Basszus, basszus!Majdnem elfelejtettem írni erről a könyvről, pedig a legkedvencebb ya sorozatom.
Sydney Sage egy alkimista, aki Palm Spirngs-ben együtt dolgozik egy kis csapat moroi-jal és dhampirral, annak érdekében, hogy sikeresen elbújtassák rosszakarói elől Jill-t, a moroi hercegnőt.
Mivel a Fiery Heart a negyedik rész a sorozatban, így már jó régóta rejtőznek Amberwood-ban, a társaság remekül összekovácsolódott, szinte kis családot alkotnak, éppen ezért okoz gondot, amikor Sydney húga is megjelenik, mint társ alkimista segítő.
Mivel a Fiery Heart a negyedik rész a sorozatban, így már jó régóta rejtőznek Amberwood-ban, a társaság remekül összekovácsolódott, szinte kis családot alkotnak, éppen ezért okoz gondot, amikor Sydney húga is megjelenik, mint társ alkimista segítő.
Zoe még teljesen az alkimista agymosás alatt áll, tart mindentől ami kicsit is vámpír és mágikus, makacsul ragaszkodik rendjük szabályaihoz. És ez baj, nem is kicsi. Hiszen végre Sydney és Adrian együt járnak, halál szerelmesek és vállalják, erre jön ez a kis pukkancs alkimista csaj, és sunnyogni kell a kertek alatt. Váááá!
Nem jut más turbékoló párocskánknak, mint lopott pillanatok, kiszorított fél órácskák, és a legálisan együtt töltött időben is távolságtartóan kell Sydney-nek viselkednie, minden vámpír DNS-el rendelkezővel szemben, mert nem kockáztathatja meg, hogy a lojális testvére beköpje őt az apjuknál, és átnevelő táborba kerüljön, ami minden alkimista rémálma.
Nem jut más turbékoló párocskánknak, mint lopott pillanatok, kiszorított fél órácskák, és a legálisan együtt töltött időben is távolságtartóan kell Sydney-nek viselkednie, minden vámpír DNS-el rendelkezővel szemben, mert nem kockáztathatja meg, hogy a lojális testvére beköpje őt az apjuknál, és átnevelő táborba kerüljön, ami minden alkimista rémálma.
Mellékesen két fő csapása van a regénynek. Azért mellékesen, mert nagyrészt minden Sydrianról szól. Szóval az egyik vonalon Sydney Marcussal (ő renegát alkimista, az Indigo Spell-ben ismerhettük meg) karöltve keresi azt a mágiát, azt az összetevőt, aminek segítségével az alkímistákat észrevétlenül ki lehetne vonni rendjük kényszerítő mágiája alól, amit az arc tetkójukban hordoznak.
A másik oldalon még mindig a strigoi-á (rossz vámpír) válás ellenszerét keresik, pontosabban azt kutatják a spririt használók segítségével, hogy lehetne a moroi-kat és dhamryrokat immunissá tenni a strigoi harapásra. Mert hogy, az a kevéske túlélő, akiket sikeresen visszafordítottak strigiból, már nem válhatnak többé gonosz, lelketlen gyilkológép vámpírokká.
Ennek okán végre kiszabadulunk kis időre Palm Springsből, visszatérünk Sydriannal a királyi udvarba, ahol találkozhatunk olyan régi ismerősökkel, mint: Rose, Dimitri, Lisa, Christian, Sonya, Abe Mazur.
Ennek okán végre kiszabadulunk kis időre Palm Springsből, visszatérünk Sydriannal a királyi udvarba, ahol találkozhatunk olyan régi ismerősökkel, mint: Rose, Dimitri, Lisa, Christian, Sonya, Abe Mazur.
A regény legnagyobb újdonsága, hogy váltakozó nézőpontban íródott, végre belelátunk Adrian fejébe is, amitől megvallom, kissé tartottam, de nem kellett volna, mert remekül sikerült.
Nagyon jó volt látni, hogy milyen Adrian valójában, meglepő volt, hogy a spirit mennyire marcangolja belülről, hogy milyen sokat kell küzdenie belső démonaival, hogy ezen felül mekkora önértékelési problémái vannak, és hát természetesen, hogy milyen határtalan a szerelme Sydney iránt. Már az előző részben is azt mondtam, hogy rengeteget fejlődött a srác, mint karakter, de ez a Fiery Heart-ra kicsúcsosodott, ez szintén elmondható Sydneyről. Már nem vergődik kétségek között, vállalja mind a szerelmét, mind a boszorkányságát, nincs több nyávogás, tisztán látja, hogy az alkimisták korruptak és képmutatóak, és nagyon nincsenek rendben, és végre aktivizálja magát, még ha csak olyan sydneysen is.
Nagyon jó volt látni, hogy milyen Adrian valójában, meglepő volt, hogy a spirit mennyire marcangolja belülről, hogy milyen sokat kell küzdenie belső démonaival, hogy ezen felül mekkora önértékelési problémái vannak, és hát természetesen, hogy milyen határtalan a szerelme Sydney iránt. Már az előző részben is azt mondtam, hogy rengeteget fejlődött a srác, mint karakter, de ez a Fiery Heart-ra kicsúcsosodott, ez szintén elmondható Sydneyről. Már nem vergődik kétségek között, vállalja mind a szerelmét, mind a boszorkányságát, nincs több nyávogás, tisztán látja, hogy az alkimisták korruptak és képmutatóak, és nagyon nincsenek rendben, és végre aktivizálja magát, még ha csak olyan sydneysen is.
Összességében nagyon jó volt nekem ezt a könyvet olvasni, olyan ez a sorozat, mint valami balzsam, egy kényelmes fotel, ami mindig tárt karokkal vár.
Igazából nem tudom egyértelműen megmagyarázni, hogy mitől imádom annyira ezt a sorozatot, mert bizony vannak gyengeségei, de egyszerűen annyira erősek a karakterek, elbájoló a hangulat, hogy minden hibája mellett is csak szeretni tudom.
Igazából nem tudom egyértelműen megmagyarázni, hogy mitől imádom annyira ezt a sorozatot, mert bizony vannak gyengeségei, de egyszerűen annyira erősek a karakterek, elbájoló a hangulat, hogy minden hibája mellett is csak szeretni tudom.
Pedig talán ez a rész a leggyengébb a sorozatban, hiába élveztem hihetetlenül a párocskánk közötti egyre hevesebb interakciókat, mert maga a történet olyan sokat nem haladt előre, és ha mégis, akkor teljesen kiszámítható irányba. Mondjuk a Vámpírakadémiában is volt ilyen átvezető rész, ahol rendezgetni kellett bizonyos szálakat, hogy a továbbiakban nagyot robbanhasson a sztori. Valami ilyesmire számítok itt is, mert hát lehet mondani, hogy a már megszokott cliffhenger-t olvashattuk a regény végén, ám nekem nem így hatott. De! Olyan szituáció adódott, amiből marha nehéz, és nem kevésbé érdekes lesz kimászni a főszereplőknek, és végre kiszabadulunk Palm Springsből, amit egy kissé már untam.
Szóval ez az a furcsa regény, amit a hangulata miatt simán kedvencemnek számítok, ám összességében nem érdemel 5* besorolást.
Azért a következő részt, a Silver Shadows-t borzasztóan várom!
Szóval ez az a furcsa regény, amit a hangulata miatt simán kedvencemnek számítok, ám összességében nem érdemel 5* besorolást.
Azért a következő részt, a Silver Shadows-t borzasztóan várom!
4,5/5
Kiadó: Penguin Book, 2013
Oldal: 420
A sorozat korábbi kötetei:
UI: így 2014-re totál megjött a decemberben lankadozó posztíró kedvem:) Nálatok mizu van kedves bloggerinák?
Olyan jó lenne már a spin-offot olvasni, de még vissza van a Vámpírakadémia 4,5,6.
ReplyDeleteÉn is tervezek sok mindenről írni, most visszatért a kedvem. :)
hát akkor mondhatni le vagy kicsit maradva:) A 3. VA könyv után, hogy nem vetetted rá magad a negyedikre?
DeleteAkartam, de nem tudtam. Az első három kötetet 2010 augusztusban olvastam el, a negyediket nem tudtam beszerezni, így kissé eltolódott. Mire megszereztem, évek teltek el. De amikor olvasok róla posztot vagy rágondolok, mindig megjön a kedvem a folytatásához. :)
DeleteTényleg kicsit átvezető szaga volt a kötetnek, ráadásul nekem még mindig nagyon hiányzik belőle valami, amit nem tudok megfogalmazni. Remélem a következő rész ütni fog, de addig nem tud elég gyorsan telni az idő! :)
ReplyDeleteA kedvem egyébként megvan a posztíráshoz, csak az idő hiányzik :)
Mi hiányzik? Lendület, akció? Vagy pár erős mellék karakter?
DeleteMajd jövőhéttől dolgozom megint én is, és jön az időhiány...
Érdekes, nekem valamiért a váltogatott nézőpontok kevésbé jöttek be: mire beleéltem magam az egyikükbe, már váltott is. De a regény egészében nekem is nagyon tetszett!
ReplyDeleteÉn annak örültem nagyon, hogy nem lett elbarmolva Adrian nézőpontja, féltem, hogy nagyon lányos lesz. Persze lehetett volna ütősebbre írni, meg másra, de ehhez egy férfi író kéne.
DeleteFel kéne kutatni egy olyan könyvet ahol váltott férfi-női nézőpont van, és írópáros az alkotó, az tuti hiteles lenne.
Ilona Andrews-ról tőletek tudom, hogy férfi-női írópáros, és nekem tetszett, de váltogatott nézőpontos regényt nem olvastam tőlük.
ReplyDeleteJajah, csak ott nincs váltakozó pow. Biztos vannak ilyenek, csak még nem kerestem.
DeleteTalán az a képzeletbeli pofon hiányzik, amit a VA - ban már az a sorozat elején megkaptam. Az kell, hogy egy kicsit sokkoljon. :)
ReplyDeleteIgen lehet, ki kellene moccanni a komfort zónából, esetleg kinyiffantani pár szereplőt, hogy legyen valami nagy dráma:)
Delete