Idén szinte az első olvasmányom volt a Ha maradnék, ami igen nagy hatással volt rám, így nem volt kérdés, hogy kell nekem a folytatás, amit egyszem testvérem rendelkezésemre is bocsájtott.
A Hová tűntél a sorozat második része, így spoilereket fog tartalmazni a poszt az első felvonásra nézve. Semmiképp se olvass tovább, ha még nem volt meg neked a Ha maradnék, mert tönkre vágod az egészet, inkább nézd meg mit írtam arról virágnyelven, spoilerek nélkül. Aztán szerényen javaslom, rohanj megrendelni a könyvet, hogy minél hamarabb élhesd át az élményt!
Persze ez itt nem egy fizetett hirdetés, de ez a könyv tényleg nem egy a klisékazalban, hanem igazi egyedi, megrázó alkotás, amit mindenképpen olvasnod kell mielőtt úgy döntesz, te már nem akarsz maradni...
Három teljes év telik el azután, hogy Mia felébred a kórházban,és rájön, hogy a tökéletes családja nincs többé, mind meghaltak abban az autóbalesetben, amit ő éppen csak, de túlélt. Ám nem a lány lesz a kalauzunk ezúttal, hanem Adam. Emlékszünk rá? Ő Mia rockzenész barátja, akivel már két éve járnak. Azaz jártak.
A srác az utóbbi 2 évben hihetetlen karriert futott be az Üstökös énekes gitárosaként, Ártatlan Áldozatok című albumukkal meghódították a világot, sorra nyerik a díjakat, a tömeg szétcincálja őket, dől a lé, ám Adam-mel még sincs valami rendben. Számolja a perceket az órákban, az órákat a napokban, amit túl kell élnie épp ésszel. Hogy miért van olyan állapotban mint egy mániás depressziós lelki tripper verseny győztese, ahelyett, hogy szétvetné a lábát a Föld tetején és nevetve rápisálna? Nos, egyrészről ez az egymillió dolláros kérdés, minden újságíró, minden rajongó ezt szeretné tudni, ám mi olvasók kiváltságos helyzetben vagyunk, mi tudjuk mit rejt Adam múltja. Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy három évvel ezelőtt Mia szó nélkül hagyta el szerelmét, minden magyarázat nélkül, amibe Adam beleroppant, széthullott, és azóta sem találja darabkáit. Aztán egy sorsszerű véletlen folytán találkoznak három év után, és tulajdonképpen itt kezdődik el a történet úgy igazán....
Hasonlóan az előző részhez, jelen időben csupán egy napot emészt fel a történet, ám Adam mindent elmesél a három év örömeiről, sikereiről, éppen úgy, ahogy a sötét időkről is.
Minden fejezet egy dalszöveggel kezdődik az Ártatlan Áldozatok albumról, ami hihetetlen vágyat ébresztett bennem a zene után, nem volt elég a szöveg, hallani akartam Adam zenéjét, amit amúgy is az egekig magasztaltak a könyvben, bár a core emo-val mint stílusirányzattal vannak fenntartásaim, az én képzeletemben nagyon tuti rock zenét játszik az Üstökös. Milyen jó lenne egy multifunkciós történet és könyv, amihez járna egy cd melléklet.
Már említettem, hogy az előző részt is imádtam, amit Mia mesélt, ám itt még sikerült rátenni egy lapáttal a tűzre, Adam karakterét teljesen mértékben magaménak tudtam érezni. Pedig nem vagyok egy érzékeny, lelkizős típus, mégis mélységesen meg tudtam érteni min megy keresztül. Annyira jó fej a srác, vérzett érte a szívem, amiért kvázi eltemette magát Mia hiányában. Mintha a bánat és a reménytelenség kiszorította volna belőle az élet szeretetét, nem talál értelmet a létezésben, depressziósan és félelmekkel telve tengődik. Általában ilyenkor legszívesebben jól felképelném az illetőt, hogy szedje már össze magát, nincs itt a világ vége, mások sokkal rosszabbat is túléltek már. Ám, olyan érzékletesen van tálalva a történet, hogy eszembe sem jutott ilyesmi, inkább én is befordultam Adammal együtt, hátha segít rajta, ha osztozunk a szarságokon.
Amíg Mia a zenében talál kiutat, az segíti át a nehézségeken, és hihetetlen módon sokkal jobb bőrben van mint azt gondolnánk, addig Adamet még a zene is szorongással tölti el, nem jelent menedéket. Mindenre csak rátesz egy lapáttal, hogy a rajongók, a stúdió, a zenésztársak, a maganizok, mindenki el akar venni és hazavinni egy darabkát Adamből, csak közben nem veszik észre, hogy már szinte semmi sem maradt belőle. Hogy lehet ennyire figyelmetlen és nem törődöm a környezet? Csak a balhés, sztár allűrökkel tarkított, dühös rockert látják benne...
A fiatalok találkozása, és az az egy nap, amit szőröstől bőröstől együtt töltenek New Yorkban, valójában egy utazás, nehéz terepen, de végül segít Adamnak megérteni a dolgok miértjét, és onnantól kezdve, hogy valamit már értünk, sokkal könnyebb elfogadni azt.
Ez a könyv is bizonyítja, hogy néha elég 270 oldal, ahhoz, hogy egy író maradandót alkosson, nem kell mindig egy féltégla, hogy elérjen az üzenet az olvasóhoz.
Az egyetlen amit kegyetlenül sajnálok, hogy nincs több rész, lezárul Mia és Adam története,és hogy boldogan élnek-e amíg meg nem halnak? Ezt csak akkor tudhatod meg, ha elolvasod...
Kiadó: Cicero, 2012
Oldal: 270
Eredeti cím: Where she went
5/5
Ú, de jó!:) SK PS?:)
ReplyDeleteNaná!:)
DeleteTaláltam egyezőséget! Szeretem ezt a könyvet! :)
ReplyDelete