Monday, December 02, 2013

John Scalzi - Zoë története (Vének Háborúja 4.)

Nem szoktam fülszöveget olvasni, különösen igaz ez egy sorozatom x-edik részére. Ezért hát igen nagy meglepetés ért, amikor kiderült, hogy a Zoe története az Utolsó Gyarmat történéseit dolgozza fel még egyszer egy tinilány szemszögéből (na jó, a meglepetés lehet, hogy enyhe kifejezés, inkább közelített a dolog a "basszamegbasszameg" állásponthoz).
Azt gondoltam, hogy ez nem fog működni, egyrészt unalmas lesz, mert senki sem olyan jó, hogy duplázzon egy sztorin, másrészt milyen fogalma lehet John Scalzi, 44 éves sci-fi gurunak, egy 15 éves lány életéről? Erősen gyanús nekem a fickó, mert megcsinálta, hitelesen hozta Zoet, ráadásul E/1-ben. 

Az a helyzet, hogy a a Vének Háborúja katarzisa után, bár olvastam a Szellemhadtestet és az Utolsó Gyarmatot is, nem igazán akaródzott írni róluk, pedig mindkettő iszonyú jó könyv, csak nem annyira, mint John Perry zöldben dús karrierje a Gyarmati Véderőnél.

Zoe története ugyan úgy a Roanoke zűrös gyarmatosítási ügyével foglalkozik, de ezúttal nem Perryvel és Jane-el karöltve kell végignézni a gyarmat félrevezetésére tett kísérleteket, hanem az örökbe fogadott lányuk meséli el milyen, ha kitesznek egy bolygón, ahol a telepesek első hullámaként mindent a nulláról kell kezdeni, ráadásul szinte kőkori eszközökkel. Ez a dolgok egyik fele, a másik, számomra sokkal sokkal érdekesebb, az maga Zoe, és amit ő jelképez. Mint annak az embernek a lánya, aki öntudatot adott az Obinoknak, különleges jelentőséggel bír ez a lány egy egész faj számára. Tisztelik, szeretik, és nyomon követik az életét, pont úgy mint egy valóság showt. Ebben közreműködik két obin testőre, Apacuka és Fundaluka, akik Perryékkel élnek mióta Zoet örökbe fogadták.
Zoe a szülei sírjánál Perryvel, Apacukával és Fundalukával

Scalzi sejthette, hogy a nép imádja az obinokat, mert ebben a részben nagy szerepet kaptak, úgy is mint Zoe családtagjai, és mint egy nép, aki csak most tanulja, mit is kezdjen újdonsült személyiség implantátumaival, mert nem volt elég, hogy a nyakukba akasztották, kellett valaki, aki megmutatta hogyan használják, azaz hogyan éljenek tudatosan mint egyén.

Zoe egyébként jó fej csajszi, ha nem tudnám, hogy nem John a vér szerinti apja, akkor azt mondanám, hogy nem esett messze az alma a fájától. Ugyan az a szarkasztikus humor és bölcs derű lengi körül őt is. Valamivel érettebbnek tűnik, mint a többi tini, de teljesen hihető, hiszen sokkal több dolgot élt már át rövid élete során, elvesztette a szüleit, de kapott újakat, kiirtottak mellőle egy egész bolygót, plusz még az Obinok is ugye... 
Ettől függetlenül megvannak a maga tinis dolgai, szeret a legjobb barátnőjével együtt lógni és szívatni a fiúkat, megtapasztalja milyen szerelmesnek lenni, és mivel már tudjuk az előző részből, hogy mi történik Enzoval, így teljesen másképpen lehet értékelni a történteket, drámaibb a kapcsolatuk, és egészen aprócska dolgok is szívszorítóak, amiket észre sem vennénk, ha nem tudnánk korábbról, hogyan végződik a dolog.

Pontosan tudom, hogy mikor csapott át a könyv, a marha jó regényből a kedvenc kategóriába. Nem szeretném elspoilerezni, de annyit elmondhatok, hogy akinek ráégett már a pupillájára az a jelent a Gladiátorból, amikor Maximus leleplezi magát Comodus előtt, az tudja, hogy milyen kaliberű történésre kell számítani, számomra hangulatban is valami hasonlót hozott.
Nem beszélve arról, hogy ez a rész majdnem olyan erős karakter regény mint az első, és nálam ez vitte el a pálmát korábban is, illetve ez hibádzott a középső 2 résznél.

Ami még nagyon jó a Zoe történetében, az Obinokon és a hiteles történetvezetésen túl, hogy több mint kielégítő magyarázatot kapunk az Utolsó Gyarmatban történt csodás és kevéssé hihető megmenekülésre. Arra gondolok, amikor éppen időben, pont azt a fegyvert sikerül Zoenak megszereznie, amire a Ronoke-nak szüksége volt a túléléshez.
Nagy koponya ez a Scalzi, begyűjtötte a csodálatomat annak rendje és módja szerint. Remélem kiadják magyarul a többi könyvét is, mert iszonyú jó stílusban ír, olyannyira, hogy még a köszönetnyilvánítását is érdemes elolvasni, lol.

Ez az a sorozat - az egyetlen - ami osztatlan sikert aratott a szűk családomban, olvasta, apu, anyu, tesóm, a sógor meg az ember is, és még ő is le volt nyűgözve, pedig olvasott már pár science fiction regényt. Ebből is látszik, hogy a Vének Háborúja olyan szórakoztató stílusban megírt gyöngyszem, amit nemtől, életkortól és érdeklődési körtől függetlenül lehet olvasni és szeretni.


5*/5

Kiadó: Agave, 2013
Oldal: 310
Eredeti cím: Zoe's Tale
Scalzi blogja

7 megjegyzés:

  1. oké, meggyőztél, folytatni fogom.

    ReplyDelete
    Replies
    1. hol is akadtál el?az elsőnél?:)
      totál sux hogy Reynolds után olvastad, mert amúgy Scalzi egy stílus ikon nekem, humor, szarkazmus, meg minden nyalánkság:)

      Delete
    2. aha, az elsőnél. majd keresnem kell valami nagyon más könyvet, amivel nem ütik egymást. :)

      Delete
  2. Meggyőző poszt, de a " senki nem olyan jó h duplázzon egy sztorit" félmondatra felkaptam a fejem és csóváltam amolyan bagoly noonooo-san, mert h azí ezt más is meg tudta oldani. Olson Scott Card Végjáték - Ender árnyéka történetek is ugyan arról szólnak mégsem uncsik.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Az Ender árnyákát nem olvastam ugyéé, szóval empirikus úton nem tudtam megbizonyosodni még erről.

      Delete
    2. Szegény bácsi neve valójában Orson Scott Card ;)

      Delete
    3. Orson bácsi valójában egészen vagyonos lehet:)

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang