja
oké, meggyőztél, folytatni fogom.
ReplyDeletehol is akadtál el?az elsőnél?:)
Deletetotál sux hogy Reynolds után olvastad, mert amúgy Scalzi egy stílus ikon nekem, humor, szarkazmus, meg minden nyalánkság:)
aha, az elsőnél. majd keresnem kell valami nagyon más könyvet, amivel nem ütik egymást. :)
DeleteMeggyőző poszt, de a " senki nem olyan jó h duplázzon egy sztorit" félmondatra felkaptam a fejem és csóváltam amolyan bagoly noonooo-san, mert h azí ezt más is meg tudta oldani. Olson Scott Card Végjáték - Ender árnyéka történetek is ugyan arról szólnak mégsem uncsik.
ReplyDeleteAz Ender árnyákát nem olvastam ugyéé, szóval empirikus úton nem tudtam megbizonyosodni még erről.
DeleteSzegény bácsi neve valójában Orson Scott Card ;)
DeleteOrson bácsi valójában egészen vagyonos lehet:)
Delete