Tuesday, January 21, 2014

Peter V. Brett - Rovásember (Démon Ciklus #1.)

Mi, fantasy szerető népek, igencsak vártuk ezt a könyvet, így amikor megkaptam Karácsonyra, ez volt a nagy pakkból az első zsákmány, amit magamévá tettem. Ám, a történet ismeretében azt kell mondjam, nagyon remélem, hogy a többi könyv nem ilyen lesz...

Milyen az az ilyen? Tömören: kurrrva hosszú és unalmas. Szerencsétlen kombináció...

Nem teljesen tisztázódott le bennem, de azt hiszem ez egy disztópikus világ, amikor is a technika korának leáldozott, elfelejtődött, és visszatérünk a sötét középkorba, ahol ha lemegy a nap, démonok támadnak az emberiségre, akiknek egyetlen védelmi eszköze a Magúrok ellen a rovásozott (jelekkel ellátott) házak, istállók, avagy város falak. Ezek mögött bújnak meg az emberek  minden éjjel, aztán ha valami miatt megsérülnek a rovások, akkor a látszólag agyatlan, csak pusztítani lépes démonok szétcincálják és felfalják akit érnek.


Brett szándéka szerint három főszereplőn keresztül mutatja be a világot (aminek ha megvertek se jut eszembe már a neve), három gyermek, akik később a világra jellemző három foglalkozást tanulnak ki és űznek kiemelkedően.
Arleen-nel Tölgypatakban találkozunk, aki egyszerű paraszt család egyetlen kölyke (milyen eredeti!), ám bátor és tudásra éhes ifjú. Behúzhatjuk neki a személyre szabott tragédia striguláját, így lesz oka megszökni otthonról, és a bosszúvágy is hajtja. Később sikerül egy városba menekülnie, ahol először rovásvetőnek tanul, majd fullajtár lesz (fullajtárok azok a bátor és merész kereskedők, akik hajlandóak a szabadban éjszakázni miközben járják a vidéket mindenféle portékát terítve szét).
Leesha Rönkösházán él, kisebb nagyobb viszontagságok után Gyógyfűvész válik belőle, nem is akármilyen, annyit kell még róla tudni, hogy gondjai vannak a férfiakkal egy fiatalkori trauma miatt, valamint az anyja egy gonosz ribanc, és sosem szerette.
Harmadik "hősünk" Rojer, akit kiskorában Magúr támadás ért, egyik keze csonka,elárvult, ám így is kiváló Zsonglőé képezi magát, hegedülése még a démonok számár asem közömbös.

A könyvben, hogy idáig eljussunk, el kell olvasnunk úgy kb. 400 oldalt, aminek felénél még úgy gondoltam, jó lesz ez, alaposan kidolgozza Brett a világot, megrajzolja a karaktereket, megismerjük indítékaikat, stb. Ám ahogy "haladtunk előre" a történetben, úgy lettem egyre türelmetlenebb és ingerültebb, mert az író fossa a szót, de közben mégsem történik semmi különleges, a karakterek egy dimenziósak maradnak, a világ maga pedig kő egyszerű, így epizódokkal van tele a regény, amelyek nem vezetnek sehová.
Annyira kínosan vontatott a cselekmény, hogy az már fáj, és rettentően kevés dolog történik érdemben. Brettnek szörnyű a drámai érzéke, ha létezik egyáltalán, mert lett volna itt lehetőség az izgalmakra, könnyekre, lelkesedésre, de minden ilyen pontot vagy átugrik, vagy saját története előtt jár egy lépéssel és "lelövi a poént".
Így történt aztán, hogy igazából egyik főszereplőhöz sem sikerült kapcsolódnom, és így nehéz, marha nehéz...
Arról nem beszélve, hogy egyszerűen sok dolgot nem tudtam elfogadni, mert butaságnak véltem, de legalább is nem valószerűnek.
Az emberek 300 éve rettegnek minden éjjel a Magúroktól, de korábbról csak és kizárólag védő rovások maradtak fent, mindenki és mindenhol elfelejtette a támadó rovásokat, semmilyen forrás nem maradt fent, és az emberek néhol annyira egyszerűek, hogy az sem jut eszükbe, hogy esetleg kőbe vagy fába faragják azokat a nyamvadt rovásokat, ne pedig szénnel rajzolják a ház falára, mert azt lemossa az eső.
Meg aztán, könnyítvén a kereskedelmet, miért nem építenek egynapi járásra biztonságos menedékházakat az utazók számára?Hogy már rovásozott utakról ne is beszéljek.. Oké, hogy nagy meló lenne, de könyörgöm, évszázadok alatt csak ki kellett volna építeni valamit, ami hatásos a Magúrok ellen, akik amúgy látszólag csekély értelemmel bírnak. 

Apropó magúrok.  Nem szeretem az efféle "gonoszt", mert egyrészt, az hogy szeretnek embereket enni, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a démonok velejéig romlott teremtmények, csupán speciális diétán vannak, megspékelve némi ingerlékenységgel. Másrészt, semmit sem tudtunk meg róluk azon kívül, hogy esznek és ürítenek, nappal leszállnak a magba, lehetnek kő, fa tűz, homok vagy vízi démonok. Hogy vannak e céljaik, indítékaik, kultúrájuk, anyukájuk, apukájuk, azt balladai homály fedi.

Szent meggyőződésem egyébként, hogy az író nem találkozott még nőkkel, maximum képeslapon látta őket, és ezt is legutoljára a 70-es években. Hihetetlen hímsovoniszta ez a regény, a nők szerepe kimerül abban, hogy szüljenek gyereket, és tegyék a dolgukat a ház körül, várják haza a férjüket, aztán kuss. Vagy, a nők hisztisek, csalfák, rossz anyák, falu ribancai, így feketén, minden árnyalat nélkül. 
Tartalmaz a könyv néhány szexualitáshoz kapcoslódó jelenetet, nem tudom rájuk azt mondani, hogy erotikus, pláne nem, hogy romantikus, mert egytől egyig kínosak, rendesen feszengtem olvasásuk közben. A csúcs, avagy mélypont (ahogy vesszük), az volt, amikor SPOILER Leeshát 27 szűzességben töltött év után három útonálló brutálisan megerőszakolja, amit alig él túl, ezek után pár nappal pedig ráveti magát a Rovásemberre, akivel most találkozott, kirovokálja a szexet, és repül az élvezet szárnyain. SPOILER VÉGE Hát anyád, Mr Brett! Így tömören, úrinősen...

Szóval ott tartok, hogy adott egy giga hosszú, 602 oldalas opusz, egy rendkívül rosszúra nyújtott előjátékkal, ami után, csak hogy folytassam a hasonlatot, ott hagytak felizgatva. Vagy nem is, inkább azt mondanám, hogy az előjáték első felében még bármire kapható lettem volna, de mire az író úgy gondolta elég a bemelegítésből,már annyira lelohadtak a kedélyek, hogy csak arra tudtam gondolni, essünk már túl ezen az egészen és hagy szabaduljak.

Szerintem ebben a műfajban nem megengedhető, hogy az 500-adik oldalon találkozzanak össze a hősök, és induljnak el a kalandra. Mi lett volna ha A Gyűrűk Ura első részében a terjedelem megmarad, de Tolkien csak azt írja le, hogy a banda összeverődött Völgyzugolyban, és mindjárt útra kelnek a drágasággal?
Vagy mit szóltatok volna ha a kedvenc fantasy-tek főszereplőjének lényegi metamorfózisát lerendezné a szerző azzal, hogy az előző x évben megtörtént, és ő  már más ember? Mert a Rovásemberben ez történt...

Most lehet, hogy meg fogtok kövezni, de ez a regény a fantasy megcsúfolása. A mágia, mint rendszer nem létezik, vagy harmat gyenge. Fogadni mernék, hogy még Nima és Pöfivonat sem tudna felsorolni 5-5 egyedi tulajdonságot, amiből rá lehetne ismerni a szereplőkre. Hiányoznak az interakciók, a reakciók, válasz reakciók falsak, a humort még hírből sem ismeri, ahogy a drámai helyzetek érzékletes leírása sem sikerült, a karakterek érdektelenek, az emberiséget meg falják fel a Magúrok, mert körülbelül ennyit érdemelnek. Egyszerűen hiányzik az a konfliktushelyzet, vagy leginkább többes számban helyzetek, amik szét tudták volna feszíteni az oldalakat, izgalommal és pezsgéssel megtölteni a lapokat.

Igazából a folytatás sem tartogat sok meglepetést, vagy lehetséges irányt, valójában engem nem is érdekel, én itt fejeztem be ezt a sorozatot,  ritkán mondok ilyet - főleg ebben a műfajban - de kár volt a gőzért.
Aki van olyan bátor, és nem tántorítják el a fentiek, az készüljön fel, mert a sorozatot 5 részre tervezték, egyelőre az első három regény van készen, de Brett az öreg Martint megszégyenítő tempóban írja a könyveit, legutóbbira is 3 évet vártak a rajongók...szóval ez egy olyan sorozat, amit majd a magyar olvasók az unokáikkal együtt fejezhetnek be:)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldal: 602
Eredeti cím: The Warded Man

2,5/5

11 megjegyzés:

  1. van igazság abban, amit írtál, de engem lekötöttek azok a dolgok, amiken te szétuntad az agyad. :D
    meg jók voltak a démonharcok is.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nem volt célom belerondítani a buzz-odba:) egyszerűen ez nekem most nem.
      Igen, a démonharcok nem voltak rosszak, bár, eléggé egy kaptafa szerint folyt a küzdelem, jó lett volna valami interakció is a démon és a rovásember között, nem csak az hack and slash.
      Az izgi volt, amikor az egyik démon be akarta húzni a magba, szorítottam is, hogy sikerüljön neki:D

      Delete
  2. Megragadtam a poszt lényegét, és elolvastam a kifehérített spoilert, és erre csak azt tudom mondani én is: Anyád, Mr.Brett!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát ja, szerintem ezen minden olvasó wtf fejet vág, akinek vaginája van meg főleg. Elképzeléseim szerint egy erőszakból durva fizikai sérüléseket lehet szerezni, amelyek nem gyógyulnak be 2 nap alatt, ha nincs pszichés gát akkor is.

      Delete
  3. Ohh my god! Oh my god! :D Először is nagyon jó kis poszt lett, másodszor pedig hogy tény hogy van benne igazság abban amit írtál, de nekem akkor is tetszett. A szexjelentnél nekem is felszaladt a szemöldököm. :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. :) Látod, ugye jobb, hogy nem írtuk meg a közös posztot?:D

      Delete
    2. Pöfi, azt olvastam felszakadt a szemöldököt, úh, mondom milyen brutális egy könyv :D

      Delete
  4. Végre nem csak nekem volt bajom az egysíkú női karakterekkel és a bejegyzésedben kifehérített, elrejtett jelenettel. Pfff... ilyen korlátoltságot, mint amit ezen a téren művelt a szerző. Grrr... Szinte a falat kapartam idegességemben, amikor olvastam.
    (De sajnos ez a hozzáállás nem egyedi, ha férfi szerzőkről van szó, már gyűjtögetem a gondolataim egy puffogós bejegyzés megírására. Csak lenne több időm...)
    Bár valamivel jobbra értékeltem a regénybeli élmények összességét, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Sok minden múlik a második rész színvonalától.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jajj véééége:D
      Hát, én nem fogom olvasni a folytatást, mert belenéztem pár értékelésbe ami leírja, hogy milyen irányt vesz a történet, és nem jött be.
      Mondanám, hogy ez egy általánosan túlírt és túlértékelt regény, csak hát nem biztos hogy igaz, csak azért mert nekem ennyire nem tetszett.
      Én nem látom azt a nagy karakter fejlődést sem amit mások írnak, meg a részletes világ leírást. Az, hogy a falu apró cseprő epizód jellegű világába belelátunk, az nem részletes világleírás.Na meg nincs se mágia rendszer, se semmi.....

      Delete
  5. Úgy látszik, nem ugyanazt a könyvet olvastuk. :) Bár még nem vettem meg, már olvastam, és elolvasása után úgy döntöttem, hogy ott lesz a helye a polcomon.

    Ráadásul sokkal inkább fantasy, mint a manapság dömpingben érkező YA vámpír és hasonló könyvek (Vérvonalak, Vámpírakadémia.. hogy a többi hasonló borzalmat ne is említsem). A világ érdekes volt, és bár ellentmondásokat én is tapasztaltam benne, ennek ellenére lekötött a könyv.

    A megerőszakolós rész és ami utána jött, valóban érdekes volt, de én inkább az író morbid, sötét humorát értékeltem benne... Vagyis, hogy 27 évig őrizgeti az ártatlanságát, aztán rablók veszik el neki... ráadásul, mindjárt három is. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát ugye, ízlések és pofonok:) Én valami epicre számítotam, valami olyasmire, mint a Szél neve vagy az Éjangyal trilógia Weekstől, és nagyon elmaradt ezektől minden fronton _szerintem_.
      Ám sok barátomnak tetszett ez a könyv, és tényleg olyan, ahogy mondtad, mintha nem is ugyan azt olvastuk volna ;)

      Azt gyanítom hímnemű lehetsz, ha bármilyen sötét humort fel tudsz lelni abban a megerőszakolásos jelenetben, szerintem semmi vicces nem volt benne...
      Leginkább morbiditásként arra gondoltam, hogy miután 3an erőszakot tesznek egy nőn, akit még ráadásul nem érintett korábban férfi semmilyen módon, szóval pár nappal az esemény után önként gerjed rá, és veti magát rá egy kvázi ismeretlenre. Nonszensz, mind biológiailag, érzelmileg meg pláne.

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang