James S.A. Corey – Leviatán ébredése

James S.A. Corey – Leviatán ébredése

Helló népek, itt a Holdvadász hónap, örüljünk mert én meg hoztam egy kis Leviathánt. 

A szóban forgó könyvet Daniel Abraham és Ty Franck írópáros szerezte és egy nagyon érdekes koncepciót követ abból a szempontból, hogy a saját naprendszerünkben játszódik. Az emberek meghódították a világűrt, kolonizálták a Marsot és egyéb törpebolygókat, holdakat és aszteroidákat. Az alap felállásban három nagyobb frakciót kapunk, a Földet, a Marsot és a kissé informális Külső bolygók szövetségét amely gyakorlatilag a kolonizált aszteroidák és az aszteroida övön kívül eső un. külső bolygók kolonizált holdjainak a lakosai. Non reprezentatív és nem is szándékolt közvélemény kutatásom a közvetlen környezetemben azt eredményezte egy nagyadag elképedésen kívül, hogy néhány pajtimnak halvány elképzelése sincs a saját(!) Naprendszerünkről. Ezért akinek homályos, hogy hol van a belső aszteroida öv az erre a linkre kattintva legalább a bevezetőt olvassa el. Aki a tudás birtokában van, ugorjon. 

Tehát, egy rövid de annál fontosabb prológ után meg is kapjuk a két főhősünket Holdent és Millert. A történetet az ő váltakozó nézőpontjukból kapjuk még akkor is, amikor kettejük cselekményfonala annyira összefonódott, hogy egymás mellett haladnak egy folyosón. Ezen jót derültem magamban, de valószínűleg kár lett volna ezért megbontani az amúgy jól működő váltogató stílust. Külön piros pont azért, hogy az írók igyekeztek minél nagyobb technikai, technológiai hűséget belevinni a könyvbe és ezért figyelembe vették azt is milyen lenne egy olyan ember, aki mikro gravitációs környezetben nőtt fel.

Miller például ilyen és ez által magasabb, mint földije (szó szerint) és vékonyabb testalkatú (ami engem kísértetiesen emlékeztet Asimov Aurorai szereplőire, de ettől még okés). A technológiai hűségre majd még visszatérek később.

Holden a földi erők kötelékéből leszerelt katona (tengerész igen, de nekem sose jött össze a tengerész kifejezés egy űrhajó legénységével). Másodtisztként szolgál egy jégszállító hajón, amely jég igen értékes ivóvíz, üzemanyag és oxigénforrás az Övbéliek és az űrállomások lakóinak számára. Holden karaktere igen sokszínű, néha mesés gyermeklelkűségről és idealizmusról tesz tanúbizonyságot, amit úgy kell interpretálnunk, mint az emberi fajba vetett bizalmat, amely abba az irányba mutat, hogy mint egy egész, jobbra is képesek vagyunk, mint az a faj egyedeinek cselekedeteiből leképezhető volna.

Holden "zsákmányolt" hajója a Roci.

A másik véglet Miller aki a Ceres nevű aszteroidán (valójában törpebolygó a hivatalos besorolása) a biztonsági szolgálat nyomozója. Rögtön prezentálják is nekünk Holden szöges ellentétét, a kisiklott életű, megkeseredett, sötét lelkű, nyomokban alkoholista, ugyanakkor zseniális Miller nyomozót. Ő mindent egyénekben, csoportokban és ezek motivációiban mér, ahogyan valójában működnek a társadalmak. Éppen ezért nagyszerű ez a könyv, míg Holden viszi a magasztos, hősies vonalat addig Millertől kapjuk a realitást. Nemkülönben fontos az is, hogy mindketten viccesek a maguk módján.

- Elég jó?
- Alakul csak kicsit sótlan.

Fűszernek jöhetnek a háttérben húzódó politikai hatalmak, és utolsóként, de nem utolsósorban a földönkívüli „intelligencia” izé.

Ehhez, ha hozzávesszük a lendületes történetvezetést, meg is érthetjük mitől olyan jó ez a könyv. Tehát csak a szokásos. Azonban ez a „szokásos” olyan jól van egybegyúrva, annyira eltalálták az írók, hogy az első könyvben sikerült lefektetniük egy tökjó világot (saját wikije van o.O ) és egy hihetetlen jó, szórakoztató és mozgalmas könyvet összehozniuk, ami még a végén sem fogy ki a momentumból.

Legutóbbi posztomban is górcső alá vettem a sci-fi faktort, igaz ott negatív célzattal. Ugyanezt szeretném megtenni itt pozitív irányultsággal. Már írtam, hogy nagy tudományos hűséggel íródott a könyv ami tényleg így van de azért vizsgáljunk meg néhány dolgot.

Az Epstein hajtómű: Különösebb magyarázatot nem kapunk arra vonatkozólag, hogy mi ez pontosan csak annyit, hogy egy feljavított fúziós hajtómű ami pont arra elég, hogy a naprendszerben záros időn belül eljussunk ahova akarunk. Ez a típusú utazás az un. állandó gyorsítás elvén működik, ma még gazdaságosan kivitelezhetetlen, de értelmes. Az alapötlet a következő, az utunk első felében gyorsítunk, mondjuk 1g-vel (ami terhelésre olyan mintha a földi gravitációnak lennénk kitéve), majd félúttól szintén 1g-vel lassítunk. Azon kívül, hogy [jelenleg] vagy üzemanyag problémák vannak vagy pedig nem elégséges a meghajtás ez teljesen korrekt, ahogyan az is, hogy az Epstein hajtóműről nem írtak semmit. A több g-s haladást erősen preferálja a könyv, ami által el is érkeztünk az „égetésnek” nevezett folyamathoz.

Égetés: Amikor hőseink nagyon sietnek valahova akkor több mint 1g-vel hajtják a hajóikat. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez igénybe veszi a szervezetet nem is kicsit. Gondoljunk csak a vadászpilótákra. Az írók erre találták ki a „levet” [és teljesen elfelejtették a vadászpilóták által használt speciális ruházatot] ami némileg ellensúlyozza a több g-s hatásokat. Viszont mennyi az annyi? A történetben Holdenék 5g-nél feladnak egy üldözést, mert az már túl nagy terhet ró a szervezetükre. Valamint Holden egyik elmélkedéséből kiderül, hogy a hajójuk (és az összes többi) szerkezete kb. 15g-t bírna ki. Akkor most mennyit bír ki egy ember és meddig? A válasz kicsit bonyolultabb, mint gondolnánk, ugyanis figyelembe kell venni az irányultságot és az időt. Nem kell izgulni, nem kezdek erről fejtegetésbe. Az alábbi linken kicsit utána lehet olvasni a dolgoknak. Az ott leírtak szerint én úgy gondolom – mivel Holdenékra horizontális „eye-balls in” g-erő hatott – az 5g kissé kevés.

Whiskys üveg: Millerünk a történet első felében a Ceres aszteroidán tartózkodik így elég részletes képet kapunk a Ceresről és a zárt rendszeréről. Nagyon találó, hogy minden, tápanyagban gazdag gombatenyészetből készül, és az van ízesítve. A kaja, a sör, a whisky, minden. Hát igen kb. 2,5 CSE-re a Földtől nem igazán csirke a menü. A szemetes az ún. újrahasznosítók is teljesen rendben vannak. Azért írom le mindezt, mert Miller üveg üvegből issza a gombawhiskyt. Ez egy kicsit sántít, hiszen egy olyan zárt bioszférában, mint a Ceresé gondolnám, hogy a gombawhiskym valami biológiailag lebomló tárolóban van az újrahasznosítást megkönnyítendő. Avagy ezen csak én akadtam fel?

A hidraulika, a pneumatika és az acélcsavar: Sajnos emellett nem tudok elmenni szótlanul. A prológusban kapjuk az arcunkba az alábbit.

"[…]A hidraulika és az acél csavarok folyamatos sziszegését, ahogy a fedélzetek közötti pneumatikus ajtók kinyíltak és bezárultak."

Kérem szépen, az acélcsavar nem sziszeg, tehát deportáljuk is azonnal a gondolatmenetből. Ezt követően el kellene dönteni, hogy akkor most hidraulika vagy pneumatika. Röviden az egyik rendszerben a munkát végző közeg folyadék a másikban levegő. A levegő az űrben bajos, hiszen mindig van benne valamennyi vízpára és olyan környezetben ahol egy hiba esetén ki lehet téve extrém hidegnek nem szerencsés, ha a vízpáránk halmazállapotot vált a működtetni kívánt elemben. Tehát nix pneumatika, ez is huss (amúgy ez volt az egyetlen aminek esetleg sziszegő hangja lehet). A hidraulika oké, persze ne vitázzunk arról, hogy mi a munkaközeg, de ez sem sziszeg. A fentebbi egy félig írói baki félig félrefordítás eredménye.

Eredetileg ez a rizsa:

"[…]The constant hiss and thud of hydraulics and steel bolts as the pressure doors between decks opened and closed."

Az írók is valamiért ragaszkodnak a sziszegés koncepciójához, talán túl sok StarTrek-et néztek ahol tényleg pneumatikus sziszegéshez hasonló hanggal nyílnak az ajtók. Mint látjuk pneumatika nincs is a képletben a fordítót talán a sziszegés és a pressure door (?) zavarhatta meg.  Az egész arról szól, hogy a fedélzeteket elválasztó nyomástartó ajtók tompa puffanással (és sziszegéssel) nyíltak és csukódtak.

Ilyen hosszan írni egyetlen mondatról nagyon ügyes dolog, ha szabad megjegyeznem. :D

Most ezek után ne gondoljuk, hogy mégsem jó a technikai hűség. A jól megírt dolgokat nem tárgyaltam, mert minek, de azért ott vannak és azzal, hogy jók sokkal hitelesebbé teszik a könyvet. Ezzel is csak azt akarom mondani, hogy tetszett a könyv, csak ajánlani tudom és várakozóan tekintek a további részek elébe. Az Expanse wiki-t csak óvatosan tanulmányozza, aki nem akar belefutni spoilerekbe, külhonban kicsit előrébb járnak.

A könyv különösen ajánlott a könnyed sci-fi kedvelőinek.

Nekem Nima hívta fel rá a figyelmem amit ezúton is köszönök.

5/5

Kiadó: Fumax, 2013

Eredeti cím: Leviathan Wakes

Oldal: 582

Psszt. Aki Pritkineset kommentel arra ráküldöm Ilia Volyovát :D