Gaura Ágnes - Átkozott Balszerencse

Pár héttel ezelőtt durván kezdődött a napom. Eleve elaludtam, 6:00 helyett 6:20-kor keltem, sietnem kellett. Persze a kapkodás hibákat szül, olyan amatőröket is, mint szembebökni magam egy ártatlannak tűnő de annál vérmesebb szempillaspirállal, aminek romjait háromszor annyi idő letakarítani a képemről, mint amúgy normál esetben felkelni. Miután éppen csak túléltem a reggeli piperézős kivakarodást, kapkodva öltözni kezdtem, ilyenkor aztán hót ziher, hogy se összetartozó pár zoknit nem találok, vagy ha mégis, az tuti lyukas!Ritkán tapasztalt nehézségek árán sikerült összekészülnöm, az ember már az ajtóban toporog, és sürget, hogy induljunk már el végre. 7:15-re beérek a melóhelyre, ahol azonnal konstratálom, hogy sikerült a mobilomat otthon felejteni. Sebaj, majd keresnek e-mailen, vagy a kollégákon keresztül, ezzel a lendülettel elmentem beszerezni az első jól megérdemelt kávémat, majd mint aki jól végezte a dolgát beültem a helyemre, amikor is észleltem,hogy nem csak a sminkem szar, a zoknim felemás, nincs mobilom, de a síípszó (copyright Gretty) laptopomat is otthon felejtettem, ami nélkül akár be sem mentem volna dolgozni mert minek....

Balszerencsés reggel? Igen, rá lehet mondani...

Hasonló bosszantó apróságokkal küszködik Bori is újabban, hiába próbálja jól megérdemelt szabadságát és a megszerzett nagy lóvét költeni. Vámpírológusunk sejti, hogy valami nincs rendben, és egy átokra gyanakszik, de sem újdonsült embere Géza, sem kevésbé új, de annál bosszantóbb főnöke Attila nem hisz neki. Már Bori is kezdene afelé hajlani, hogy az orra előtt elhúzó napi 15 darab fekete macska nem átok jele, hanem csupán az önsorsrontás iróniája, amikor is  Fehérholló színházba invitálja őt ahol sikerül lelövetnie "véletlenül" magát. Innentől aztán a fele se tréfa a történetnek (csak az egyharmada, de az nagyon poénos;), bebizonyosodik, hogy megátkozták Borit, csak az átokszóró személyét fedi csúf homály, ami nagyban nehezíti a feloldását, valamint megkezdődik a versenyfutás az idővel, a tét Bori élete...

Az az igazság, hogy ennél százszor több dolog történik a könyvben, de nem mondhatok többet spoilerek nélkül.

Az előző rész sava borsát is Attila és Bori heves személyisége és nem mindennapi kapcsolata adta, és ez fokozottabban igaz a folytatásra. A jelenetek, melyekben együtt szerepelnek, egyszerűen fenomenálisak, izzik a levegő, hasítanak a szócsaták, ám hiába tűnik úgy, hogy legszívesebben seggberúgnák egymást, mégis érezni, hogy aggódnak a másikért, mivel Borit balszerencse üldözi, egy eltéved virágcserép sitty sutty elteheti láb alól, Attilának pedig gondjai vannak a képességeivel, nehezen kontrollálja magát, ami szánalmassá teszi mindennapjait.

 Közepesen akciódús a könyv, talán valamivel lassabb folyású mint az előző, de cserében sokkal jobban megismerjuk a karaktereket, ami nekem nagy élmény volt.

Borit annyira könnyű kedvelni, nem csak azért, mert egy kis alkesz, aki csipetnyi barna cukorral és tejjel issza a kavét,mint én, hanem mert a legnagyobb szarban is meglátja a pozitívumot,mondván ha felöntött a garatra a varázsló, aki épp megmenteni készül, akkor ne fossál, inkább örülj annak, hogy nincs beszívva:D És ha varázsló, akkor hát persze, hogy a híres Hajós dinasztiáról van szó, akik alaposan belekeverednek az ügybe, ráadásul a sokat emlegetett Weinhauser nagymamáról is fellebben egy két titok.

Természetesen málnapálinkával!:)

Okosan van szerkesztve a regény, rögtön az elején mezei piros pont jár a tömör, rövid "az előző részben történt" szamárvezetőért, amit ügyesen belecsempésztek Bori Nemzetbiztonságnak  leadott jelentésébe. Én mindig örülök az ilyennek, mert felmenőim között lehetett egy aranyhal, ami miatt gyorsan felejtek, viszont azt sem szeretem, ha hülyének néznek, és a számba rágják hússzor mi történt az előző részben...

Fontolgattam, hogy összeállítok egy vámpír szlegszótárt alapul véve a regényben szereplő szövegeket, mert mindenkinek jó tudni, hogy az agapé önkéntes véradást jelent olyan személytől aki vámpírfüggő és élvezi ha harapják. Végül is, nem tér el akkora ívben a normál jelentéstől, mely közös étkezés a szeretet jegyében:)

De inkább mégsem írom ki mindet, fedezzétek fel magatoknak, jól fogtok szórakozni. Nevetésben, rötyögésben amúgy sem lesz hiány, mert a humor az egyik jól kiépített alappillére a regénynek, akkora beszólások vannak benne, hogy ki kellett jegyzetelnem párat, és elraktározni ínségesebb időkre:) Nagyon megy az írónőnek a "mintes" hasonlítgatás, például "megnyugodtam mint kismalac a böllérkés láttán", "lángol értem, mint a vámpírbőr a szoliban", "belém zúgott mint vak vámíp a gyóntatószékbe", "örültem mint törpe a sámlinak", és még sorolhatnám. Ami a legjobb, hogy teljesen természetesen simulnak bele a szövegbe, kicsit sem erőltetettek, viszont nem elcsépeltek, nekem mindegyik szöveg új volt.

Az egyetlen, ám óriási hiányossága szerintem a könyvnek, egy meg nem írt szexjelenet, az előző részben nem volt zavaró, hogy kimaradt a Koppánnyal lezavart quickie, de most emberesen rá lett csapva a kiéhezett nyálcsorgató kukkoló olvasóra az ajtó, én személy szerint egyszerre tettem le Péterkét, és vertem a seggemet a földhöz. Egy nagy gonoszság és igazságtalanság volt, kihagyni engem a buliból. Képzeljétek el mi lett volna, ha a Fever végén Barrons elrohan a mégsem halott Maccal, és azt teszi vele, amit, de mi nem olvashatjuk permier planban. Na jó, talán ennyire Gaura Ágnes könyvében nem tragikus a helyzet, vagy egyszerűen csak  az Átkozott Balszerencsére a ludas, ha már a nyuszira nem foghatom :P

A parázna jelenetek hiányát enyhítették, az olyan alapigazságok, mint

"...nehéz nem feszengeni olyan szoknyában, ami bármikor szétrepedhet az ember seggén."

Az én Átkozott Balszerencsém:)

A nyűgösködést félre téve,  a könyv végére rá kellett jönnöm, hogy Bori is csak nőből van, s mint ilyen kiismerhetetlen, néha pedig kiismerhetetlenül hülye, ami arra késztet, hogy mindennél jobban várjam a harmadik részt, mert a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy az Átkozott Balszerencsében végződnek.

Nagyon nagyon jó és szórakoztató magyar sorozat a Borbíró Bori, nem szabad kihagyni, a végére pedig álljon itt egy idézet Ligeira szájából, de azt hogy kinek és kiről mondja találja ki mindenki magának:

"...jobb ha beletörődsz. Mint ahogy abba is, hogy soha senki más nem fog ilyen szerelemmel szeretni."

Köszönöm a könyvet Fortunának, és Gaura Ági férjurának, amiért sikerült pont rámböknie, és így megnyerhettem ezt a remek kötetet:)

 Kiadó: Delta Vision, 2013

 Oldal: 380

5/5