Iain M. Banks – Anyag

Ez sem egy új könyv már, viszont a sci-fi vonalat erősíti. Már egy jó ideje olvastam és Titti nyaggatott is, hogy írjak már róla valamit, de nem volt kedvem. Szögezzük le, hogy bírom Banks szórakoztató űroperáit, de az Anyag sajnos nem a kifejezetten jó Kultúra regények közé tartozik. Vajon azért van ez mert egy sokadik ilyen regényben az olvasó már nem esik hasra attól ami az első kettőben forradalmian újként hatott vagy az Anyag egy jó Banks regényhez képest tényleg laposabb egy kicsit? Remélem a fogalmazásból világos, hogy az Anyag nem egy rossz sci-fi csak a Bankstől megszokottnál kicsit gyengébb… szerintem.

Itt hívom fel a figyelmet, hogy a post spoilert és nyomokban mogyorót is tartalmaz!

Aki innen is tovább olvas, azt nem fogom ennél jobban lehangolni. Lássuk miről is van szó az Anyagban és mi az amit ilyen borúsan summáztam a bevezetőben. Na kérem, adott egy RK ügynök (bővebben:itt), aki természetesen egy alacsonyabb fejletségi szinten lévő emberi fajból emeltetett a Kultúra polgárává. Mellé van a szokásos RK körítés, társ drón (nem olyan penge mint Skaffen Amtiskaw), kütyümütyü, testturbó, stb. Főhősnőnk, Anaplia a Sarl fajból származik és hercegnő lenne ha nem hagyta volna el a bolygót. Apja (a király) halálakor hazaindul, hogy meggyászolja őt, mit sem sejtve a háttérben húzódó összeesküvésről és veszélyről, ami oly mértékű, hogy idővel az RK figyelmét is felkelti. Párhuzamosan testvére, Ferbin viszontagságait követhetjük, nyomon amint a szülőbolygóját elhagyva igyekszik felkutatni rég Kultúrabelivé vált hugát, hogy segítségére legyen.

Ahhoz, hogy az elején feltett kérdésemre válaszoljak, néhány dolgot fel kell vázolnom. Legelsőként a könyvben szereplő idegen fajokat és azok egymáshoz fűződő viszonyát. Ez egyébként egy erős része a műnek és eltalált párhuzamot mutat a cselekmények fő helyszínével, a Sursamen hagymabolygóval. Ami elsőre furcsán hangzik az egyébként egy izgalmas ötlet Banks féle interpretálása. A hagymabolygó (shellworld) egy magból és koncentrikus gömbhéj élőszintekből áll. Az egészet pedig a szinteken átnyúló oszlopok tartják össze, amelyek a szintek közötti átjárást is biztosítják. A különböző élőszinteken mindenféle érdekes fajok laknak és e szintek fenntartásáért két faj (az Aultridiák és az Ochtok) a felelősek. Az Ochtokat a Narisiinek mentorálják akik a Morthanveldek pártfogoltjai.

Itt álljunk is meg egy kicsit. Talán már itt feltűnt mindenkinek, hogy több új idegen fajt ismertünk meg mint Kultúra regényben egyszerre valaha. Nagy piros pont, a kidolgozásért és a háttér infóért is amit kapunk róluk. Ezen kívül előjönnek olyan régi ismerősök –ha csak említés szintjén –is mint a Dra’azon [Emlékezz Phlebasra]. (Mogyoró)

Shellworld az orionsarm.com-ról - Steve Bowers képe

A mi történetünk a nyolcadik élőszintről indul ahol a sarl nép él és kb. a kezdetleges robbanómotor, lőfegyver és elektromosság korában brümmögnek a hétköznapokban mindezt feudális viszonyok között. Róluk talán túlzott részletességgel kapunk demográfiai és egyéb infókat ami olyasfajta ingerültséget váltott ki bennem mint amikor leül az ember egy sci-fi elé és az első 10 percben van shiny űrhajó meg gigaűrállomás, aztán 2 ember visszamegy az időben én meg csak pislogok, hogy ki kapcsolt a Starsky és Hutchra.

Mint említettem a Sarlok királyságban élnek és szeretnek háborúzni. Egyetlen lehetséges ellenfelük a kilencediken élő Deldeynek. Azonban az oszlopokon való átjárás a fenntartó fajok hatásköre. Ennek megfelelően az egyik oldalt az Ochtok „támogatják” a másikat az Aultridiák. Ezen kívül a Sarlok és a Deldeynek is tökéletesen tisztában vannak a bolygójuk felépítésével, az idegen fajok viszonyával és azok technológiai fejletségi szintkülönbségeivel, a Narisiinek és Morthanveldek szerepével, stb. 

Miért írom ezt?

Számomra a regény legnagyobb sántítása, hogy a Sarlok karddal és pisztollyal háborúznak miközben ilyen „ingerek” tudatában vannak. Folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy az istenbe nem lettek ezek valamiféle kezdetleges technokraták akik minden idejüket abba ölik, hogy legalább az Ochtokkal felvegyék a technológiai versenyt? Hiszen ha ismerjük A.C.Clarke idevágó idézetét, miszerint: „Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.” és egy pillanatra elgondolkozunk rajta beláthatjuk, hogy mekkora hajtóerő is lehet ez.

 

Az RK ügynökünk nem egy érdekes karakter, se a drónja. Ahogy a másik szálon az árral csak sodrodó Ferbin se. Persze Ferbin a végére jókora jellemfejlődésen esik át, de vegyük figyelembe honnan indult. Ha beugrasz a szakadékba igazán nem nehéz nagyot esni ugyebár.

Sérelmezem azt is, hogy majdnem indult egy olyan szál is ami az Aultridiákról szólt volna, de két oldal után ennek vége is lett. Ami számomra itt is logikai system errorba ütközött, hogy ugyebár az Ochtok jóhiszeműen ugyan de rossz fát tettek a tűzre és senki nem akadályozta meg őket pedig az előbb említett két oldal alapján az Aultridiák legalábbis sejtették, hogy mi a gáz. Persze ha közbelépnek nem lehetett volna szép drámai befejezésünk.

Azért a végén megkapjuk az RK arzenál legújabb vívmányait, az akciót és a drámai végkifejletet, majd az epilógusban a biztos megnyugvást, hogy ha nem is minden oké de majd az lesz. Természetesen a szükséges helyeken és a legjobban adagolva jelen van a Banks humor is.

Vannak ebben a könyvben jó ötletek, rendkívül jó háttér adalékok – ebből rengeteg – a Kultúra környezetére nézve, de mégis a fő szál kissé sablonos és néha vontatottan unalmas. (Igen, azért olyan vastag.)

Persze mondhatjuk, hogy ez egy űropera ami elbírja a realisztikustól való elrugaszkodást minden szinten, és  a Nézz a Szélbe című előző műben is voltak lassan csordogáló átvezető részek (Légitest…). Nekem viszont nem az az érzésem támadt a könyv befejezésekor, hogy igen ez jó volt hanem a fent említett kérdések foglalkoztattak. Amiken a történet szépen átsiklott, úgy mintha az eleje és a vége adott lenne és közé lenne írva a többi.

Ezek után talán furcsán hat, hogy mégis ajánlanám elolvasásra ezt a könyvet ha postot nem kereszteztem volna egy spoiler temetővel. Sajnos csak így tudtam hangot adni az aggályaimnak, a levegőbe puffogtatni nem sok értelme lett volna.

Van itt még némi fan art amit nem raktam be, cserébe a következő linken megleshetitek.

Coloured Vapor Collective - Holse's Notebook

Személy szerint a Morthanveld elképzelés kiverte nálam a biztosítékot :D

A többi rendben van, a marain rizsa körítés pedig jópofa.

Kiadó: Agave, 2011

Eredeti cím: Matter

Oldal: 576

3.5/5