Napi sirám és Bloglovin

Itt lehet ügyesen követni engem Bloglovin-on

Tulajdonképpen ennyi lett volna a lényege a posztnak tömören, de ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor csacsogok még kicsit.

Kölcsön adtam tesómnak az Iced-ot (és nem Iced-et!), arra számítottam, hogy valamivel visszafogottabban ujjongva mint én, de imádni fogja a könyvet, erre mivel fogad ma reggel? Hogy kurvára idegesíti őt Dani pózolása. Azt mondta, olyan mintha egy affektáló nagyképű egyén folyamatosan azt kiabálná a fejében, hogy szuperhősvagyok, szuperhősvagyok és folytonzabálnomkell.

Ráadásul merészelt még olyasmit is pedzegetni, hogy ő már lehet, hogy kinőtt ebből a fűfajból, aminek azért mindig van egy kissé degradáló színezete, én is szoktam ilyet mondani, a YA könyvekre, vagy azokra, amelyek túlságosan egyszerűek. A Fever nem olyan valami amiből ki lehet nőni, ez egy nagyszerű, csavaros, karakter központú történet bármilyen korban bárkinek.

Szóval hülye vagyok, és magamra vettem, hogy nem tetszését fejtette ki egy kedvencemmel kapcsolatban, pont ebben a témában kérdezgette Zenka az olvasóit nem régen, hát tessék, itt egy friss válasz.

Olyan furcsa, régen sokkal inkább egyezett a könyves ízlésünk tesómmal, de ma már egyáltalán nem ad  teljes körű garanciát, ha valamire azt mondja tuti jó, és vica versa. Tpk hülyeség emiatt bánkódni, mert senki sem tehet arról, milyen irányt vesz az érdeklődése, de ez akkor is olyan rossz érzés.