Hát így néz ki A HADMÁGUS szerintem:)

 Miről is van szó?

Egy jó könyv, egy jó sorozat sok szempontból megihlet. Nem csak magáról a történetről alkotott véleményemet akarom szétszórni a világban, hanem úton útfélen a szereplőkön jár az eszem, mik lehetne a belső mozgatórugóik, hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk, vagy éppen, mi lett volna ha bizonyos helyzetekben másképp döntenek. Aztán azoknál a könyveknél, amelyek igazán megfognak, ott elég plasztikusan el tudom képzelni a karaktereket, meglehetősen sokszor szembe megyek az árral, azaz az írói elképzeléssel, én egyszerűen csak érzem, hogy az adott szereplő milyen. Nem mellékesen ettől olyan fantasztikus dolog az olvasás, hogy mindent a saját kis külön bejáratú (és helyenként mocskos) fantáziánkra bíz, ez az az élmény, amit egy film sohasem adhat meg nekünk.

Szerintem már a legelvarázsoltabb olvasóm unokatestvére is tudja, hogy az Október hónap a Holdvadász könyvben dagonyázva telik itt néhányunknak.
És hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem Pritkinről esett a legtöbb szó privátban, nem kell csodálkozni, egyszerűen nem csak a híresen erős pajzsa delejes a hadmágusnak, hanem az egész személyisége úgy vonz magához, mint mágnes a vasat. Kevésbé cirkalmasan: oda vagyok érte meg vissza. Ebből pedig az adódik, hogy hosszú órákat vagyok képes eltölteni azzal, hogy róla és a szerepéről gondolkozom, nem beszélve arról, hogy hogyan is néz ki valójában. Aztán egyszer csak gondoltam egyet, és bevetettem kevéske Photoshop tudásomat, és elkezdtem kísérletezni.

A kísérlet célja: megtalálni a tökéletes Pritkint, azt az arcot, akinek gondolkodás nélkül odaadnám a képzeletbeli filmszerepet is. Nos, meglepő módon, nagyon gyorsan sikerült egy olyat összekutyulni, ami minden rezdülésében John Pritkin. Szerintem. Ez nagyon fontos, hogy szerintem. (nézd meg azt a fickót fentebb, róla van szó!)

Zenka azt mondta nem rossz, bár szerinte kevésbé kiélt fejű Pritkin, és nem is ilyen fáradtkás, és hát sokkal de sokkal szőkébb. Ami elméletben igaz is, de én a gyakorlatban visszataszítónak találok egy platinaszőke fickót, ezért az agyam nem képes úgy kivetíteni (ugye, mondtam fentebb, az árral szemben úszom).
Nima betette a képernyőkímélői közé, így neki is nagyon Pritkines lett Pritkin, Gretty meg túl olasz most, hogy kimerítő véleményt nyilvánítson a témában, amit hajlandó vagyok elnézni neki egyelőre:). 

Aztán, hogy ne mindig csak a pasikról legyen szó, totál véletlenül megláttam itt ezt a képet, és éreztem, hogy ez egy remek Cassie alapanyag, csak le kell szedni azt a hülye tetkót a hátáról, és a helyére varázsolni a védelmezőjét, na meg egy hajfestés sem ártana. Szóval pont ilyen az én Cassiem, gyakran meztelen, és közben sokat harcol, foggal, körömmel, néha fegyverrel, bár elég gyatra lövész, de gyakorolnak Pritkinnel amikor csak tehetik. Hogy tetszik?

Kérdés:
  Ki az a két híres hollywoodi színész, akiből összegyúrtam Pritkint?

A helyes választ megadó személy  hangszórót nyer, valamint bátran lophatja ezeket a jelvényeket alant:) (mindenki más bátortalanul lophatja)

Ez volt az Olvastáron a Holdvadász Hónap utolsó posztja, most, hogy erre rájöttem, kicsit el is érzékenyültem, szipp-szipp.
Remélem tetszett nektek, az biztos, hogy mi remekül szórakoztunk, elég sok háttér meló és suskus kellett, ahhoz, hogy összehozzuk, és olyan jóóóóóóó volt, így sok óóóval, hogy mindenképpen meg kell majd ismételnünk egy legalább annyira csudálatos könyvvel, mint Karen Chance Holdvadásza. Köszi a CorLeonisnak a támogatást!

Köszi Nima, Gretty, Zenka, egy élmény volt!