Samantha Young - Dublin Street

 Ritkán olvasok kicsit romantikus, sokat szexelős ponyvát, de ha mégis, akkor mindig csak felbosszantom magam az idióta szereplők még idiótább motivációin,mondva csinált, elrugaszkodott problémáin. Aztán láttam, hogy Nima olvasta a Dublin Street-et, és igen tetszett neki. Mivel az első fokú szűrés megvolt, így bepróbáltam a könyvet.

 A sztori lényege röviden, hogy az amerikai Joss angol földre menekül múltja elől, itt jár egyetemre, majd miután lediplomázott új albérletet és lakótársat keres, akit meg is talál Ellie személyében. Így kerül Joss a Dublin Street-re, álmai lakásába, ahol tervei szerint folytatja biztonságos kis életét begubózva, vastag falakkal körülbástyázva önmagát. Hát persze, ahogy azt ő pont eltervezte....
Egy szuper funny taxis jelenettel nyit a könyv, ahol Joss osztozni kényszerül a fuvaron egy ismeretlen ám überszexi skót gazdag alfa hímmel, aki leplezetlenül stíröli őt, ám a csajszit sem kell félteni, mert legszívesebben a teste egyből rávetné magát az idegenre, az esze meg vitatkozik, mondván, nem ribanckodunk,lábakat zárva tarts! Teljesen kizökkenti az amcsi lányt lelki nyugalmából ez a kis epizód, de kiűzi a gondolatai közül, mivel úgysem látja többet a fickót. Haha! Egészen addig nem, amíg az új lakásban össze nem futnak egy szál muffban totál véletlenül.... Kiderül, hogy a taxis ficko Braden, Ellie bátyja, aki imádja a húgát, és sokat van nála.

Na, ez így az én interpretációmban kicsit sem olyan izgalmas, mint ahogy Samantha Young megírta, franc bele, mindegy. Ha mondom, hogy jó, akkor egyszerűen csak higgyétek el. Főleg úgy, hogy nem vagyok oda az ilyesmi könyvekért. Még a jobb félék is csak odáig tudnak lekötni, amíg összejönnek a delikvensek és szexelnek egyet, utána mindig totál érdektelenségbe fut nálam a sztori, mert pont nem érdekel a mondvacsinált csiki-csuki játszma, szeretlek-mégsem szeretlek szenvedés.

Ezzel szemben a Dublin Street az utolsó betűig bírhatta osztatlan figyelmemet, olyannyira, hogy amikor tegnap unokatesóm felhívott, hogy akkor hoznák az esküvői meghívójukat, mondtam, hogy gyertek máskor gyerekek, mert most halaszthatatlan dolgom van, azaz lázas szemekkel rá vagyok tapadva ahogy Braden a komódra löki Joss, és mögé kerül... 

Az egész könyv egy teljesen tipikus  történet, megannyi klisével megáldva, de mégis működik a dolog. Jó érzékkel megírt, nem  üres porhüvelyek a karakterek, hanem élnek, és hihető, hogy ők a mi világunkban létezhetnek, a mellékszereplőkre is jutott idő, nem csupán arról olvashatunk, hogy összejönnek és dugnak. Persze jó sokat dugnak benne, de frankók a leírások, nincs túlbonyolítva, hogy kinek hova kerül keze-lába, viszont kicsit trágár, de hát a szex az mocskos, feltéve ha jól csinálod.

A másik dolog, amit a siker zálogaként azonosítok, a humor. Kurva vicces a könyv (dőlt betűs szó Grettynek), megy folyamatosan az adok-kapok, a fingós jelenet valami epic, azt hittem leesek az ágyról miközben olvastam. Csak úgy mondom, hogy akkor kerülsz hivatalosan is tartós kapcsolatba valakivel, ha már fingtál előtte. Ez tudott. Még a sziporka-szívem lelkületű lányokra is igaz ez, max nekik jobban ég a fejük, de a dolog mindenkivel meg fog történni, és mindig ugyan olyan kínos. :D

Lehet, hogy egy hónap múlva a főszereplők nevére sem fogok emlékezni, de az biztos, hogy egy nap alatt befaltam, és közben nagyon nagyon jól szórakoztam, és tulajdonképpen ez volt a lényeg, nem?

5/5

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013

Oldal: 400

Eredeti cím: On Dublin Street